Valljuk be az ember fiú gyerekként rengeteget rajzol autókat, amiben saját vágyai kapnak körvonalat, és nem utolsó sorban egyedi megoldásokat. Először jön a visszahajtott antenna, később a díszes kerekek, nagy kipufogók, óriási ködlámpák és még végtelenségig sorolhatnánk ceruzatuningok tárházát. Mindezt nagyban csinálni egy autógyár mérnökeként még izgalmasabb feladat, hiszen a végeredménynek legtöbbször le kell gurulnia a tervezőasztalról.

Itt van például a strandjáró Peugeot Hoggar, ami a frnacia gyártó 2003-as genfi újdonságai közé tartozott. A Hoggar felépítése leginkább a sivatagi homokfutókéhoz hasonlítható. A nyitott buggy hajtásláncában egy szokatlan megoldását alkalmaztak, nem egy motort, hanem kettőt építettek bele.

A 2,2 literes, négyhengeres HDI dízelaggregátok, együttesen 360 lóerős teljesítménnyel és 800 Nm-es maximális nyomatékkal ruházták fel a strandjárót. Az erőforrásokhoz csatolt hatfokozatú sebességváltókat elektronika kapcsolta. Mindkét motor külön üzemanyagtartályból kapta a gázolajat, ezek kapacitása egyenként 80 liter volt.

A 3,96 méter hosszú, 2 méter széles és 1,49 méter magas autóba szárnyas ajtókon át lehet beszállni. A kétszemélyes belső terében alumíniumborítás és bőrkárpit fogadja az utasokat. A középkonzolra a navigációs rendszer és MP3-lejátszó beállításait kezelő érintőképernyős monitoron kívül két fordulatszámmérő került, melyek az előre és hátulra beépített motorok fordulatszámát mutatták.

E különleges ötletből aztán tulajdonképpen semmi sem vált valósággá. A hajtáslánc, hogy az első és hátsó tengelyt külön motorok hajtják a Peugeot hibrid hajtásrendszerében a későbbiekben átdolgozott formában azért visszaköszönt.

Szintén a 2003-as Genfi Autószalonon mutatták be az Alfa Romeo tanulmányát a Kamalt. Ma azt mondhatnánk némi jóindulatú iróniával, hogy ez volt az olaszok Dzsipje a Jeep előtt.

Az Alfa Romeo Style Center által tervezett Kamal, annak ellenére, hogy már hét évvel korábban úgy tűnt nem kell sok a sorozatgyártásához a mai napig nem jelent meg a színen, és nem folytatta az olaszok SUV-sorozatát a 156-os kombi modellből kreált Crosswagon Q4-es után. Mivel azóta Fiat bevásárolta magát a Chrysler csoportba és ezzel utat nyert a Jeep modellekhez is, szinte biztos a Kamalra a feledés homálya vár. Legalábbis ezen a néven, mert a formavilágának stílusa, számos ponton kísérteties hasonlóságokat mutat a márka új üdvöskéjével a Stelvióval.

Múltidézésként először is a “Kamal” szó jelentését járjuk körbe. A szanszkrit nyelvben vörös színt jelent. Az arabban ugyanezt használják a "tökély" és az "ellentétek találkozása" kifejezésére. Különböző nyelvek, eltérő jelentések, mégis meglelhető az egyensúly és az egymást kiegészítő tartalom ugyanabban a szóban.

A formatervében összpontosuló koncepciók közül kettő emelkedik ki a fontosságával: az a hatás, hogy tökéletesen illeszkedik az Alfa-családba, illetve, hogy – efféle kocsitól némileg szokatlanul – inkább hasonlít közúti autóhoz, mint terepjáróhoz. A márka génjeiből megörökölte a kompaktságot, ami lényeges a vezethetőség és a formai egyensúly szempontjából. Ugyanebből a kompaktságból adódóan a Kamal megfelelően sokoldalú ahhoz, hogy ne csak sportos terepjáróként legyen használható. Hossza 435, szélessége 186, magassága 162 centiméter.

Az utalások és célzások hasonlóan összetett, kifinomult játékával a Kamal egyrészt felidézte az Alfa Romeo ragyogó sporteredményeit, másrészt jó pár újítást tartalmazott, különösképpen a többcélú szabadidő-terepjárók terén. A műszaki tartalom fontosságát is figyelembe vették a tervezésnél, amit mi sem bizonyít jobban, mint a három differenciálzárral megspékelt, elektronikus vezérlésű összkerékhajtás, és a négy lengőkaros első és hátsó futómű. A független felfüggesztéseknek köszönhetően a Kamal nem marad el a kanyarokban a többi Alfa Romeótól.