Kép és szöveg: Horváth Miklós

Az autók-motorok iránti szerelem legalább olyan messze nyúlik vissza a mester életében, mint a cukrászat. Zsolt életében a benzingőzös megszállottság egy „zöld villám” névre keresztelt Komár mopeddel kezdődött. Később egy 250-es ETZ nyergében koptatta Dunaharaszti mellékutcáinak aszfaltját, természetesen jogosítvány nélkül, hiszen akkor még csak 15 éves volt. „Gyakran láttunk német vagy olasz turistákat mifelénk, az akkori nyugati motorokkal, melyek az MZ-s időszakban álmaink netovábbjai voltak. Ha láttunk egyet, napokig arról beszéltünk, így nem csoda, hogy soha vissza nem térő lehetőséget láttam egy olasz motoros ajánlatában, aki miután elesett, el akarta adni a 400-as gyorsasági motorját. Az árát csak a saját motorom eladásával és édesapám segítségével tudtam volna előteremteni, de odahaza azt a választ kaptam, hogy ha megkeresed az árát, megveheted fiam! Részben ez válasz is mozgatórugója volt a későbbi németországi kiutazásomnak”.

Karl Zsolt (j) és Barcsa Tamás - a Gelato World Tour European Challenge harmadik díját nyerő epres-málnás mascarpone tervezője és kivitelezője .- képre kattintva galéria nyílik

„Idővel persze meglett az ára egy ilyen motornak, de addigra benőtt a fejem lágya, és sajnáltam volna a már akkor is egy vagyonnak számító összeget kifizetni egy kétkerekűért. A kiszemelt modell egy Kawasaki ZXR 750R volt, de a szakmai ambícióim felülírták ezt a vágyamat. 2003-ban azonban vásároltam egy Honda CBR 954RR-t, amit mivel sajnáltam volna pályahasználatra fogni, egy versenyző barátom javaslatára lecseréltem egy 600RR-re. Az eBay-en megvásárolt motor ára annyi volt, mint amennyibe egy utcai motorral történő csúszás javítása került volna, ezzel egyenes út vezetett a rendszeres pályamotorozáshoz.”

A 2002-es Honda CBR 600RR a pályamotorozáshoz szükséges extrákat apránként kapta meg. Alig 24 ezer km-t futott, de bármikor bevethető egy kis mókázásra

„Az osztrák Fiala Motorsport Klub és más klubok által kibérelt pályákon aztán belekóstoltam a versenymotorozásba, és 4 éven keresztül minden szezonban rajthoz álltam, de csak lelkes amatőrként. A súlyom miatt nagyobb motor kellett volna, de a tudásomhoz bőven elég volt a CBR 600-as, az élményről nem is beszélve. Idővel a vállalkozás annyi időmet lefoglalta, hogy csak nagyon ritkán volt lehetőségem ezt a hobbimat gyakorolni, de szerencsére a német barátaim rendszeresen eljönnek, felkészítik a motoromat, és a munkától ellopott időmben elmehetek velük évi egy-két alkalommal hazai pályanapokra. Sajnos a cukrász szakma olyan, hogy ha jó idő van, sok a vendég, ezért a cukrászdában a helyem, rossz idő esetén pedig nem érdemes motorozni”.

A kormánystabilizátor, az abroncs melegítő és még számos részlet most már elengedhetetlen. A minőségi motorozáshoz "lopott idő" egyre ritkábban adatik meg. Az 500 lovas M6-nál is hasonló a helyzet

Ezek után gondolom nem meglepő, hogy Zsolt számára az autó sem csupán egy helyzetváltoztató eszköz! Első autóját, a gyári állapotú, 1983-as E30-as BMW-jét, a mai nap is garázsában óvja. De a mindennapokban is a bajor márka híve, egy régi 5-ös Touringot használ, és ha élményautózásra vágyik, egy V10-es motorral szerelt M6-os volánja mögé ül, merthogy a sok boldogsághormon gyártása után számára ez a gép a desszert. Ez utóbbiról a következőket mondta: „Egy Z4-es megvétele miatt hezitáltam, miközben kaptam egy tippet, hogy a 645 és/vagy 650-es kupékat is ki kellene próbálnom. Kibéreltem egy hónapra egy kézi váltós 650-est és attól kezdve még akkor is örömöt jelent számomra, ha csak ránézek. Első hosszabb utam egy olaszországi 1000 km-es út volt vele. Miután megérkeztem, megvacsoráztam, lezuhanyoztam és már indultam is az 5-ös útra, ahol lehúzott ablakok mellett hallgattam a hangját… szerinted normális vagyok?” – kérdezte a mester, akinek a munkája egyben a hobbija is, a gépparkja pedig irigylésre méltó.