És most jöjjön a feketeleves, azaz a legális sofőrszolgálat indításának nehézségei! „A döntés, hogy saját céget kellene indítani, 2014. augusztusában fogalmazódott meg bennem. Elkezdtem, de aztán a tényleges kezdést egészen tavaly márciusig prolongáltam.  Az okmányirodában az ügyintéző felém fordította a monitort, és azt mondta, ilyen engedélyek kellenek. Talán mondanom sem kell, hogy több is volt köztük, amiről még a könyvelőm sem tudott. Tizenöt napon belül szereznem kellett egy személyszállítási vezetői engedélyt, amihez csakis egy autósiskolán keresztül juthatok hozzá. Szükség volt még PÁV-vizsgára, amit én már 2007-ben megszereztem, és többek között egy élő szerződés is kellett úgy, hogy még weboldalam sem volt. Nemrég visszamenten az autósiskolába, hogy taxis engedélyt szerezzek, és érdeklődtem afelől, hogy az elmúlt évben hányan jöttek utánam a sofőrszolgálathoz szükséges személyszállítói engedély megszerzése miatt. A válasz az volt, hogy senki nem tette be a lábát oda ilyen indíttatásból, ami már csak azért is érdekes, mert több mint két tucat sofőrszolgálatot találunk Budapesten, melyek közül 10 körül van a legális működéssel bírók száma.”

Mivel az előző cégnél is Péter feladata volt az új sofőrjelöltek interjúztatása, a létszám feltöltés nem okozott gondot, az autók vezetésében megbízhatóság és az elérhetőség annál inkább. „A sofőrök esetében gyakori probléma, hogy sokan tapasztalatlanok az automataváltó használatát illetően, vagy ha be vannak osztva, nem veszik fel a telefont. Harmadik és egyben a legfontosabb, az ügyfélkezelés az út során, valamint az elszámolásnál. Péter elmondása szerint az emberek 98 százalékával nincs probléma, annak ellenére, hogy illuminált állapotban vannak, azonban a maradék két százalék, ha kivetkőzik is magából, ezt tudni kell kezelni. Ehhez nem mindig van türelmük és gyakorlatuk a sofőröknek”.

Mivel a Knight Sofőrszolgálat egyik mottója a diszkréció, ezért kicsit félve avatott be a részletekbe Péter, amikor a vicces történetekről kérdeztem. A saját sztoriját azért elmesélte, amikor egy 1-es Focus tulajdonosát megviccelte. „Kinyitottam az ajtót és jól láthatóan rácsodálkoztam az automata váltóra. A tulajdonos (ügyfél) kicsit aggódva megkérdezte, hogy probléma-e, mire én megnyugtattam, hogy semmi gond. Beültem, megkaptam a slusszkulcsot, majd megkérdeztem, hogy hol van az egyes fokozat. Az ügyfél ekkor még csak homlokát ráncolva nézett rám, majd beállt a teljes képzavar, merthogy én elmagyaráztam neki, hogy akár automata, akár nem, egyes fokozatnak valahol lennie kell. Mivel elég sokáig bírtam volna nevetés nélkül, egy pillanat múlva beindítottam a motort, szúrtam egy D-t és elindultunk.  A tulaj jót nevetett, én meg megmondtam neki, hogy olyan ritkán látok 1-es Focust automata váltóval, hogy nem hagyhattam ki ezt a ziccert. Ugyanakkor a fiatal tulajdonoson is látszott, hogy érteni fogja”.

Van azonban árnyoldala is ennek a munkának: Péter elmondása szerint előfordult olyan eset is, amikor egy német márka büszke tulaja amellett, hogy ízléstelen zenét bömböltetett, kiadta az ukázt, hogy nyomjam neki, mert az egy bivalyerős autó volt. Vagy azt is mondták már, hogy itt van 2000 forint, csak érjünk haza 5 perc alatt. És ez csak a jéghegy csúcsa, éppen e miatt megfogott valami Péter hozzáállásában. Mindig résen van, és a kellemetlen helyzetekben tudja, hogyan hozza zavarba a kötekedni vágyó embereket, elejét véve ezzel a konfliktusoknak.

Summázva a fentieket, a sofőrszolgálatban az ügyfélkezelési attitűdön múlik szinte minden, hiszen emberekről és egy szolgáltatásról beszélünk, amihez a legjobb útmutatást egy kínai közmondás hordozza, miszerint aki nem tud mosolyogni, az ne nyisson üzletet. És ebben Péter hozzáállását különösen egyedülállónak ismertem meg, ezáltal elmondható, hogy az exkluzív szolgáltatás fundamentuma valójában nem egy mottó, hanem Ő maga!