A Kuga a Ford „leghibridebb” típusa, többféle hajtóművel vásárolható meg, köztük a most kipróbált öntöltő full hibrid kivitelben. 2,5 literes, Atkinson-ciklusú benzinmotorja tölti az akkut, nem kell konnektorhoz állni, kábellel pepecselni, csak beülni és menni vele, akárcsak benzines és gázolajos testvéreivel.

A sportos ST változat fronthajtású kivitelével (van összkerékhajtású is) ismerkedtem, és teljes megelégedésemre szolgált. A motorindító gomb megnyomása után teljes marad a csend, miközben feléled a műszeregység és a nagy képernyő. Olyan simán indul el elektromosan a kocsi, ahogy (Fekete István hasonlatával) őszi levél válik el az ágtól.

Fokozatnélküli automatájával simán, vagányul gyorsít (0-ról 100-ra 9,1 másodperc), autópályán szinte önvezető, hiszen kanyarban is magától megy a sáv közepén, de mikor ezt próbálgatva elengedtem a volánt, tüstént figyelmeztetett egy felugró ablak, hogy fogjam csak meg! Nemcsak tartja a beállított sebességet, hanem szükség szerint magától lassul és gyorsul, a többiek mozgásának megfelelően. Figyeli az oldalsó holttereket és a jelzőtáblákat, leveszi a gázt, ha 120-as vagy 80-as korlátozást lát. Ha kell, magától parkol be, egyébként nagyon jó kameraképpel segít.

Navigátora remekül működik, és főbb jelzései a nagyképernyős térkép mellett megjelennek a műszeregységben, illetve a szemmagasságba vetített kijelzésen is. Mindez ma már semmi különös, csak az fogott meg, hogy milyen csiszoltan, harmonikusan működik minden. Csillagos jeles a tervezőknek és fejlesztőknek!

Az autó beállításait kitűnően eltalálták. Kormányholtjátéka gyakorlatilag nulla, a legkisebb moccantásra is reagál, de nem idegesen. A futómű a sportos jelleghez illően fogja az utat, anélkül, hogy túl feszes lenne.

Mindemellett nem feledkeztek meg alkotói a praktikumról sem: az egy/kettő osztású második üléssor 15 centiméternyit elcsúsztatható, hogy választani lehessen nagyobb hátsó lábtér, illetve csomagtér között, amelynek űrtartalma 486/645/1481 liter, és ajtaja nemcsak gombnyomásra működik, hanem láblendítésre is. Ami nem fér el a poggyásztérben, a maximum 1600 kilós utánfutóra kerülhet.

Elégedettséget vált ki a komfort is. Könnyű be- és kiszállni, elsőrangú az elektromosan állítható ülés kényelme, nagyon jó a vezetőhely ergonómiája, hosszú táv után is friss marad az ember.  

Mostanra kirajzolódott egy nagyon rokonszenves, szinte személyi asszisztensként működő, korszerű autó képe. Azonnal ezt választanám, ha autóvásárlás előtt állnék? Ahhoz pozitív választ kellene tudnom adni a Ford Kuga FHEV tesztelése közben felmerült kérdéseimre.

A mellette szóló legkomolyabb érv a hibrid-hajtómű, amely jelentősen csökkenteni hivatott a fogyasztást, és ezen keresztül a légszennyezést, ráadásul a villanyautók és a konnektoros hibridek hatótáv-gondjai és macerás töltése nélkül. A bemutató előadásból megtudom, hogy 5,3-5,4 literes fogyasztásával akár ezer kilométert is elmegy az 54 literes tank kiürüléséig. Semmi kétségem, hogy igazak ezek az adatok, a bűvös „akár” szó megfelelő értelmezésével: tehát a legkedvezőbb körülmények között, és a legtakarékosabb vezetési stílussal, szabványos körülmények között mérve.

A teszt nem támasztotta alá az optimista várakozást. A szabályokat, sebességhatárokat betartó közlekedéssel nekem 6,5-7,5 literes fogyasztás jött ki, átlagban 6,8. Ez nem rossz, de hasonló méretű, hagyományos hajtású benzines és dízeles kocsik könnyen alá mennek egy-másfél literrel. Mindezt úgy, hogy a fordulatszámmérő szokásos helyét elfoglaló, az aktuális teljesítménykifejtést mutató műszer nagyjából 25 kilowattra áll be 130 km/óránál, ami a karosszéria áramvonalasságára utal.

Ha ehhez figyelembe veszem a 11,4 millió forintos vételárat, akkor már egy eléggé költséges kocsi áll előttem, amely a környezetvédő lelkiismeretemet sem nyugtatja meg a várt mértékben.

Nem kerülhetem meg az alapvető kérdést, hogy mennyire felel meg a Ford Kuga FHEV a deklarált célnak, a fenntarthatóság szolgálatának. Az a benyomásom, hogy ehhez képest némiképp elcsúszott az alapkoncepció. Mi a manónak kell 2,5 literes, 190 lóerős benzinmotor, ha az autópálya sebességlimitjénél csak ötöde van kihasználva? A fele is elég lenne. Minek 196 km/órás csúcssebesség, mikor a német Autobahnon kívül sehol sem használható ki legálisan? Kétharmada is megfelelne.

Ami több a szükségesnél, az már vegytiszta luxus, amelynek visszafogása lehetne a fenntarthatóság leghatásosabb módja. A zöld rendszámtáblán kívül mi előnyt hoz a drága és súlyos hibridrendszer, ha nem különösen csekély a fogyasztás? Érdekes, hogy a sima benzinmotoros Kuga súly-, fogyasztási- és menetteljesítmény- adatai szinte azonosak az FHEV megfelelőivel, de közel egy millióval kevesebbe kerül, tehát aligha mondható jelentősnek a különbség.  

Aki komolyan veszi lábnyomunk csökkentését, elgondolkodhat e szempontokon, aki pedig egyszerűen csak egy jó, szerethető, mutatós és környezetkímélőként elővezetett kocsit szeretne, bizonyára nem csalódik a full hibrid Kugában.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!