Rendhagyó cikksorozatunkban arra szeretnénk rávilágítani, hogy egy autószerviznek milyen személyi, dologi és jogszabályi rendszernek kell megfelelni, milyen emberállománnyal, milyen eszközökkel kell rendelkezni, és milyen jogszabályoknak kell megfelelni, hogy legálisan működhessenek.

Természetesen még manapság is nagy szórás tapasztalható a műhelyek rezsióradíjai között, de emögött a különböző ügyfélkörök, technológiai szintek és vállalkozói attítűdök állnak.

Nem mindegy, hogy ki mire szerelkezik fel, mit szeretne vállalni és esetlegesen milyen kötelezettségei vannak importőri/márkaképviseleti oldalról, ami akár a jogszabályi kötelezettségek feletti terheket jelenthetnek.

Sajnos mindig a fogyasztói pénztárcaméretnél kötünk ki, amikor ebbe a kényes témába belekezdünk. Valós probléma a hazai fizetőképes kereslet hiánya, habár az elmúlt években tapasztalható volt javulás ezen a téren is, egyre több új autót vásároltak, és többet áldoztak annak fenntartására is, de átlagos számokat figyelembe véve hazánkban még mindig luxuscikk a megfelelően karbantartott gépjármű.

Ha a szerviz oldalát nézzük, a bérek emelkedtek az elmúlt időszakban, még nem érték el a tőlünk nyugatra tapasztalható szintet, de a szakmunka egyre jobban megbecsült. Ehhez társulnak a közterhek, melyekben jóval előrébb vagyunk az európai ranglistán, mint az átlagkeresetben.

Az eszközök, amiket egy szervizben meg kell vásárolni, általában valamelyik európai, ázsiai vagy egyesült államokbeli gyártótól érkezik, vagyis nettó ára megegyezik vagy több, mint Nyugat-Európában.

Akkor mégis hogy lehet, hogy Németországban 90-140, Ausztriában 70-130 euró egy rezsióradíj, míg Magyarországon 25-50 euró között mozognak ezek a számok? Minden bizonnyal ott kifizetődőbb műhelyt üzemeltetni, illetve jobb fejlesztési lehetőségek vannak. Mire a cikksorozat végére érünk a most soknak tűnő 50-70 eurós óradíj nem is tűnik annyira elképzelhetetlen soknak.