Gordon Murray mérnökzseni a McLarenben              Forrás: Gordon Murray Automotive

Az együléses versenyautó nagy előnye, hogy minden irányba ugyanúgy lehet manőverezni, tehát bármerre kanyarodsz, azonos a látószög és a belátható ív. A kedvezőbb súlyelosztás, a stabilitás szempontjából is előnyös a középre ültetett vezető. 

A monoposto élmény leginkább a formulás autókra és persze gokartokra jellemző, hála annak, hogy középen van a kormány. De igaz ez néhány többszemélyes kocsira is. Nem véletlenül készült el a legendává vált aukcióbajnok McLaren F1 és még néhány hasonló építésű autó. Például az egyedi Ferrari, a feltámasztott Delage és a Scuderia Cameron Glickenhaus legújabb modellje.

Gyémánt értékű McLaren F1                                        Forrás: Gordon Murray Automotive

Tre Posti

A középkormányos Ferrarit már rég megálmodták, de 1966-ig várni kellett megvalósítására: a Pininfarina stúdióban tervezett 365 P Berlinetta Speciale nemcsak azért különleges, mert háromüléses és kormányát középre helyzeték, de a Tre Posti becenevű modell volt az első középmotoros elrendezésű, tizenkét hengeres utcai Ferrari, a 4,4 literes, 3 Weber karburátoros motorjának teljesítménye 380 lóerő. A Tre Posti (Háromüléses) sportkocsiból egyetlen prototípus készült, születése Enzo Ferrarinak, Sergio Pininfarina formatervezőnek és Luigi Chinetti észak-amerikai márkakereskedőnek köszönhető. A 8971-es alvázszámú prototípus húszmillió dolláros kikiáltási áron került kalapács alá a Gooding & Company aukcióján. Az autó műszere kevesebb mint ötezer mérföldet jelez, szóval futásteljesítményével sem tekinthető agyonhasználtnak.

Középkormányos Ferrari                                                       Fotó: Gooding & Company

Ferrari Tre Posti                                                                        Fotók: Gooding & Company

F1-nél gyorsabb McLaren

Legendás modell lett és aukciók kedvelt darabja a háromüléses McLaren F1 is, melyben szintén középen volt a kormány és a vezető mindkét oldalán elfért még egy-egy utas. A Gordon Murray által tervezett McLaren F1 már szériamodell, igaz, erősen limitált példányban, mert összesen 106 készült 1992-tól 1998-ig. Mivel jó néhányat már összetörtek, a megmaradt darabok egyre értékesebb. Az egykor 634,5 ezer fontos sportkocsik minden példánya drágul, egyébként ez volt a világ első milliódollárnál drágább autója. Az USA-ban tartott Sotheby’s árverésen kilencmillió fontért ütöttek le egy 1998 McLaren F1 LM modellt. Nem véletlenül, hiszen a McLaren F1 versenypályás változata kétszer nyert világbajnoki címet, 1995-ben pedig 24 órás Le Mans futamot JJ Lehto pilótával.

McLaren Speedtail                                                                                Forrás: McLaren

Méltó utód

Majd három évtizeddel később megszületett az utód: a McLaren Speedtail megörökölte az F1-es ülésrendjét, első rekordjánál egyedül ült a pilóta a floridai Kennedy Űrközpontban. Az XP2-es prototípussal harmincszor gyorsultak a NASA öt kilométeres Johnny Bohmer tesztcentrumának pályáján, a legnagyobb tempó 402 km/h volt, ezzel alaposan lehagyta a márka eddigi leggyorsabb közúton is használható autóját, az F1-et, ami 1994-ben érte el a 372 km/órás tempót.

A Speedtailt négyliteres, biturbós V8-as hajtja, gyorsulásába villanymotorok is besegítenek, a hajtáslánc rendszerteljesítménye 1050 lóerő. Az 1,4 tonnás sportkocsi 12,8 másodperc éri el a háromszázas tempót. Az angliai Wokingban készülő Speedtailek sorozatgyártása elindult, az első darabokat már megkapták a megrendelők.

McLaren Speedtail                                                                                        Forrás: McLaren

Francia csodagép

A világ leggyorsabb hibrid sportautójával támadt fel a több mint fél évszázada elaltatott francia Delage márka, mely 1905 és 1953 között működött.

Szunyókálása alatt az 1956-ban alapított Les Amis de Delage, vagyis a márka baráti klubja gondozta évtizedeken át a hagyatékot: újjáépítettek egy eltűnt prototípust, aztán fejlesztettek egy teljesen új Delage modellt. Az D12-est már tesztelik, a cél, hogy a világ leggyorsabb hibrid hipersportautója legyen, ráadásul rendszámozhatóan, vagyis közúton is használható.

Felfelé nyíló utasteteje fura ülésrendet takar: a középen ülő vezető mögött kapott helyet az utas. A pilóta három monitoron kapja az információkat és ökörszarv alakú kormányról irányíthat, kapcsolhat mindent.

A feltámasztott Delage márka hipersportkocsija                  Forrás: Les Amis de Delage

Villeneuve tesztelte

A hivatalos fotókon kívül annyit még elárult a cég, hogy a hibridhajtású Dealge sportkocsi kétféle változatban készül: a 7,6 literes, V12-es szívómotor mindkettőben 1004 lóerős teljesítményű, a Club változatban lesz még egy 20 lóerős indítómotor, ami előzéskor plusz teljesítményt ad és ezzel tud tolatni a gép. A GT villanymotorja 112 lóerős és akkupakkja is nagyobb teljesítményű, ennek köszönhetően jobban gyorsul, nagyobb a végsebessége de kilencven kilóval nehezebb is.

A D12-esből összesen harminc készül, darabonként nettó 700 millió forintos áron. Más csodagépekhez hasonlóan mindkét márka bizonyítani akar a Nürburgringen, a Delage fejlesztésénél és tesztelésénél az autóversenyző Jacques Villeneuve és a márkaklub elnöke, Benoit Bagur is besegít.

Ezer lóerőnél nagyobb teljesítmény:                 Forrás: Les Amis de Delage

Három nevű csapat

Scuderia Cameron Glickenhaus, így hívják azt a legendás műhelyt, ami egyre ütősebb autókat épít és több versenyen, többek között a hosszútávú Le Mans sorozatban is indul, de többnyire utcai autók eladásából működik. A Scuderia Cameron 007-es hiperautója után elkészült a 004-es modell, ami rendszámozható, vagyis közúton is használható. A limitált sorozatgyártás ősszel indult a Connecticut állambeli Danbury telephelyen.

Glickenhaus, Made in USA                                      Forrás: Scuderia Cameron Glickenhaus

Kompresszor és szárnyasajtók

Ez sem egy olcsó darab: a három személyes és 1180 kilogrammos menetkész tömegű 004S modell ára 150 millió forint.

A karboncellás kabinban közepén ülő vezető mögé építették a a V8 hengeres, 5 literes, kompresszoros motort, melynek 673 lóerős teljesítménye hat fokozatú Graziano sebességes kéziváltó továbbítja a hátsó kerekekhez, ezzel a hajtáslánccal háromszázas tempóra képes.

A légterelők 600 kilogrammos leszorítóerővel segítik a tapadást, a be és kiszállást elektromotoros szárnyas ajtók könnyítik meg.

Középkormány a Glickenhaus sporkocsiban          Forrás: Scuderia Cameron Glickenhaus