Zajos, világraszóló hírveréssel a Rolls-Royce minap bemutatta legelső, s egyúttal a világ legdrágább szabadidős típusát. Az R-R Cullinan (amely egy gyémántféleségről kapta nevét) Angliában, helyi szállítással 90 millió forint (340 ezer dollár) körüli áron startol, de a kékvérű gyártómű személyre szabott extráival az ár több millióval magasabbra szökhet. Összehasonlításul a nagy rivális, a Bentley Bentayga suv V8-as dízelmotorral szerelt alapmodellje 184700 dollár. A Cullinan kicsit kisebb, mint a Rolls zászlóshajójának számító Phantom, de így is szép, nagy darab. A luxusterepjárók luxusa 5,34 méter hosszú, 2,16 méter széles, 1,83 magas, 22 collos kereken gördül, 2,7 tonnát nyom. A Phantomra kifejlesztett térvázas alumínium platformra épül, motorja is ugyanaz: 12 hengeres, 6,75 literes, 571 lóerős, a böhömnyi jármű végsebessége – minden bizonnyal leszabályozva – 250 km/óra. Csúcstechnikáiból kiemelik elektronikus vezérlésű futóművét is, amelynek jóvoltából a monstrum repülő szőnyegként siklik, s az ugyancsak a Phantomban tavaly debütált Flagbearer névre hallgató sztereo kamera segítségével a kocsi 100 km/óra sebességig „látja” az út egyenetlenségeit, ehhez hangolva a kerekek rugózását. Az összkerékhajtású luxusbatár ugyanakkor a terepen is otthon van: gázlómélysége 540 mm, ami a kategóriájában állítólag a legjobb értéknek számít (bár az „olcsóbb” Range Roveré 900 mm).

A szabadidősnek kínált szuperluxus természetesen ugyanolyan pazar, többnyire kézimunkával gyártott kocsi-belsővel készül, mint a többi Rolls modell. A külső dizájn jószerivel konzervatív, például a hátsó ajtók hintómódra hátrafelé (nem a B-oszlopra szerelve) nyílnak. A tervezők ceruzáját a kilencszázhúszas évek „terepes” Rolls típusai vezették – idézte az Automotive News Europe (ANE) szakportál Giles Taylor Cullinan-dizájner szavait, aki szerint akkortájt az indiai mahardzsák tigrisre vadászva úttalan utakon is autózgattak. Az persze kérdés, hogy a mai vevők követik-e majd pénzes elődeiket, és az aszfaltról lemerészkednek-e majd vad terepre vagyont érő járgányukkal. Mindenesetre a kékvérű gyártón ez nem múlik, a Cullinan fejedelemi utazást kínál. Az átlagos suv-októl eltérően a 600 literes csomagtartót üvegfal választja el az utasfülkétől, annak érdekében, hogy a csomagtér-ajtó felnyitása még véletlenül se rontsa az utastér hőmérsékletét. A Rolls ugyanakkor mindenféle szabadidős modult is kínál. Egyebek közt egy olyat, hogy a csomagtartóból, elektromos mozgatással két kifelé forduló pótszék is kihúzható, s azon üldögélve lehet élvezkedni, így pecázni, olvasni, vagy csak bámulni a naplementét. De ha a kedves vevő mást kíván, létezik modul drónreptetéshez, fényképezéshez, sziklamászáshoz, vagy éppen hódeszkázáshoz, nem is részletezve a kocsihoz kínált míves étkészletet, csiszolt poharakat.

BMW tulajdonába tartozó Rolls még nem részletezte, mekkora eladásokra számít a Cullinanból, de annyi tudható, hogy az éves gyártómennyiség 4 ezer darab körül mozog, a felvevő piacok élén a hagyományszámba menő amerikai mellé már Kína is felsorakozott. Ám a Cullinan megjelenése most ismét ráirányította a figyelmet a konjunktúráját élő szuperluxus kategóriára, amelynek gyártóihoz manapság csak úgy dől a profit. A magyarázat pofonegyszerű – jegyzi meg a már idézett Automotive News –, a gazdagabbak még gazdagabbak, ráadásul számuk egyre nő, s vagyonukból előszeretettel költenek ultraluxus kivitelű négykerekűekre is. Az eladások növekedése mellbevágó: 2002-ben az Aston Martin, McLaren, Bentley, Rolls-Royce, Ferrari és a Lamborghini összesített (globális) forgalma még csak 6475 darab volt, tavaly viszont már közel 30 ezer. Érdemes megjegyezni, hogy voltak idők, amikor messze nem húzott mindig ilyen jól a szekér. Az Aston az elmúlt száz évben hétszer ment csődbe. A Lamborghini is többször cserélt gazdát, mielőtt kikötött Volkswagennél, s annak idején a Rolls-Royce tulajdonjogának huzakodása közben majdnem odaveszett a Bentley is. Ma azonban ez már a felejthető múlt, a szuperluxus-manufaktúrák rekordprofitokat söpörnek be, a Ferrari esetében ez a ráta a legmagasabb, 30,1 százalék.

A lázas keresletnövekedésen túl még számos tényező magyarázza a sikert. Ezek legfontosabbika, hogy a kissorozatú szuperluxusok gyártói merészen és rohamtempóban bővítik modellkínálatukat. A Rolls-suv csak a legújabb példa. A Bentley még 2003-ban rukkolt ki a GT Continental kupéval, Mercedes S osztály csúcsmodelljéhez hasonló áron. Miután ez bejött, 2016-ban piacra dobták a Bentayga suv-ot, amelyből 2016-ban több mint 10 ezer kelt el, az adja a termelés közel felét. A sportkocsigyártó McLaren ugyan nem kíván belevágni a suv-kategóriába, de ezzel együtt viharosan bővít: 2022-ig 15 új típust, illetve azok változatait ígéri. A legmerészebb terveket azonban az Aston Martin dédélegeti. Jövőre jön az Aston suv, utána a Ferrarival versengő középmotoros szuperautó következik, s a programjában az elektromos Lagonda is szerepel, amely a Rolls-Royce hasonló hajtású álommodelljével kíván versenyre kelni. Az ANE megszólaltatja az Aston nagyfőnökét, Andy Palmert is, aki korábban évtizedeken át a Nissan mágus-vezére, Carlos Ghosn mellett dolgozva leste el az autóipar marketingfogásait és most azokat a legendás brit sportkocsi-márkánál kamatoztatja. Nyilatkozatából kiderült, amikor 2014-ben átvette az Aston irányítását, ott még nem is volt ott tervosztály, a kész autókon rengeteg javítani való akadt, így – a Toyota híres kanban-módszereit alkalmazva – a mennyiséggel szemben keményen a minőségellenőrzésre helyzete a hangsúlyt. Palmer azonban  hangsúlyozta, hogy a mennyiségi növekedésnek határa van. Mint mondta, már csak azért is, mivel a szuperluxus kategóriában nem mennyiség, hanem a ritkaság és az exkluzivitás a fontosabb érték.

HEIMER GYÖRGY