Ezt komolyan gondolja a BMW? Vagy az autóipar eddigi legnagyobb szabású heccéről van szó? Én nem tudom, de annyi biztos, hogy a BMW XM befogadhatatlanul sok lett. Már az sokkolt, ahogy a BMW parkolójában megláttam a jelölésen is túlnyúló orrát, ami egy betonfal diszkréciójával tudatja, hogy kész megborítani mindent, ami a közelébe ér. 5,1 méternyi és 2,8 tonnányi drabális túlzás, elnagyolt formákkal, egy utólagos díszléc finomságával végigfutó aranycsíkkal, és peres gumikon futó 23, azaz huszonhárom colos, aranyra szálcsiszolt felnikkel, rajtuk domborított BMW felirattal. Most tényleg?

Én meg még azt hittem, hogy a BMW iX volt túlzás, de az ehhez képest egy kompakt városi autónak érződött. Ügyes és látványos megoldás a keret nélküli hátsóablak is, gravírozott BMW logókkal a felső sarkokban, de teljesen hátulról nézve jön ki leginkább, hogy a dizájnerek mennyire nem tudtak mit kezdeni egy ennyire széles dömperrel. Kipufogóvégből oldalanként kettő van, egymás felett, megkérdőjelezhetően elhelyezve. Korábban a Civic Type-R-t még kiröhögtük hasonló megoldásokért. Oké, legalább minden kipufogóvég igazi, ahogy a légbeömlők is. Nem csoda, hisz kell a levegő a 4,4 literes V8-nak a motortérben, ami egy szintén erős, 197 lóerős villanymotorral teszi ki a plug-in hybrid hajtást.

Ültem már magas személyautóban, de az XM-nek intenek a kamionsofőrök, mert egy magasságban ültök. Magasra kell belépni, mint egy haszonjárműbe, ahogy magasan van a csomagtartó küszöb is, ami a kocsi méretei ellenére csak 527 literes. Persze odabent sem nyugszik a szemünk. Életemben először láttam barna alcantara tetőt, vagy full kék ülésszettet. Bár tetszetős a színkombináció, a kristályosan domborított tetőnél kicsit kileng az ízlésmércém, amin ráadásul körbefut a hangulatvilágítás is. Nem, ez nem egy nyitható tető, csak úgy néz ki. Olyan odabent ülni, mint egy színházban, vagy inkább moziban. Na jó, legyen inkább nightclub.

Hátul nem ülések vannak, hanem konkrétan egy kanapé. Egyértelműen a hátsó traktus az autó legkellemesebb része, ahol egy puha, magába nyelő, egész az ajtókig kipárnázott kanapét találunk, akkora fej- és lábtérrel, mint egy hosszított, sofőrös autóban. Ezen a ponton azt hittem, hogy talán szeretne kifinomult luxusautó lenni, de ezt erősen kigáncsolták, amikor úgy gondolták, hogy a 23 colos felni és a peres gumi jó kombináció lehet ilyen tömeghez. Érződik, hogy egy modern, összetett futómű van alatta, de mégis annyira feszes és kemény, hogy kellemetlen vergődés lett a vége, ami kínosan belerondít a hotelbőrrel borított belsőtér hangulatába.

Aztán jön az újabb kulturális sokk, amikor meglátod az M-es modellek tologatható váltó elrendezését és kormány mögötti váltófüleit. Ja, igen. Ezen a ponton már arra érdemes emlékeztetni magunkat, hogy ez amúgy egy M-esnek is szánt modell, akármennyire nem úgy néz ki. Mindezt tudatja is, amikor indításkor végigfut egy M-csík a tetőn, és olyan vészjósló morajlást játszik le, amit egy hollywoodi mozifilm előzetese is megirigyelne. A fizikát meghazudtolóan löki ki alólunk ezt a batárt a 653 lóerős rendszerteljesítmény, miután megpöccintjük akármelyik felprogramozható M kapcsolót a kormányon. Felhördül, az orra megemelkedik, minden váltáskor hatalmasakat bólint, és lehetetlenül elmegy keresztbe. Komédia. Végigmosolyogtam az összes közös autózást.

Közben viszont lehetetlen komolyan venni. Szürreális élmény, ahogy egy ház keresztben jön ki a kanyarból, miközben a hátsó hangszórókból imitált durrogások hallatszanak. És 2,8 tonna minden, csak nem sportos. M-es létére nem képes tempósan elfordulni, mert nehéz, mint a sár. Akkor meg mi akar ez lenni? Tudja a Jó Isten, de elképesztően vicces. Szerintem leginkább semmi sem akar lenni, csak sok. Ami valahol szomorúan rámutat a BMW jelenlegi identitás válságára. Úgy érzem, az XM egyetlen célja a polgárpukkasztás volt, pedig a know-how érezhetően ott van mögötte, ami leginkább a plug-in hybrid hajtás működésében volt tetten érhető.

Ritkán látott eset, hogy gyárilag is szkeptikusak voltak, ezért 28,9 kWh-s átlagfogyasztást ígérnek neki villanyról, ami a valóságban csak 25,3 kWh/100 km volt. Ez még egy villanyautótól sem lenne rossz érték ilyen méretben, pláne nem egy ilyen homlokfallal rendelkező konnektoros hibridtől. Ennek megfelelően az ígért kb. 82-88 km-es hatótávot is könnyen teljesítette, sőt, túlteljesítette, kizárólag villanyról, azaz a nettó 25,7 kWh-s akkumulátorcsomagról hajtva. Ettől függetlenül egy percig sem gondolnám, és nem is érezteti azt, hogy a környezetvédelem jegyében született volna. 2,8 tonnával és V8-cal még senkinek sem sikerült zöldítenie a Földön.

De az is lehet, hogy nem a Földre szánták. Sok mindent megmagyarázna. Már, ha létezik olyan bolygó, sőt, naprendszer, ahol a XM egója, és ára, elfér. 71,6 millióról indít a konfigurátor szerint jelenleg. Hogy sok-e? Kevés vagyok hozzá, hogy ezt eldöntsem, mert nem nekem szól, de úgy érzem, hogy vannak a piacon letisztultabb identitással rendelkező autók ilyen áron. Annyi biztos, hogy a BMW XM gondolatindító és alig vártam, hogy kiírjam magamból a tesztjét. Sőt, már most megszavazom neki a future classic címet. Úgy fogunk rá emlékezni, mint a túlzó monstrumra, amit a BMW gond nélkül meglépett. Hogy komolyan is gondolta-e? Azt talán sosem fogjuk megtudni.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!