Mégis érzek itt valami fals gondolkodást. A férfi princípium a tradicionális felfogás szerint elsősorban a nemiségben nyilvánul meg: a férfi az apa, ő kiáll párja és gyerekeik mellett, és a családban, gyereknevelésben férfias viselkedést mutat fel. Bizonyos házi munkák az ő feladata, például barkácsolás, szerkezetek javítása. Nagy vonalakban felvázoltam a férfiasság követelményeit – nem tartozik ide, hogy gépkocsit tartson. A humán kvalitások döntők, az anyagi szempontok másodlagosak. Ha belemegyünk ebbe a szellemi zsákutcába, lényegesen lefokozzuk, megalázzunk magunkat. 

Milyen jó, hogy szerény emberi teljesítményünket megsokszorozza egy benzin- vagy dízelmotor, akár villanymotor is. Egy jó kerékpárversenyző tartósan képes kifejteni 200 wattot, egy autó akár ezerszer felülmúlná. Egy átlagos férfi örül, ha 10 km/óra sebességgel tud futni, autója kétszázzal megy, és mekkora távon, akár Olaszországig! A gépkocsi képességei a tulajdonos fantáziájában összeadódik saját nyomorult testi eredményeivel. Ő már „200 lóerős, és kétszázzal megy”, nagyon férfias! Mennyivel jobb lenne, ha lejárna a közeli edzőterembe, képes lenne húsz fekvőtámaszt lenyomni, netán nyúlcipőt húzna, és boldogan futna néhány kilométert. Humán erővel is lehet mozogni, sokkal férfiasabb, mint gépekre hagyatkozni.    

Mindez valamennyire generációs kérdés. Amikor, a hatvanas, hetvenes években, bejött nálunk a motorizáció, mindenki igyekezett szert tenni egy négykerekűre, legalább Trabantra. Mekkora előrelépés volt az akkori vasúthoz és a budapesti tömegközlekedéshez képest. Bőven volt parkolóhely, mindenki saját háza előtt állt meg. Akkoriban nem volt sebességkorlátozás az országutakon, egy Lada sebességpotenciálját nyugodt lélekkel lehetett kihasználni. Valószínűleg az akkori fiatal felnőttek jutottak a gondolatra, hogy egy igazi férfihoz autó tartozik.

Azóta nagyot változott a világ. Mint minden fejlett országban, nálunk is mindent elleptek az autók. Túl sok van belőlük, már pénzbe kerül parkolni, éppen mostanában emelték a díjakat. Mégis kell néhány kört menni a háztömb körül, mire találunk egy üres helyet. Mind többet kell dugóban araszolni, kerékpárosok elhúznak mellettünk. Az utóbbi ötven évben nagyot nőtt az autót teljesítménye, és sebessége, de mindenütt van sebességkorlátozás, és fejlett technikával ellenőrzik. Az autó valaha az egyéni szabadság jelképe volt, ma már sokszor bosszantó autót vezetni. 

A Z-generáció, a mostani fiatal felnőttek, nem tartják fontosnak, hogy saját autójuk legyen. Szívesen fordulnak a sokkal kulturáltabb vasúthoz és a Budapesten percre pontoson járó közösségi közlekedéshez. Ha csak egy értékes kocsi biztosítási díjait nézzük, ebből sokszor lehet taxit hívni. A fiatalok alternatív megoldásokat vesznek figyelembe, kerékpárt (például MOL Bubi), elektromos rásegítésű biciklit és villanyrollert, valamint mikro-közlekedési eszközöket. A tudatos, racionális gondolkodó fiatalok eszébe se jut, hogy férfiasságuk lényegi eleme lenne az autótartásnak.

Nézzünk meg egy másik kortünetet, a gender jelenséget. Már megszoktuk, hogy mindenki szabadon választhatja meg nemét, akármilyen testtel született. Ha valaki férfinak tartja magát, akként kell őt kezelni, még ha nyilvánvalóan nő, így jöhetett létre a társadalmi nem fogalma. Bizarr vadhajtása a párizsi olimpián, hogy testileg férfi indulhatott női ökölvívásban. 

Ami a társadalmi nemeket illeti: önmagát férfinek tartó nő, férfi frizurát, öltözéket viselhet, és ráerősíthet új egyéniségére, hogy férfias autót tart, netán egy böhönc terepjárót. Majd akkor jön el az igazság pillanata, amikor összekap a forgalomban egy macsóval, és esetleg bunyóra kerül sor. 

Nagyon sajnálom az embereket, akik úgy hiszik, hogy a férfiasságukhoz kellene autót tartani. Valószínűleg önkép-zavaruk van, netán testkép-zavaruk is. A kocsi csak férfiasság-pótlék. Inkább fejlesszék magukat, testi és szellemi értelemben. Nagyon jól megfogalmazta Petőfi Sándor HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI... versében. Két részletet idézek belőle:

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne hitvány gyönge báb,

Mit kény és kedv szerint lök

A sors idébb-odább.

Félénk eb a sors, csak csahol;

A bátraktól szalad,

Kik szembeszállanak vele...

Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,

Függetlenségedet

A nagyvilág kincséért

Árúba ne ereszd.

Vesd meg, kik egy jobb falatért

Eladják magokat.

„Koldúsbot és függetlenség!”

Ez légyen jelszavad.

Költőnk sohasem járt hintóval, gyalog utazott télvíz idején Debrecenből Pestre, hősi halálával bizonyította, hogy a végsőkig kiállt elvei mellett. Semmi kétségünk se lehet, hogy valódi, példamutató férfi volt. Vegyük át felfogását a férfiasságról, ne érjünk be férfipótlékkal, akár egy vagány autóval. A négykerekű sok előnyt, örömöt nyújthat nekünk, de semmi köze a férfiassághoz.