Persze lehet jönni a fantasztikus terepképessegékkel, az “ez bárhol elmegy” adta lehetőségekkel, de nézzünk egy pillanatra a számokra. Idén Augusztusig Magyarországon 83 darab új G-osztályt helyeztek forgalomba. Ebből 50 darab a G 63 AMG verzió volt, ami annyira alkalmas terepen közlekedésre, mint az én Fiat Puntóm. Ráadásul ha a globális arányokat nézzük, a mérleg nyelve méginkábbaz AMG verzió felé billen.

Mi ezútal nem ezt, hanem az egy fokkal racionálisabb választásnak tűnő G500-as modellt teszteltük. Persze a racionalitást úgy “G-sen” értem: 43,5 millió forintos listaár, két és fél tonna, 422 lóerő a négyezres V8 motorból.

Sokan írtak már az autóról, elképesztő élmény egy ekkora és ilyen erős autóval közlekedni, nem is erről akarok most írni. Mert a G-osztály esszenciáját nem a vezetési élmény adja, nem a benne található, egyébként tényleg elképesztő mérnöki teljesítménnyel megalkotott technológia teszi azzá, ami. A G attól lett sláger a megfelelő vastagású pénztárcával rendelkezők körében, mert nincs még egy olyan kocsi, ami ennyire felsőbbrendűséget sugározna.

Ami mindenképpen szót érdemel, az az érzésre 100 kilós ajtót kinyitva elénk táruló belső tér.  Ennél a modellnél is tökéletesen hozták a stuttgartiak a tőlük megszokott prémium érzetet. Az autó belseje tipikus Mercedes interiőr, amit a márka ABC-jén haladva a vége felé tapasztalunk, egy két extra “G-s” sajátossággal, mint középen a három differenciálzár kapcsolója (van rá egy 5.000-esem, hogy a 33 idén elkelt nem AMG G-osztály tulajdonosai közül nincs 10, aki valóban, szándékosan használta azokat a gombokat) vagy a kapaszkodó az anyósülés előtt.

De mire jó ez a közel 45 millió forintért megvásárolható autó? Városi közlekedésre alkalmatlan, autópályára szintén nem való, mivel felépítése miatt már 100-nál szörnyen hangos a menetszél. Persze, terepre, de jelentkezzen az az új G-osztály tulajdonos, aki tényleg azért vet ilyen autót, mert ezzel jó kimenni a telekre hétvégente.

Ez az autó azért jó, mert megmutathatjuk vele a világnak, hogy egy klasszikust idézzek: “csövön vagyunk”.

Nem tudom másnak is feltűnt-e már, de a gazdagok jobban megnézik egymást, mint a hölgyek a BOB féle csajszerdán. Látják egymást, próbálják megállapítani egymáshoz való elhelyezkedésüket a képzeletbeli gazdagságranglétrán és ha úgy érzik, nagyjából azonos súlycsoportban vannak egymással, rögtön partnerként tekintenek egymásra. Így esett azzal az úrral is, aki saját, szintén új szériás G-osztályának dőlve bólintott egyet mélyen a szemembe nézve, miközben elhagytam a benzinkutat. Ellenben azokkal, akiknek bár jól megy, de nem ennyire, mint az a kevésbé szimpatikus 30-as vállalkozó fajta úr, aki éppen az utcán mutogatta “németből hozott”, állítása szerint bármilyen autónál jobb, első szériás Panaméráját, de nyomban abbahagyta az autóról való áradozást, amikor a G-osztály motorja beindult.

Ez a G osztály lényege. Azonnal elfogadnak ott, ahova ez az autó megjelenésének köszönhetően belépőt jelent és rögtön felnéznek ránk ott, ahová nem is akarunk tartozni.