A lófogatú konflisok és fiákerek világában ez persze nem volt könnyű feladat, sokszor és sokan akadályozták az elképzelés megvalósulását. Az automobil rajongói azonban végig mentek a rögös úton, 1907-ben döntést hoztak: korszerű autóbuszokkal kívánják megoldani a lakosság közlekedését. Az amerikai Westinghouse cég francia gyártmányú autóbuszait vették meg, már tervezték ide az autógyárat is (a későbbi MARTA), gondolták ez még könnyebbé teheti majd az üzemeltetési gondokat. Megrendelték tehát a nyolc autóbusz alvázat, az aradi Weitzer gyár építette meg hozzá a karosszériákat. A hatalmas Westinghouse autóbuszok bemutatkozása nagy feltűnést keltett Aradon, de még az országban is. 
„ …ez Párizsba illő látványosság volt, egy rengeteg omnibusz, mely a hátán és gyomrában 36 utassal töff-töffölve rohant végig az utcákon, álmélkodó arcokat hagyva maga mögött…”  
„…a közönség lelkesen éljenezte a nagy sebességgel száguldó gépkocsit, mely végül a városháza előtt állapodott meg. A nagy tömeg még itt is zajos éljenzéssel, kalaplengetéssel fogadta az új automobilt, éjszakára pedig a megpihenő járművet a tűzoltószertárba helyezték el…„ – írta az Arad és Vidéke c. újság.

 A hatvan métermázsa tömegű, tömör gumiabroncsokon guruló, mozdonyszerű autóbuszok vezetéséhez persze jól képzett sofőrök is kellettek. Ennek gondját bízták Szathmáry Károly gépészmérnökre a város gépüzemeinek igazgatójára. A kitűnő szakember, már fiatalon is nagy tapasztalattal rendelkezett, Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végezte tanulmányait, Detroit egyik fuvarozó cégének műszaki vezetője is volt.  Rendhagyó módon, már a tanfolyam idejére napidíjat fizetett a jelölteknek. A Westinghouse monstrumok vezetéséhez fizikai adottságaikat is figyelembe véve, gépész végzettségű szakembereket, korábban gőz-lokomobil vezetőket vagy tűzoltókat keresett. Segítője Váczán János főgépész, ők ketten tanították be a sofőröket, ami jórészt műszaki ismeretekből és a város libalegelőjén tartott automobil-vezetési gyakorlatokból állt. Hosszú, levert karók között tanulták meg a kanyarodásokat, megfordulásokat és a tolatás műveleteit. 1908. május végén néhány autóbusz már meg is kezdte gyakorló járatait, vizsgálták, hogy a város közúti forgalma miként viseli a szokatlan automobilokat. Hamar megállapították:a lovak nagyon félnek a dübörgő monstrumoktól, a gránitkockaköves út pedig iszonyúan ráz. A város vezetői úgy döntöttek, az aradi főúton kétoldalt aszfalttal borítják be az úttestet és arra csak az autóbuszokat engedik rá. A lófogatok középen, továbbra is a keramitkockás útburkolaton közlekedhettek. Sajnos megtörtént az első autóbusz baleset is, a 6-os kocsi beleszaladt az előtte haladóba, az fellökött egy gyalogost, szerencsére csak könnyebb sérülést okozva neki. 

A buszvezetők kiképzése igen nehéz feladatnak bizonyult. Az országúton már elég jól vezettek, de a városban, az úttesten szertelenül és gyanútlanul sétáló gyalogosok, a szabálytalanul közlekedő lófogatok között nagy volt a veszély. Akkor még nem volt egységes KRESZ sem az országban, Szathmáry főmérnök és társai helyi szabályrendelet is megfogalmaztak. A városi sebességet 10/km/h-ban, a szélesebb utcákban 20 km/h-ban adták meg, minimálisan 5 méteres követési távolságot engedélyeztek. A lovas kocsikra dörzsféket kellett szerelni, a kerékkötő láncok, a küllők között átvetett „rögzítő fék” használatát megtiltották.

Az idő pedig haladt előre, a városban nagy volt a várakozás, sokan szerették volna kipróbálni az autóbuszon közlekedést. Szathmáry óvatos volt, többször időt kért, ő ugyanis tudta (volt neki vezetői gyakorlata!) a 8 méter hosszú, 2.5 méter széles, 4 méter magas, 60 métermázsa tömegű automobilt vezetni óriási felelősség. Lent 16 ülő- és hat állóhely volt, fent (az imperiálon) 18 személy számára volt hely, a két vezetővel együtt negyvenkét ember utazhatott rajta. 
Végül, 1908. július végén a hatalmas alkotmányok zúgva és zakatolva kigördültek ki az aradi lovarda kapuján. Hogy teljes próbára tegyék a buszvezetőket is, csengővel hirtelen megállást jeleztek...” s a gépek alig két lépésnyi közön, precízen megállottak.” 

Időközben a felépült Magyar Automobil Gyár Rt. (Marta) vezérigazgatójává Haltenberger Sámuelt nevezték ki Budapestről, a gyár segítségével az autóbuszüzem új járműveket kapott. Aradon újra visszaállt a rend, az autóbuszokat már megszerető utasok teljes megelégedésére.