A forgalmi dugó a mindennapjaink része, időt és erőforrásokat pazarló, idegesítő jelenség. Pedig van ellenszere. Megoldás, ami a szemünk előtt van, pontosabban a lábaink alatt „hever”.

Nem az a helyes kérdés, hogyan lehet elkerülni vagy kikerülni az utakon való veszteglést, mert az csak tüneti kezelés. A megoldás az volna, ha már eleve ki sem alakulnának a bosszantó és időt rabló forgalmi helyzetek. Nos, erre tudnak példát mutatni – a hangyák.

Becslések szerint 20 kvadrillió (a kvadrillió a tíznek a 24. hatványa) hangya van a Földön. Ez több, mint a Tejútrendszerben lévő csillagok száma (és valószínűleg több, mint az egész megfigyelhető univerzumban lévő csillagok száma). A hangyák mindig mozgásban vannak és soha nem kerülnek „forgalmi dugóba”. Hogy csinálják?

Kifinomult közlekedési rendszerekkel rendelkeznek, amelyek biztosítják az egyének mozgását és az információk áramlását. Egyes hangyafajok olyan rendszereket hoznak létre, amelyek feromonoknak nevezett kémiai jeleket használnak. Ha egy hangya vonzó táplálékforrást talál, visszatér a fészekbe, láthatatlan feromoncseppeket hagyva maga mögött az úton. Ez az alapja számos hangya közlekedési rendszernek, ami lehetővé teszi, hogy ezek az apró rovarok gyorsan összegyűjtsék a „munkavállalókat” az új élelmiszerforrásokhoz, hogy hatékonyan és gyorsan begyűjtsék a porciókat.

Az 1990-es évek elején a hangyák nyomvonalas viselkedése inspirálta a hihetetlenül sikeres hangyakolónia optimalizálási algoritmust, amely útvonaltervezésről, illetve útvonal optimalizációról szól. Az elnevezés találó, ugyanis a hangyák kiválóan kezelik a forgalmat a saját pályájukon.

Az épített utakon az autók átlagos sebessége csökken, ahogy az ott haladó autók száma növekszik. A nyomvonalukon mozgó hangyák azonban még akkor sem lassulnak le, ha több hangya csatlakozik az rajhoz. Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy a hangyák úgy reagálnak a megnövekedett forgalomra, hogy kevesebb feromont hagynak maguk után, ami csökkenti az adott ösvény vonzerejét és arra ösztönzi a hangyatársakat, hogy alternatív útvonalakat találjanak. Egyes hangyafajok pedig úgy kezelik a forgalmat, hogy ösvényeik mentén kis csoportokban, úgynevezett szakaszokban haladnak és ez a konvojozás növeli a hangya nyomvonal-rendszerek hatékonyságát azáltal, hogy csökkenti az egyének közötti réseket. Ezt a koncepciót vizsgálják az önvezető autók esetében, mivel csökkenti a hirtelen fékezés szükségességét és segít megelőzni a torlódásokat.

Világos, hogy a hangyák mesterei a forgalom irányításának a nyomvonalukon, de a milliárd dolláros kérdés az, hogyan alkalmazhatjuk a hangyáktól tanultakat a saját forgalomirányítási rendszereinkre. Hiszen az emberek nem hangyák. De, ahogy az ösvényen lévő hangyáknak közös célja van, az emberi járművezetőket is olyan egyéni célok motiválják, amelyek ütközhetnek más úthasználókkal. A hangyák a pályarendszereiken keresztül kommunikálnak egymással, míg az emberi vezetők közötti kommunikáció korlátozott. Ahogy azonban az önvezető járművek elfogadása felé haladunk, a hangyáktól eltanulható közlekedési mód  lehetőségei növekedni fognak, a forgalmi technológiák ösztönzésével. Az önvezető autók kommunikálhatnak egymással, hogy megtalálják a legjobb útvonalat és elkerüljék a torlódásokat, hasonlóan a hangyákhoz, amelyek kémiai jeleket használnak a nyomvonalrendszereik kommunikálására és navigálására.

Mint a hangyák egy kolóniában, az önvezető járművek képesek lehetnek együtt dolgozni, hogy mindenki számára minimalizálják a forgalmi időt. Lényegében a közlekedési rendszereink egyre inkább hangyaszerűvé válhatnak. Ne feledjük, ezeknek az élőlényeknek a forgalomirányítási képességeit több millió éves evolúció alakította ki és ma is működik.

Forrás: 360info.org