tervek
Kétségkívül egy olyan hatalmas és tarka konglomerátum irányítása, mint a Stellantis, nem egyszerű feladat, és nemrégiben aggodalmak merültek fel azzal összefüggésben, hogy a vállalatcsoport cégei közötti belső versengés, a „márkakannibalizmus” egyes tagmárkák végét jelenthetik. Táplálta a Stellantissal kapcsolatos híreszteléseket Carlos Tavares vezérigazgató közelmúltbeli nyilatkozata, amelyből azt a szándékot lehetett leszűrni, hogy a veszteséges márkákat sutba dobják. „Ha nem csinálnak pénzt, megszabadulunk tőlük. Nem engedhetünk meg olyan márkákat, amelyet nem hoznak profitot” – így Tavares. Nyilatkozatát ama borús hír szülte, hogy a Stellantis bevételei az idei év első felében 48 százalékot zuhantak.
Iparági szakértők azonnal találgatásokban bocsátkoztak azzal kapcsolatban, hogy a tucatnyi Stellantis-márka közül melyiket fenyegeti leginkább a végítélet. A legfenyegetettebb márkák közé sorolták a Maseratit, a Lanciát és a DS Automobiles-t, amelyek csak apró szeletett hasítanak ki a konglomerátum pénzügyi tortájából.
A Stellantis azonban most arról tájékoztatott, nem áll szándékában eladni vagy megszüntetni egyik márkáját sem, és mindegyik kap elegendő időt és erőforrást életképességének bizonyítására. Ez összhangban a van a cég eredeti, 2021-es ígéretével, amely szerint az évtized végéig biztosan megőrzi az „erőteljes, ikonikus márkáit”. A konglomerátum tulajdonképpen Frank B.Rhodes-nak, a Chrysler-márkaalapító Walter P.Chrysler egyetlen élő és igen ambíciózus dédunokájának nyilatkozatára reagált, miszerint a Dodge-nak és a Chryslernek ki kell válnia a Stellantisból, és fel kell éleszteni a Chryslert önálló vállalatként.
Ami az említett három márka életképességének bizonyítását illeti: az olasz Lancia azt tervezi, hogy új modelleket dob piacra, és fokozatosan kiterjeszti jelenlétét Olaszországon kívülre is. A Maseratinál szintén folyamatban van a kínálat megújítása. A Citroenről levált DS Automobiles is küzd, hogy prémium márkává váljon, és a két olasz márka, az Alfa Romeo és a Lancia mellett a Stellantis prémium portfóliójának kulcsszereplője legyen.
Az Egyesült Államokban a helyzet nem egyszerű. Úgy tűnik, hogy a Chrysler, amelynek csak a Pacifica egyterűje maradt a kínálatában - miután leállította az öregedő 300C szedán gyártását - ma már csak árnyéka korábbi önmagának. Dodge-nak kicsit jobban áll a szénája, zárójelbe téve azt a tényt, hogy a Hornet lényegében egy átdolgozott Alfa Romeo Tonale. Lehet, hogy az ikonikus V8-as motorja a múlté lesz, de a Dodge hű marad az elektromos Chargerhez és a soros hatos hajtáslánchoz.
Ide tartozik azonban, hogy a Stellantis nemcsak 14 márka ernyővállalata, hanem olyan ismert cégek is részben hozzá tartoznak, mint például a Leapmotor International kínai vállalat, amelynek 51 százalékos tulajdonosa. A Leapmotor kínai elektromos járművek gyártására szakosodott, amelyek már megjelentek az európai piacokon, és terjeszkednek a Közel-Keleten, Afrikában, Ázsia-csendes-óceáni térségben és Dél-Amerikában.