Bevezető megjegyzés: a Gondolatjel rovat nem konkrét márkákat ekéz, hanem jelenségekre hívja fel a figyelmet, hogy olvasói érzelemmentesen juthassanak önálló gondolatokra és saját véleményre. Mivel e cikkben gyári adatok, illetve egzakt mérési eredmények botrányos különbözőségéről van szó, borítsa jótékony homály a gyártókat. Annál is inkább, mert vélhetően komoly, becsületes cégek nem inkorrektek, hanem vélhetően életidegen, de szabványosított mérési eljárás okozott galibát. Valószínűleg hasonló lenne az eredmény, ha valamennyi konnektoros hibridet alávetnék ugyanilyen tesztelésnek, akár rosszabbul teljesítők lehetnének közöttük.

Jöhetnek a konkrétumok! Az elektromobilitással foglalkozó müncheni EFAHRER szaklap leleplező cikke PHEV (plug in hybrid elecric vehicle – konnektoros hibrid villanyautó) járműtípusok valós emissziójáról akár egy kezdődő szemléletváltás jele lehet. Önmagában érdekes, hogy a Transport & Environment környezetvédő szervezet megbízásából a Grazi Műszaki Egyetem belevágott egy sok munkát, költséget igénylő, precíz méréssorozatba – ehhez komoly aggályok voltak szükségesek nemcsak a közvéleményben, hanem műszaki, tudományos körökben is. A vizsgálat híre és szakirodalmi visszhangja eljut a törvényi szabályozó hatóságokhoz, igény jelenik meg méltatlan kedvezmények visszavonására, ami végső soron komolyan befolyásolhatja autók gyártását és kereskedelmét.

Az egyetemi munkacsoport egy német prémiummárka és két francia gyártó kapós PHEV típusainak tényleges CO2-kibocsátását mérte meg városi és ingázó forgalomban – az ilyen gépkocsik elsődleges felhasználási területén. Hiszen a zöldpropaganda és a gyártók kommunikációja (marketing és reklám) környezetbarátnak állítja be a hibrideket, a kizárólag dugattyús motorral hajtottakhoz képest. A Transport & Environment már két éve felhívta a figyelmet, hogy a kettős hajtóművű gépkocsik, amellett, hogy gyártásuk, nyersanyag-kitermelésük fokozottan megterheli bolygónkat, jelentősen több széndioxidot bocsátanak a légkörbe a hivatalos adatoknál.

A nem szabványos, hanem a gyakorlati autóhasználati szokásoknak megfelelő teszt egy ingázó ember közlekedését modellezte, 55 kilométeres távon. Feketén-fehéren kiderült, hogy a német konnektoros hibrid, ha teletöltött akkuval indult útjára, nem néhány százalékkal, hanem háromszor több (!) üvegházhatású gázt bocsát ki. A franciák jobban szerepeltek, de még mindig aligha elfogadhatóan túllépték a vásárló tudomására hozott értéket: 20, illetve 70 százalékkal. Az eltérés egyik oka az elektromos hajtómű (akku, motor, vezérlés) súlya, amely ballasztként növeli meg a belsőégésű motor terhelését és fogyasztását, illetve emisszióját. Annál is inkább, mert a tesztből kiderült, hogy városi forgalomban az egyik gall jármű tisztán elektromos hatótávja csak 53 százaléka volt a beígértnek, a német 74-et ért el, a három közül egyedül a másik francia teljesített száz százalékot.

Eddig a lesújtó eredmények, most nézzük a következményeket. Németországban tízből hét konnektoros hibridet cégautóként állítanak forgalomba, és a szóban forgó prémiummárka terméke a harmadik legkedveltebb modell. A részidőben elektromosan működő cégautók népszerűségének fő oka jelentős adózási előnyük, és néhány egyéb kedvezmény. Az otthona és munkahelye között járó embert többnyire nem izgatja a légszennyezés; ha ilyen kocsit tolt alá a vállalat, akkor ezt kell használni (Melyik a legjobb autó? A cégautó!). És netán feltöltögeti garázsában, saját villanyszámlája terhére az akkumulátort? Talán néhány lelkiismeretes egyén igen, de a túlnyomó többség nem. A kocsik lemerült akkuval jönnek ki a garázsból, és vezérlésük a belsőégésű motorral hajtott generátor áramával iparkodik feltölteni. Mondani sem kell, hogy ilyenkor jóval nagyobb a fogyasztás és a kipufogás, mintha nem lenne elektromos hajtómű a fedélzeten. Ez a legkevésbé hatékony módja az akkutöltésnek, illetve a PHEV-jármű közlekedésének. Nem csoda, hogy ilyen üzemmódban a hivatalos adat öt-hétszeresét püfögik a légkörbe a megvizsgált kocsik. Nem öt-hét százalékkal többet, hanem ötször-hétszer annyit!

Az egzakt teszteredmények birtokában a T & E megismételte felszólítását a német szövetségi kormányhoz, hogy szüntessék meg a konnektoros hibridek privilégiumait a cégautók adózásában. Szerintük a következő két évben 1,2 milliárd eurónyi adópénzről van szó. Szóvivőjük rámutatott, hogy ideális ingázó járműnek kikiáltott autótípusok nem felelnek meg a hirdetett képességeknek, és a törvényhozás nem a tényleges emissziónak megfelelően értékeli ezeket. A német környezetvédő szervezet nem marad egyedül véleményével, csatlakozik hozzá az angol „Which?” csoport is.

Végső soron úgy tűnik, hogy valakik kikiáltották nagyszerű városi járműnek a konnektoros hibridet, és ezen az alapon adtak kedvezményeket a gazdasági és közlekedési szabályalkotók. Már megint ideológiai téveszmék alapján hoztak döntéseket. Valójában a tisztán elektromos gépkocsi járul hozzá a levegőminőség javításához – mármint ha nem „piszkos elektromos energiával” töltik akkuját, mint az atomerőműveit bolond fejjel leállító, és a régi szénerőműveket újra beindító Németországban. Sőt, még kis fogyasztású benzines és dízelmotoros autók is jobbak lehetnek hálózatról nem rendszeresen töltött hibrideknél.

Emlékezzünk vissza, mekkora botrány tört ki, mikor amerikai fogyasztóvédők rájöttek, hogy tömegesen eladott dízelautók emissziója jelentősen nagyobb a hivatalosan bevallottnál. Megrázkódott a piac, fejek hullottak le igazgatói szinten. Megkérdőjeleződött autógyártók becsületessége, megbízhatósága. Most is olyan helyzet alakult ki, mikor tiszta vizet kell önteni a pohárba, még ha komoly átstrukturálással járna is.