limiált széria
Rover 25 Art Car
Kezdjünk is egy erős versenyzővel, a Rover 25 Art Carral. No, nem olyan Art Carra kell gondolni, mint a BMW esetében, amikor művészek festik be egy legendás versenyautójukat, noha ebbe a projektbe is be voltak vonva divattervezők. És még fizetést is kaptak érte. Akik úgy vélték, hogy a sokból sosem elég, ezért úgy gondolták, hogy egy hétköznapi hatchbacknek jól állhat a bézs fényezés a kasznin és a felnin egyaránt, a fekete műanyagokat rózsaszínre cserélve. Sajnos odabent is folytatódott a Barbie hangulat, lila és rózsaszín betétekkel, az ajtókárpitok helyén valamiféle furcsa ruhamintával.
Nehéz eldönteni, hogy az arany klímakapcsolók, vagy a világító műszercsoport keret az igénytelenebb, de szerencsére végül sosem lett belőle nagyobb darabszámú széria. Mindössze egyetlen koncepció élte túl, pedig alapból 50 darabos szériának szánták.
Citroen C3 Pluriel Charlston
Beázó teteje és nem túl hatékony hajtásláncai miatt nem éppen rendelkezik jó hírnévvel a Citroen C3 Pluriel, ami egy kivehető tetős félkabrió volt a Citroentől. Nem véletlenül az egyik legolcsóbb nyitható tetős autó, amit a használtautó piacon találhatunk. Sok elemében viszont megidézte az egykori 2CV-t, azaz a legendás Kacsát, aminek a 80-as években volt egy Charlston szériája. A 2CV 60-ik évfordulóján úgy gondolta a Citroen, hogy ezt a Plurielen fogja megünnepelni, így készült el a hasonló színekben pompázó, a Kacsa dizájnelemeit hordozó Pluriel Charlston. Nem sok készült belőle, ráadásul a burgundi-fekete fényezésen kívül tényleg semmi másban nem különbözött egy hagyományos modelltől.
Bugatti Veyron L'Or Blanc
Nem éppen egy tömegtermékről van szó, ha a Bugatti Veyronról beszélünk. Mindössze 450 darab készült belőle tíz év alatt, hiszen mindegyik, alapból is 1001 lóerős autót kézzel építették. Ennek tudatában különösen meglepő lehet, hogy még ebbe a kevés számba is belefértek egyedi változatok, mint amilyen a Hermes, a Venet vagy a Bleu Centenaire volt. Persze ezek egyáltalán nem érték be annyival, hogy kaptak egy plusz csíkot vagy más szőnyeget a kabinba. Általában egyedi megrendelésre készültek és a legutolsó részletekig egyedi autók voltak. Ugyanakkor nem mindegyik az igényességük miatt maradt meg az utókor számára. Ilyen például a L’Or Blanc, ami kívül-belül porcelán betéteket kapott. Persze mondanom sem kell, hogy ettől függetlenül a világ összes pénzét megéri, és ami még megdöbbentőbb, hogy a tulajdonosa valóban használta, és Monaco környékén gyakran felbukkant annak idején.
smart forjeremy
Aki részt vett a 2016-ös smart times eseményen Budapesten, az tudja, hogy a smartosoknak nem kell kreativitásért a szomszédba menniük. Volt azonban olyan eset is, hogy maga a gyártó alkotott valami még szokatlanabbat annál, hogy a piac legkisebb autóját gyártják. A legvadabb mindenképp a smart forjeremy volt, amit a divattervező Jeremy Scottal közösen alkottak meg. Eleinte csak egy figyelem felkeltő koncepció volt, később azonban egy bárki számára megvásárolható széria lett. Akkoriban a Top Gear csak annyit írt róla, hogy „Make it stop!”, de a szárnyas smart bizony többször is visszatért a piacra. Eleinte az elektromos változatra épült, később viszont benzinesként is elérhető volt.
Ssangyong Korando DMZ
Lehet, hogy úgy voltak vele a tulajdonosok, hogy álcázó festésben talán nem veszik majd észre őket, hogy mivel járnak. Pedig az az igazság, hogy a katonai festés csak még feltűnőbbé tette az egyébként sem túl szép látvány Ssangyong Korandot. Nem, ez nem egy házilag legyártott festés, ezt tényleg kereskedésben lehetett kapni 2016 környékén, az Egyesült Királyságban. Eleinte csak figyelem felkeltőnek szánta egy kereskedés, később azonban elterjedt a vírus, és mindenki terepmintás Korandot akart árulni. Még szerencse, hogy csak a külső fényezés tekintetében tért el az alapmodelltől, és nem szereltek rejtett puskákat valamelyik lökhárító mögé.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!