Szerző: Boros Jenő

Már majdnem kihaltak, de a franciák gondoskodtak róla, hogy legyenek utódaik, igaz, jóval a Citroën Méhari és Renault Rodeo után kapcsoltak. Az újdonságok alaposan különböznek az úttörőktől, mert nemcsak közlekedési eszközök, hanem hobbi termékek, divatcikk, melyért szívesen áldoznak többet a vásárlók. A franciáknál gazdag hagyománya van a minimál autóknak, hiszen ilyen volt a Kacsa alapjaira épült Citroën Méhari és a Renault R4-esből 1969-ben készített Plain Air és Rodeo. Hasonló recept alapján kreálták a legendás Mini család legkönnyebb tagját is: az 1961-ben bemutatott 405 fontos Moke szerepelt James Bond filmben, de a kisautót Sir Alec Issigonis katonai deszant-járműnek tervezte, erre a küldetésre azonban kevésbé volt alkalmas a kis kerekű és csak elsőkerék-hajtású apróság, melyből polgári célokra ötvenezer készült 1961 és 1993 között, ezeket Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Portugáliában gyártották. Most eredeti képességeinek megfelelően strandkocsit épít belőle az ausztrál Moke International, mely a kínai Cherytől vásárol 1 literes, 50 lóerős benzinmotort és egyéb fődarabokat, de terveznek villamos változatot is.

Renault Rodeo 1970

A Renault kissé terepjárós, kissé teherautós Rodeójából 60 ezer készült 1970 és 1987. között, sikerét pedig egyszerűségének és igénytelenségének köszönhette, ami főleg könnyű építésével magyarázható: menetkész tömege 645 kg volt. Ennél is kevesebbet nyomott a vetélytárs Méhari, melynek műanyag karosszéria elemei leginkább az automaták poharának merevségét, vagy inkább puhaságát idézték.

Citroën Cactus 2014

Méhari és Pluriel után szabadon

Creative Technology szlogenjéhez illően megint eredetit kreált a Citroën, mely jövőre sorozatban gyártja a C4 Cactust. Nehéz megjósolni, hogy mennyire sikerül utolérni majd az előd számait, különösen annak fényében, hogy egy hasonló trendi autó, a Pluriel messze elmaradt az 1968-ban bemutatott Méharitól, melyből húsz év alatt közel 145 ezer készült. Igaz, akkor még nem számolhattak a kínai piaccal...Az eltelt negyedszázad ellenére van hasonlóság a két modell között: a Cactus sem kényes a kisebb ütközésekre, mert az oldalaira erősített Airbumpok nem csak személyre szabható dizájnelemek, hanem ellenállnak a karcolásoknak és rugalmas rétegükbe épített levegőkapszulái csökkentik az ütközések erejét.

A Mark Lloyd vezette formatervező csapat mindenben a fiatalos megjelenésre törekedett: az autó szellősségét azzal is javították, hogy a légzsákokat a tetőbe építették. A keskeny és lebegő műszerfalnak köszönhetően teljesen felszabadul a padlórész, így az első utas térde felett tágasabb lett a rakodóhely és könnyebb lett a beszállás is. A belsőtér szellősségét növeli a digitális egység alkalmazása: műszercsoport helyett hét colos kijelzőt, kezelőgombok helyett nyolc colos érintőképernyőt alkalmaztak, mellyel a klímaberendezés, audio, navigáció, internetes szolgáltatások és vezetést segítő rendszerek kapcsolhatók. A hagyományos sebességváltókart fokozatválasztó nyomógombbal helyettesítették, mely a műszerfal alsó részén és a kormányon kapott helyet.

Az ülés- és ajtókárpitok kétféle anyagból készültek, ami összhangban áll a meghatározó belsőépítészeti irányvonallal: a kék színű pamutszövet és a „camel” természetes bőrből (növényi cserzéssel) készült kárpitok a műszerfalon és a kormányon is visszaköszönnek. A bőrműves szakma aktuális trendjeit tükrözik a műszerfal felső rakodóterei és az ajtókilincsek, melyek a napjainkban divatos utazóládák dekorelemeit idézik.

A 4,21 méter hosszú és 1,75 méter széles Cactus terepes fazonját a 21 centiméteres hasmagasság és a sarkokba helyezett négy kerék is fokozza. Az új Hybrid Air technológia sűrített levegőt és hidraulikát társít a PureTech motorhoz, mellyel a Cactus 100 kilométeren 3 liternél kevesebb benzinnel is beéri.

Bambuszbuszól is készül

Toyota Camatte57-es

Az egykor filmsztárként és Saint Tropez-i csendőrautóként is elhíresült Méharit idézte 2010-ben az ugyancsak extravagáns járműveket készítő svájci Rinspeed, mely BamBoo nevű standkocsijának építéséhez bambuszt is felhasznált, csakúgy, mint a magyar formatervező, Tárnok Zsolt, aki Sáska névre keresztelte afrikai vidékre szánt olcsó autóját. Hobbinak, közlekedésre nevelőnek és közösségépítőnek szánta a Toyota a Camatte57-es jelzésű villanyautócskát, melyet állítható pedáltávolságával akár a gyerek is vezethet, sőt, maga cserélgetheti a különböző színű karosszériaelemeket.

Rinspeed Bamboo 2010

Tárnok Zsolt ízeltlábúja

Magyar Sáska 2006

Az Evantra és Vulca exrtravagáns sportkocsikkal méltán világhírt szerzett magyar formatervező érdekes műve a Sáska, mely  kis-haszonjármű pályázatra készült 2006-ban és az afrikai piacra tervezte Tárnok Zsolt, aki  lapunknak elmondta, hogy sokoldalúan és kis költséggel használható jármű volt a cél, ezért napelemekkel kiegészített üzemanyagcellával hajtással is számolta. Az elrendezés a névadó rovarhoz hasonlóan tagolt: az első egység a vezetőfülke, a középső a meghajtási rendszer elemeit tartalmazza és ide csatlakoznak a felfüggesztés elemei is. A leghátsó egység a rakodó-plató fölé nyúlik be a napelemeket is tartalmazó árnyékoló-szárny. A meghajtást a négy kerékagy-motor biztosítja. A lábakhoz hasonló konzolos felfüggesztés előnye a teljesen független kerékmozgatás, illetve a hasmagasság emelése rossz útviszonyok esetére. Továbbá a plató ízelt szerkezetű, így igény esetén megnyújtható, több teher szállítása érdekében.