Egy új autótípus sorozatgyártásáig több lépést kell megtenni, egyikük a prototípusok nagy élőmunka-igényű felépítése, majd alapos tesztelése, hogy a tapasztalatokat felhasználhassák a futószalagra küldött kivitelben. Különösen izgalmas a feladat, ha nemcsak az autó, hanem a márka is vadonatúj, mint az INEOS, a Grenadier gyártója. Indulásukról már beszámoltunk, most a terepes bemutató következik, a Hungaroring off-road pályáján.

A Land Rover Defender utódjának szánt munka- expedíciós-, de hobbiterepjárónak is megfelelő jármű mindkét változatát elhozták. Azonos a közel háromméteres tengelytávú létraalváz, az elöl-hátul merev tengelyes futómű, az öt méter hosszú, két méter széles és magas karosszéria, csak a BMW-től beszerzett hathengeres, soros háromliteres motorok különböznek: a benzines 285 lóerős, nyomatéka 450 newtonméter, a dízel adatai 183 LE, 550 Nm. Az egész nagyon strapabíró, masszív felépítésű, tervezői ügyeltek rá, hogy nomád körülmények között is javítható legyen. Teherbírására jellemző, hogy 3,5 tonnás utánfutót vontathat.

Tehát a két Grenadier (Gránátos) nem kiforrott típus, hanem még sok ponton változtatható előgyártmány volt, pénzben nehezen kifejezhető értékkel. Sárvédőjük, géptetejük még nem a rálépést kibíró acél, hanem ideiglenesen műanyag. Kevés ilyen fut, nem csoda, hogy féltve óvják őket. Ennek megnyilvánulásaként csak a gyári instruktorok, egyben tesztpilóták és fejlesztési tanácsadók ülhettek a volán mögé, az újságírók utasként szerezhettek benyomásokat. Nincs ezzel semmi baj, aki elég sok terepjárót ismert meg, sivatagban, hegyvidéken, mocsaras erdőségben, akkor is egzakt következtetéseket vonhat le, ha más valaki kormányoz és nyomja a gázt.

Beülni jó magasra kell, kiszállásnál könnyű összesározni a nadrág szárát, ez az ára a nagy szabadmagasságnak, amellyel a kocsi érintés nélkül halad át a mély keréknyomok közötti bakhát és kiálló sziklák fölött. Az ülés Recaro gyártmány, jól támasztja a testet, szövethuzata mintha összenőne a ruházattal, kapaszkodás nélkül sem csúszkál ide-oda az ember. A férőhely bőséges, a hangok nagyon letompítva jutnak be, kifogástalan a komfort, az egész Szaharát szívesen átutaznám itt.

Ám ára van a nagyvonalú külső és belső méretezésnek: ekkora testet nem könnyű átfűzni a Hungaroring tereppályájának szűk fordulóin – a tengelytávból adódó nagy fordulókör miatt néhol vissza kellett tolatni egy kicsit –, keskeny horhóin és az út felé hajló fák között. Az egyik újságíró tapadókorongos minikamerát tett az oldalablakra, üggyel-bajjal sikerült a gyári pilótának milliméteres légréssel átjuttatni néhány kényes helyen. Ezt semmiképp sem hibaként rovom fel, hanem jellegzetességként említem meg. A Grenadier elsősorban sok munkaeszközzel, tetemes poggyásszal, hosszú utakat bejáró embereknek készült, nem zűrös erdőben bujkálásra. Talán majd lesz belőle rövidebb tengelytávú változat is, mint a példakép Defiből volt.

A pálya vadabb szakaszain magabiztosan ment végig a Gránátos. Jól kirugózta a huppanókat, csak egy-kétszer ütött fel, akkor is lágyan. A legmeredekebb, némiképp sáros helyeken sem csúszott meg, és mind a benzines-, mind a dízelmotor mackós nyomatéka, a fürgén kapcsolgató nyolcfokozatú automatában megsokszorozva, bőségesen elegendőnek bizonyult, a motorhangból a legcsekélyebb erőlködést sem éreztem. A kormányt nem kellett sokat tekergetni, és mivel csak két pedál van, aránylag könnyű a sofőr dolga. Persze átmentünk a kibetonozott „gázlón” is, amelynek félméteres vízében, ha jól hallottam, mintha halkan kuncogott volna a 80 centis gázlómélységre tervezett Grenadier. Így helyes, hiszen Defenderrel mentem át Angliában olyan mély dagonyán, hogy a géptetőn ömlött a szélvédőre a sáros lé. Ezt simán kinézem a Gránátosból is.

Na, és hogy viselkedik aszfalton? Ebből is kaptam ízelítőt, az egyik tesztpilótától, aki jól meghajtotta a nehéz vasat a Hungaroring szervizútjain. Mintha csak a „nagy test, nagy élvezet” mondást akarta volna igazolni, élénken gyorsult, megnyugtatóan fékezett, és kanyarokban egzaktul, biztonságosan rajzolta az íveket, olyan sebességnél is, amelyet terepjárótól nem feltétlenül várnánk el. Persze szűkebb fordulókban jól le kell lassítani, mert van húzása a tekintélyes tömegnek.

Hogy általánosítsam a szűk helyen és rövid idő alatt szerzett, szükségképpen felületes benyomásaimat, úgy vélem, hogy ha munkámból adódóan örökösen a Hortobágyi Nemzeti Park hol beton-keményre száradt, hol mélyen sáros földútjait kellene járnom, jókora felszereléssel, vagy kedvtelésből utazgatnék isten háta mögötti vidékeken, netán természetfotósként vagy vadászként keresnék abszolúte megbízható gépkocsit, könnyen lehet, hogy az INEOS Grenadier lenne a választottam. Ha majd lesz módom alaposabb tesztre is, megragadom az alkalmat, és beszámolok róla.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!