Csütörtök reggel kezdődött el legnagyobb Magyarországon épült lapátkerekes gőzös, a 2012-ben elsüllyedt Szőke Tisza roncsainak kiemelése Szeged-Tápén, A MA-HARD Vízépítő Kft. munkáját több hónapos előkészítés előzte meg - írásunk első részét itt olvashatják. A roncsot tavaly októberben hozták a felszínre, juttatták úszóképes állapotba. A parton földből rámpát építettek, a csigákkal és csaknem két kilométeres kötélzettel történő kiemeléshez pedig bekötési pontokat alakítottak ki a hajótestben és a szárazföldön. A 300 tonnásra becsült, erősen megrongálódott hajó egyenletes alátámasztása érdekében 15 felfújható ballont gyártattak. Ezek tíz méter hosszú és másfél méter átmérőjűek, egyenként akár 80 tonna teherbírásúak, és a test alatt gördülve segítették a kiemelést.

Az első méterek. A képre kattintva videó indul.

A ballonok közül kettőt átfűztek a még folyómederben álló, a parthoz vontatott test alatt, majd azokat felfújva emelték meg óvatosan a hajó szárazföld felé álló tatját. Ezután kezdődött el a partra vontatás a gépházban kialakított konzolhoz rögzített drótkötelek, csigasorok, nagy teljesítményű csörlők, és a test alá folyamatosan rakott ballonok segítségével. Úgy számoltak, hogy a hajó péntekre kerül a szárazföldre, akkor következik az egész művelet legkritikusabb pontja, amikor a test végét a part fölé magasodó orrhoz emelik.

Péntek délutánra azonban csak a felénél tartottak a partra vontatásának. Az erősen megrongálódott hajótestet addigra több mint nyolcvan métert haladt csörlők és egy Magyarországon először itt alkalmazott csigasor segítségével. – A vontatás hozzávetőleg óránként 16-18 méteres sebességgel halad, de a déli órákban egy hosszabb szünetre kényszerültünk, mert a csigasor elérte a csörlőket, ezért át kellett szerelni az összességében mintegy két kilométeres kötélzetet – mondta a helyszínen a MA-HARD Vízépítő Kft. ügyvezetője, Heizler Tamás.

Vontatás közben is szükség volt "finomállításra".

A szakember hozzátette, a munkák, kisebb technikai nehézségeket leszámítva a tervek szerint haladtak, a hajótest jól viselte a mozgatást. A gépházban, a gőzgéphez rögzített konzol – melyet a hosszú előkészítő munka során alakítottak ki – is elég szilárd ahhoz, hogy kibírja a vontatás hatalmas erőhatásait.

Optimista számítások szerint akkor úgy tűnt, a hajótest szombaton a déli órákra érheti el a Tápéi-öbölben épített rámpa legmagasabb pontját. – Utána a lehető legkíméletesebb módon vízszintesbe állítjuk és a parttól távolabbra húzzuk – mondta, hozzátéve, csak ezután kezdődhet el a roncs takarítása, hiszen még rengeteg iszap, hordalék, víz van a testben és csak ezt követően tudják pontosan felmérni, milyen állapotban van a hajó.

A kiemelésben mintegy harminc ember vett részt, több munkagéppel. A folyamat néhány technikai probléma miatt a tervezetnél hosszabbra nyúlt, de a hajótest jól viselte a mozgatást, ehhez azonban szükség volt arra, hogy néha centiről-centire mozgassák a több száz tonnás testet. Szombaton például az egyik csörlő hibája miatt húzódott a Szőke Tisza kiemelése, vasárnap reggel pedig – bár jól indult a munka – a hajótest sajnos megdőlt, ezért a ballonokat egyesével le kellett engedni és odébb rakni néhány méterrel.

Ballonokon gördülve - túl a félúton.

A ballonokat a közeli hajójavítóban összeállított speciális támasztékokra cserélik, s ezek azokon a pontokon tartják majd fixen a hajót, ahol nem zavarják majd a további munkát. Hetekig vagy akár hónapokig is tarthat a felmérés, hogy, pontosan milyen állapotban van a hajó. Az már az első bejárások alapján kiderült, hogy a Szőke Tisza legkomolyabb műszaki értékének számító háromhengeres, 800 lóerős gőzgép jól átvészelte az elmúlt évtizedek megpróbáltatásait. Ám az még a szakembereket is meglepte, hogy a berendezés néhány eleme a víz alatt töltött évek ellenére is megforgatható.

A munkát végig élénk sajtó- és közönségérdeklődés kísérte, a „népvándorlás” már csütörtök délután megkezdődött, mikor híre ment annak, hogy megmozdult a hajó. Nagyon drukkoltak a szegediek, édesanya magyarázta gyermekének, nagyapa az unokájának, hogy milyen sokat diszkóztak egykor a Tisza szegedi, belvárosi szakászán álló hajó fedélzetén. Hétvégi családi programokat, biciklitúrákat szerveztek az emberek a kikötőhöz, kicsik és nagyok drukkoltak a sikeres mentésnek.

A gőzgép egyes elemei ma is megforgathatók.

A legnagyobb magyar folyami lapátkerekes gőzhajó 2017 decemberében került a Hajózásért Alapítvány tulajdonába, amelyet kifejezetten a roncs megmentésére hozott létre Varga Mihály, a KÉSZ Csoport alapítója és Portás Csaba hajózási szakember. A Szőke Tisza a Ganz-hajógyár újpesti üzemében készült el 1917-ben, a több mint 77 méteres, kétkéményes gőzös akkor a IV. Károly nevet kapta. A hajó a monarchia felbomlása után a Sas, majd 1930-ban a Szent Imre nevet kapta. A gőzös a második világháború alatt Ausztriába került, és csak 1947-ben érkezett vissza Magyarországra. Az 1950-ben Felszabadulásra „átkeresztelt” hajót 1957-58-ban újították föl és építették át sétahajóvá. 1976-ban kivonták a forgalomból, majd állóhajóként üzemelt a fővárosban. Két évvel később került Szegedre, ahol az 1980-as években étteremként, majd népszerű diszkóhajóként működött. A leromlott állapotú hajót 2000-ben vontatták a Tápéi-öbölbe, ahol 2012-es év elején elsüllyedt.

Kint van a vízből a Szőke Tisza - MTI fotók. A képre kattintva videó indul.