Ugyanannyira támaszkodunk az oktatóra, mint az ismerősök tanácsaira

Fotó: Suzuki

10-ből 5-en úgy érzik, hogy a forgalmi vizsgára történő felkészülés során, illetve azt követően, plusz órákon már megszerezték a parkoláshoz szükséges rutint az oktatójuktól; ugyanennyien vannak viszont azok is, akik úgy gondolják, egyedül, vagy a környezetük tippjeinek segítségével még rá kellett segíteni ezekre a készségekre.

10-ből 4 vezető azt állítja, mindegy neki, hogy hova parkol. Ha viszont kialakul preferencia, akkor egyértelműen az orral előre történő merőleges, illetve a halszálkában történő parkolást (38%) részesítjük előnyben.

A legtöbben nem stresszelnek parkoláskor

10-ből 7-en – saját bevallásuk szerint – nem stresszelnek parkoláskor, mert megvan a kellő rutinjuk (66%), vagy a vezetéstámogató rendszerre támaszkodnak (5%).

A többség számára mégis vannak azért zavaró tényezők (75%). Leginkább azon agyalunk, nehogy kárt tegyünk a saját autónkban, vagy más járművében (25%). Tartunk attól, hogy a forgalom többi résztvevője esetleg akadályoztat bennünket (23%). 10 százalékunk izgul amiatt is, hogy fizetős, vagy ingyenes parkolóhelyet sikerül-e végül találnia, 9 százalékunk pedig azon, hogy túl sok időt veszít a szabad hely megtalálásával. 8 százalékunk azért frusztrálja magát, hogy a vezetési rutinjával nem tud minden helyre biztonsággal bemanőverezni, ezért el kell mennie szabad helyek mellett. Minden negyedik válaszadó viszont semmitől sem zavartatja magát.

Érdekesség, hogy a férfiakat jobban foglalkoztatja, hogy fizetős, vagy ingyenes parkolóhelyet találnak-e, mint a nőket (férfi: 15%, nő: 5%), és az időveszteség is jelentősebb tényező náluk (férfi: 11% nő: 7%). A nők viszont többet aggódnak azon, hogy kárt tesznek egy járműben (32%), illetve jobban frusztrálja őket a forgalom többi résztvevőjének attitűdje (28%).

Hogyan segíti, illetve akadályozza a többi autós a parkolásunkat?

Nincs egységes álláspont abban, hogy a többi autós hogyan tudja támogatni, illetve hátráltatni az éppen parkoló vezetőket, ez sok esetben egyéni preferencia kérdése. Egyértelműen segítségnek érezzük viszont, ha elegendő teret hagynak számunkra a manőverezéshez (50%), a leginkább akadályozó tényezőt pedig abban látjuk, ha ezt nem teszik meg (50%). A dudaszóval, minősítő gesztusokat történő motiválást a gyorsabb manőverezésre (25%) szintén akadályozó tényezőnek tartjuk a parkolásunk során, azt viszont kevéssé vesszük fel, ha a járókelők szoros figyelemmel kísérik a parkolásunkat (3%). A gyalogosok közreműködését 98 százalékunk egyáltalán nem igényli és nem értékeli. Vegyesen ítéljük meg viszont azt, hogy az autósok tovább haladnak, vagy megállnak mögöttünk miközben parkolunk.

A forgalom résztvevőjeként ezeket a parkolási viselkedésformákat tarjuk a legidegesítőbbnek

A válaszadókat is zavarja azonban néhány dolog az éppen parkolási manővert végző autósokban pl.: amikor nem használják a tükröket, és adott esetben tolatással kell menekülniük előlük (33%), ha az éppen parkoló autó nem hagy elég helyet a tovább haladásra (23%), vagy elhagyja az irányjelzőt, illetve túlóvatoskodja a manővert (22%-22%).

Nyomasztanak bennünket, de mi nem tesszük ezt mással?

10-ből 9 embert nyomasztottak már parkoláskor. Viszont csak a válaszadók fele érzi úgy, hogy ő maga tett már ilyet, ami arra enged következtetni, hogy a saját viselkedésünkkel szemben parkoláskor is megengedőbbek vagyunk, mint másokéval.