A Galamb család sírhelye az újvárosi temetőben rossz állapotban volt, a nyughelyet mostanra felújították, a családra való emlékezést pedig megtoldották azzal, hogy veterán járművekkel, köztük a Galamb Józsefhez köthető Ford T-modellekkel tettek egy jó nagy kört a városban, felkeresve a családhoz köthető emlékhelyeket. A történések egyik mozgatója a helytörténettel foglalkozó Szirbik Miklós Egyesület volt.

A főtéri mellszobornál Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató mondott beszédet, Farkas Éva Erzsébet polgármester és Czirbus Gábor alpolgármester koszorúzott. Az időben következő, „autósabb” eseményre megérkezett Budapestről egy másik karaván is, ez új Ford Focusokból, autós szakújságírókból és Ford Magyarország képviselőiből állt. Az 1922-ben nyílt makói Ford lerakatban ma autósbolt működik, vezetője, Nadobán László készségesen kalauzolta körbe az udvaron és az egykori műhelyekben a vendégeket. A tágas kapubejáróban egy motorhengerfej mintegy emléktáblaként jelzi az autós szekció kezdetét, az udvaron készült az egyik elhíresült kép Galamb Józsefről és a T-modellről – ennek pontos helyét is megmutatják az emlékezőknek.

A műhelyekben eredetiek a ma zöldre festett acél tartóoszlopok és az ablakok vas rácsát sem cserélte még senki a nyitás óta. Az alkatrészkészlet viszont többször kicserélődött – a múlt század közepén az ÁVO nemes egyszerűséggel lefoglalta és elvitte az összeset. Nadobán Lászlótól megtudtuk, 1983-ban le akarták vakoltatni a híres Ford falat, ami már akkor meglehetősen rossz állapotban volt, de szerencsére nem volt rá pénz – felújítására megvan az akarat, erről itt írtunk bővebben.

A másik utcafronton egy 1981-ben állított emléktábla látható, ezt is megkoszorúzták a Ford karaván részvevői. Egyebek között Györke Orsolya, a Ford Magyarország Györke PR és közkapcsolati igazgatója, valamint Szilágyi László, a Maros-parti Veterán Autós Motoros Közhasznú Sportegyesület elnöke, aki maga is tulajdonosa egy Ford T-modellnek. Utóbbi elmondta, a karaván is egyfajta múltidézés, hiszen amikor a múlt század húszas éveiben a Galamb család közreműködésével Magyarországon forgalmazni kezdték a Ford járműveket, ezeket országjáró karavánnal népszerűsítették.

Az emlékezés következő helyszíne a Belvárosi Református Ótemető volt, itt a korábban valóban elhanyagolt, mára igényesen felújított sírhelyet koszorúzták meg a résztvevők. A család tagjai közül Galamb Sándor és Galamb Ferenc nyugszik itt, rövid megemlékező beszédet Kondrát Zoltán református lelkész mondott a sírnál. Az emléknap a Galamb József nevét viselő szakgimnáziumban ért véget – előtte szépen fel is sorakoztak a Ford T-modellek és még jó néhány veterán autó. Itt átadták a felújított, kibővített mikroszaporító labort, amiről Horváth Zoltán igazgató elmondta, hogy erre két terem összenyitásával, átalakításával összesen 10 millió forintot költöttek.

Galamb József (Makó, 1881. február 3. – Detroit, 1955. december 4.) őseit már az 1750-es években fel lehet lelni a református egyházi anyakönyvekben, a rokonság igen kiterjedt, hiszen a konstruktőr édesapjának 9 testvére volt, neki magának pedig öt. Érdekes, hogy József testvérei közül a legnagyobb tiszteletnek a városban legidősebb bátyja, vitéz Galamb Sándor ügyvéd örvendett, aki végigharcolta az első világháborút, református presbiter, a városi és a vármegyei közgyűlés tagja volt – 1956-ban halt meg és Makón van eltemetve.

Az itthon maradt Galamb testvérek 1922-ben megnyitották, majd a második világháború végéig vezették a Vásárhelyi és a Deák Ferenc utca sarkán lévő egykori Ford-lerakatot. János, ha kellett, szerelte a járműveket – ő járt is az első világháború előtt Amerikában, Józsefnél –, Ferenc pedig az üzleti részt vitte. Halmágyi Pál, a makói József Attila Múzeum nyugalmazott igazgatója hangsúlyozza, a Fordson-traktorok a maguk idejében nagyon népszerűek voltak, hiszen részletre könnyen hozzájuk lehetett jutni.

Amikor éppen nem filmforgatáson szerepel, egy 1919-es T-Modell áll a szentendrei Ford székházban, a veterán autó tehát idén ünnepli a 100. születésnapját, története, tulajdonosa minden, csak nem átlagos. Fehér Andor vállalati pénzügyi tanácsadóként ügyfelei között tisztelhette Jankó Istvánt – a Magyar Veteránjárművesek Szövetsége (MAVAMSZ) elnökét – a kilencvenes évek talán legnagyobb veteránjármű gyűjtőjét, akit a Fehér gyerekek egyszerűen csak a Csudálatos Jankó Pista Bácsiként emlegetnek. Közös munkájuk negyedik-ötödik évében érte Fehér urat az első „balesete”, hirtelen elhatározásból megvette élete első veterán autóját. Az idén 50 éves, alig 113 ezer kilométert futott teljesen eredeti állapotú Mercedes történetében az volt az érdekes, hogy az autót Olaszországban azon a napon helyezték forgalomba, amikor a szülei először találkoztak.

– A családtaggá lett veteránautók túlélnek minket, talán ez indított arra a felismerésre, hogy veterán-autója nem lehet elég korán az embernek. Így Maxim fiam az első autóját nem érettségi ajándékként kapta, hanem első születésnapjára – mondta Fehér Andor. Azóta nagyot nőt a gyerek és édesapjával együtt részt vett a makói Ford megemlékezésen is.

A neten szörfölve véletlenül akadt meg a szeme egy hirdetésen, a szövegben található helység neve Nadap volt, ő pedig kisgyerekként, amikor még nem tudott tisztán beszélni, így hívta a nagyapját. Ráadásul a hirdetésben szereplő évszám pontosan a nagyapa születési éve volt. A következő percekben Frazer Sloannal, a székesfehérvári Grudfos angol mérnökével, az autó restaurátorával egyeztetett lelkesen telefonon az idén 100 éves T-modell megvásárlásáról.

– Először vezetni gyakorlatilag lehetetlen, a kurbli nem a mai ember fizikai erejéhez méretezett, a pedálok mindegyikének más funkciója van, mint a mai autókban, a kézifék-kar sebességváltó feladatot lát el, nincs még üzemanyag szivattyú, így egy meredekebb lejtőn csak hátramenetben lehet felmenni, a vezetőülés felől nem lehet kiszállni, mert a forgalom felé eső oldalon nincs ajtó, és tankoláshoz le kell emelni az első üléssort az alatta elhelyezkedő, üzemanyagtartályként szolgáló vashordóról – sorolja egy szuszra Fehér Andor.

Örök emlék az addig angol forgalmi engedéllyel közlekedő autó hat évvel ezelőtti magyarországi műszaki vizsgája is. A Ford T-modellt életükben először vizsgáztató öreg szakik szőrszálhasogatása majd egész nap tartott, s amikor már minden megoldódni látszott, majdnem megbukott: a lámpák megfelelő működésének ellenőrzésekor a Csudálatos Jankó Pista Bácsi kénytelen volt egy óra technikai szünetet kérni, és elszaladni lámpaolajért...