Egyáltalán mi a terep? Az Arcanum értelmező szótár definíciója szerint valamely célra használt, meghatározott tevékenység, feladat szempontjából tekintett térség, terület, térszín, sajátos földrajzi, domborzati viszonyaival együtt. Ebbe sok minden belefér, a vízszintes, sima, száraz földúttól a Szaharáig vagy a panamai földszoros mocsaras őserdőjéig (kerekes járművel egy Range Rover karaván jutott át rajta elsőként 1972-ben). Mindenki felállíthatja saját maga és autója mércéjét.

Hogy segítsek elképzelni a skála extrémebb végét, képeket mutatok saját élményeimből: milyen leereszkedni egy Gellérthegy-magas homokdűnéről Ománban, átfűzni Jeepet Utah sziklaszakadékán, Dakar-versenyteherautóval száguldani Tunézia homokjában, vagy Selyemút-expedícióval átszelni Belső-Ázsia kolosszális sivatagjait. Természetesen mindez előkészített és biztosított médiarendezvényeken történt, tehát nem tarthatom magam a terepjárás tudorának, de szereztem némi tapasztalatot és hozzá is tanultam.

Mondják, hogy csörlő nélkül nincs terepjáró, és egy terepjáró nem terepjáró – néha csak közös erőfeszítés segít. Bizony, még a somogyi Boronka tóvidéken is kellett kicsörlőznünk Land Rovert mély sárból, és húzta ki Jeep Wrangler tesztkocsimat traktor, egy halastó melletti mélyen átázott földútról, téli estén, Tolnában. Egyébként: nincs könnyebb, mint végképp elakadni, akár a legmenőbb terepjáróval, szántóföldek közötti dűlőút nagy kiterjedésű, mély, zöldalgás (kenőszappanként csúszik) kátyújában. Ott csak nagykalapáccsal bevert méteres acélcövekhez lehet drótkötelet kötni. Van ilyened?

Utahban megkérdeztem egy szuper-nehéz attrakciókra vállalkozó profit, hogy mit visz magával az alvázhoz képest jócskán megemelt karosszériájú Jeepjén? Persze a felborult jármű talpra állítására alkalmas, embermagas kocsiemelőt, néhány pótalkatrészt és komplett szerszámkészletet – villanyhegesztővel, hogy helyben meg tudjon reparálni egy eltörött differenciálházat.

Több amatőr kalandkereső bámulta döbbenten a szaharai homokot habaró négy kerekével hasig elsüllyedt G-Mercedese, Landcruisere mellől, hogy nem messze elrobog egy matuzsálemi korú, rozoga Peugeot 404-es. Segélykérően integetett az araboknak, akik faképnél hagyták. Ennyire nincs bennük segítőkészség? Másról van szó! A helyiek már a színéről, apró jelekből felismerik a folyóhomokot, elkerülik, és tudva tudják, hogy ha vontatni próbálnának, ők is ott ragadnának.

Algéria sivatagi útjai többnyire csak keréknyomok („piste”). Kategóriákra osztják ezeket. Aki a könnyebbek egyikének indul neki, köteles bejelentkezni az induló oázisban a rendőrségen, megnézik kocsija állapotát, benzin- és vízkészletét, útjára bocsátják, és a célban jelentenie kell megérkezését. Nehéz útvonalnak csak meghatározott minimális számú autó vághat neki, összetartó karavánban. Akár napokig kellhet várni, míg elegen összejönnek. Aki vét a szabályok ellen, és eltűnik, repülőgépes-autós katonai akcióval keresik, mentik meg (már ha egyáltalán tudomást szereznek eltűnéséről a hatóságok, mert ha nem, ott pusztulhat), és kiszámlázzák neki a tetemes költségeket.

Érdekesség: manapság többen fulladnak vízbe a Szaharában, mint szomjan halnak. Hogyhogy? A szomjhalál már nagyon ritka, egy gépkocsi több hétre való innivalót vihet magával. Autózik a szabadságát töltő magányos európai vándor, homokráccsal és minden egyébbel felszerelt, kiváló terepjáróján. Hol sátrazik le a sivár, kopár tájon? Ahol lát valami zöldet, néhány csenevész fácskát, bokrot. Míg az igazak álmát alussza, a közeli dombokra lezúdul az évenként egyszeri felhőszakadás. A sziklás talaj nem issza be a vizet, villámáradat rohan a mélyebb terület felé – ahol az a néhány növény megélhet. Reggel már kobaltkék égből sütő Nap világítja meg a beiszapolt sátrat és autót…

A terepjárás nem motorteljesítmény kérdése. Régebben sok vagabund vágott neki egzotikus utazásnak, például Afganisztánon keresztül Indiáig, 25 lóerős Citroen 2CV „Kacsával”. A gyár kiadott nekik egy sillabuszt a pofonegyszerű kocsi felkészítéséhez. Voltak benne személyes intelmek is, védőoltásokról, viselkedésről a helyiekkel, és az utolsó tanács így hangzott: tanuld ki a vízvezetékszerelést! Miért? Mert arra mindenütt szükség van! Ha végképp leragadsz valahol, megkeresheted a hazarepülés árát…

Kis hazánkban másféle nehézség áll a terepezni vágyók előtt. Kevés a terep. Ami nem beépített vagy mezőgazdasági terület, az többnyire nemzeti park, természetvédelmi terület, vagy magánerdő, sorompókkal elzárva illetéktelen behatolók ellen. Aki kipróbálná saját ügyességét és autója képességeit, elmehet például Somogybabodra, a hírhedten nehéz Babod Offroad Nemzetközi Off Road Fesztiválra, vagy befizethet a Hungaroring Off-road centrumának tanfolyamára, csapatépítő tréningjére. Néhányan (földmérők, távvezeték-építők, nemzeti parkok emberei) foglalkozásszerűen terepeznek, mezőgazdák is 4x4-es pickuppal mennek ki földjeikre, ellátni gépeiket. Amatőrök többnyire vadászként járják az erdőt-mezőt. A többieknek marad a városi dzsungel meghódítása, a telekjárás, a feladathoz képest messze eltúlzott teljesítményű, hajtó- és futóművű járgánnyal. Ártatlan kedvtelés ez, akárcsak farmernadrággal jelezni valaki kötődését a pionírromantikához. Hajrá szerepjárók!

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!