Az indoklás szerint a trolibusz-közlekedé súlyos problémákkal küzd: a járművek és a berendezések elavultak, a rendszer pedig nem elég hatékony. - Jelen állás szerint a trolibuszok helyét akkumulátoros villanybuszok veszik át a kiszervezett járatokon, amelyeket egy magánvállalkozó fog üzemeltetni a következő húsz évben - írja a Magyarbusz Info.

1947. május 1-én mutatták be a nagyközönségnek Belgrád első trolibuszát, majd június 22-én megkezdte működését a város első két trolibuszvonala. Az elképzelés gyökerei azonban messzebbre nyúlnak vissza: már az 1930-as évek végén, a két világháború közötti időszakban felmerült a trolibusz-közlekedés bevezetése. Az első vonalak Belgrád egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, a Slavija tér, valamint a Kalemegdan és a Vöröskereszt (Crveni Krst) városrész között indultak. Néhány hónappal később egy újabb vonal nyílt Dušanovac irányába, tovább bővítve a trolibuszhálózatot. Az 1950-es évek elejétől a trolibuszok központi szerepének erősítése vált a belgrádi közlekedéspolitika egyik fő céljává, amelynek eredményeként a flotta 1955-re már negyvenkét járművet számlált.

Egy Fiat 668F/122-es trolibusz a Slavija téren. Fotó: Crno-beli Beograd

Belgrád első trolibuszai Olaszország akkori vezető gyártóinak közreműködésével érkeztek: 1947-ben 31 darab Fiat 668F/122 típusú, elefántcsont-piros színű szóló jármű állt forgalomba. A karosszériát az olasz Carrozzerie Novaresi Società Anonima (CaNSA) készítette, míg az elektromos berendezéseket a Compagnia Generale di Elettricità S.p.A. (CGE), az olasz villamosberendezés-gyártás egyik meghatározó vállalata szállította. Ezek a kéttengelyes szóló járművek megbízhatóságukkal és korszerű technikájukkal alapozták meg a belgrádi trolibusz-közlekedést.

Ezt a flottát egy különleges jármű, a 32-es pályaszámú trolibusz követte, amelyet kísérleti céllal gyártottak. Az Alfa Romeo 140 AF típusú, 13 500 mm hosszú, rozsdamentes acél karosszériával ellátott járművet Ansaldo (KTR/III/1) hajtásrendszerrel és villamos berendezésekkel szerelték fel. A sikeres próbaüzem után további 11 darab háromtengelyes Alfa Romeo 140 AF trolibuszt állítottak forgalomba, amelyeket a korábbinál letisztultabb formaterv jellemzett, ám ezek a járművek nem csak esztétikai, hanem kapacitásbeli szempontból is jelentős előrelépést hoztak a belgrádi trolibuszhálózat számára.

Alfa Romeo 140 AF trolibusz a 11-es vonalon. Fotó: GSP archívum

Az ezt követő években Belgrád trolibuszflottáját belföldi gyártású, olasz hajtásrendszerrel felszerelt járművekkel bővítették, amelyek meghatározó szerepet játszottak a város közlekedésében. Az első hazai széria, a Goša I., 1956-ban állt forgalomba, összesen 40 darabos példányszámban. Ezek a járművek 11 méter hosszúak voltak, két ajtóval és önhordó (monocoque) karosszériával, amely mindössze 8,5 tonnát nyomott. A 600 V-os egyenáramú hálózatról üzemelő trolibuszokat 125 kW teljesítményű villanymotor működtette, amely lehetővé tette, hogy akár 60 km/h sebességgel közlekedjenek. Az utaskapacitás 107 fő volt, ebből 25 ülőhely. A széria alapvetően olasz alkatrészekből épült, a gyártás során azonban fokozatosan növelték a helyi gyártású komponensek arányát.

Később az infrastruktúra magas fenntartási költségei és a buszhálózatok rugalmasabb fejleszthetősége miatt elkezdték fontolgatni a trolibuszhálózat felszámolását. Ennek részeként 1973-ban megszüntették a Száván átívelő vonalakat, és a hálózat leépítése után mindössze egyetlen viszonylat, a Kalemegdan és Kruševačka közötti járat maradt meg. Bár ezt is a megszüntetés veszélye fenyegette, a ’70-es évek közepén végzett kutatások hatására a városvezetés felülvizsgálta döntéseit, és úgy döntött, hogy megőrzi ezt az utolsó vonalat, ezzel megnyitva az utat a későbbi fejlesztések előtt.

Belgrád jelenlegi trolibuszflottája 92 járműből áll, amelyeket kizárólag a Belkommunmash fentebb már említett szóló és csuklós típusai alkotnak. Az előbbiből 84, míg az utóbbiból 8 darab közlekedik a város hét trolibusz-viszonylatán. A járatok naponta, időszaktól függően változó menetrend szerint közlekednek, éjszakai trolibuszjáratok nincsenek. A város az elmúlt években komoly kihívásokkal szembesült az elöregedett járműállomány miatt, amelynek következtében egyes vonalakon autóbuszok váltották fel a trolibuszokat. 2022-ben egy közbeszerzés keretében 60 szóló és 20 csuklós trolibusz beszerzését tervezték a flotta modernizációja érdekében, ám a Škoda Electric által benyújtott egyetlen ajánlat meghaladta az előirányzott költségkeretet, így a pályázatot eredménytelennek nyilvánították.

A város első (és utolsó?) alacsonypadlós csuklós trolibusztípusát a Belkommunmash BKM-33304 képviseli. Fotó: sansanich/Transphoto

Annak ellenére, hogy Belgrád főpolgármestere pár hete még egy 100 darabos trolibusz-beszerzést jelentett be, most nagyon úgy tűnik, hogy ez végül nem valósul meg, pedig a szerb főváros közlekedési vállalata december elején hivatalos kérelmet nyújtott be a Tömegközlekedési Titkársághoz új járművek vásárlására. Az autóbusz- és trolibuszflotta teljes megújításáról szóló 2024. december 1-ei bejelentést ugyanis alig néhány héttel később egy önkormányzati ülés követte, ahol váratlanul egy olyan napirendi pontot tárgyaltak, amely a trolibuszhálózat teljes megszüntetését javasolta. Az átláthatóságot mellőző döntési folyamat keretében a főpolgármester elfogadta az Asp Strela-Obrenovac d.o.o. nevű magánvállalat ajánlatát, melynek értelmében a cég a következő húsz évre átveheti a trolibuszvonalak üzemeltetését a Gradsko saobraćajno preduzeće Beograd (GSP Beograd) fővárosi közlekedési társaságtól.

A tendereredmények hiányának és a 2022-ben elmaradt flottafejlesztéseknek köszönhetően a belgrádi trolibuszhálózat jövője már hosszú ideje bizonytalan volt, és a mostani fejlemények csak tovább mélyítették a város közlekedési problémáit. Pillanatnyilag nagyon úgy tűnik, hogy minden ellenkezés dacára véget ér a trolibuszok kora Belgrádban, és a 2020-ban bezárt moszkvai troliüzemhez hasonlóan Európa egyik legidősebb városában is akkumulátoros villanybuszok váltják áramszedős társaikat.

A teljes cikket a magyarbusz.info oldalán olvashatja.