Toyota GT86

Persze relatív, hogy kinek, mi számít gyorsnak. Erre a legjobb példa a Toyota GT86, ezért is kezdem vele a listát. Külső jegyei alapján mindenki egy igazi méregzsáknak gondolja, a valóságban viszont egy 200 lóerős, 2,0 literes boxermotor dolgozik benne, amivel nem túl gyors, ellenben könnyű kasznijának és hátóskerékhajtásának köszönhetően rendkívül könnyű vele a driftelés, és versenypályán, ahol a kanyarokon a hangsúly, okozhat meglepetést a nagyfiúknak. Egy biztos: a GT86 számomra az egyik legélvezetesebb autó, amit valaha vezettem, viszont még én is gyorsabbnak hittem a képzeletemben, mint amilyen a valóságban.

Ferrari Mondial

Persze a nagyágyúkat sem kell félteni, ha megtévesztésről van szó. A bohém 80-as években olyan autókat dobott piacra a Ferrari, mint a Testarossa vagy az elképesztő F40. Ekkortájt, egészen pontosan az 1980-as Genfi Autószalonon leplezték le a Ferrari Mondialt is, ami külsőleg grammra hozta egy középmotoros sportautó jegyeit, a bent lakozó 3,0 literes V8 viszont mindössze 214 lóerős volt. Gyári adat szerint 8,2 másodpercre volt szükséges, hogy elérje a 100 km/h-t, a valóságban viszont sokkal  inkább 10 másodperces időkről pletykáltak. Azért Los Angeles neonfényes utcáin biztos, hogy ezzel is lehetett feszíteni a klubbok előtt.

DeLorean DMC-12

Mára talán köztudott hír, hogy nem túl acélos a teljesítménye, de a 80-as években még el lehetett adni lenyűgöző sportautóként a dögnehéz, alumínium vázas DeLorean DMC-12-t. Eredetileg sokkal könnyebbnek és erősebbnek szánták a Vissza a jövőbe filmek sztárját, de nem találtak időben alkalmasabb motort, mint a Citroen négyhengeres motorja, amire turbót akasztottak. Pedig a prototípusban még egy Ford V6 dolgozott, és később is sikerült megszerezni a Peugeot V6-osát, de a sirályszárnyas  ajtók mögött mindössze halvány 130 lóerő dolgozott. Ezért a 0-100-as sprintet még az akkoriban is megmosolyogtató 10,5 másodperc alatt tudta le.

Ford Mustang (King Cobra)

Újabb klisé, hogy minden Ford Mustang erőteljes izomautó. Nos, nem volt ez mindig így. Pláne nem a 70-es évek olajválságakor, amikor a Ford is kénytelen volt odafigyelni az üzemanyag fogyasztásra, még egy olyan pony carnál is, mint a Ford Mustang. Még az olyan hangzatos nevek sem tudták elterelni lehangoló adatairól a figyelmet, mint a King Cobra elnevezés. A valóságban ugyanis a régi V8 helyett, 88 lóerős négyhengeres, vagy 105 lóerős V6 dolgozott a generációban. Még utóbbi is maximum egy Peugeot 504 13 másodperces gyorsulásával vette fel a kesztyűt.

Hyundai Coupé

Nem maradhat ki a listából a lakótelepek ásza sem, a Hyundai Coupé, amire maximum gyerekként vágytunk, később azonban sokat árnyalódott a kép, amikor utána olvastunk az adatainak. Akkoriban ráadásul a Hyundai még elég gyerekcipőben járt Európában, és oldalanként három buboréklámpával próbálkoztam először, amit szerencsére időben emészthetőre cseréltek. Ugyanakkor 100 lóerő körüli 1,6-os motorokkal nem lehet megváltani a világot, és nem is ez volt a Coupé célja. Olyan fiataloknak szólt, akik szerettek volna valami dögössel járni, anélkül, hogy túl magas biztosítási díjakat kelljen kifizetniük.

Pontiac Fiero

Egy újabb példa arra, hogy a gyorsaság relatív. Emlékszem, kiskoromban, amikor először vittek egy ilyen koporsóval, ami Pontiac Fieronak hívtak, sokkolódtam a tempótól, amit az az apróság tudott. Hónapokig meséltem róla, ma már viszont nem biztos, hogy említésre méltó lenne egy sportautó, aminek a leggyorsabb változata is 8,3 másodperc alatt volt százon. Azonban mivel apró volt, könnyű és mozgékony, mégis sokkal gyorsabbnak tűnt, mint amilyen valójában. Bár hozzátartozik a valósághoz, hogy én az erősebb, 2,8 literes V6-ban ültem annó kicsiként. Arról nem is beszélve, hogy formaterve maga a megtestesült ékalak.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!