Az emberiség történetén végigvonul, hogy szeretünk többet birtokolni a szükségesnél, és ezt hivalkodóan meg is mutatni, például egy nagy, kényeztető, komoly teljesítményű és szemlátomást elképesztően drága luxuskocsival.

Mi az autó ellensége? A többi autó! A fejlődésnek nevezett folyamat nem kívánatos hatására Budapesten és környékén önmagába fullad az autóközlekedés. Központilag megoldhatatlannak tűnik a probléma, csak helyes egyéni döntések enyhíthetik a családok helyzetét.

Levelet kaptam egy olvasómtól, felvázolta borzongató autós jövőképét. Gondolatai megszívlelendők: a szó szoros értelmében jól ráfázhatunk, ha nem készülünk fel időben az e-jövőre, de mitől is készülnénk, ha még szándék sem látszik?

Az autóipar mélyreható, gyors átalakulásának illusztrációja a Tevva áruterítő tehergépkocsi, hiszen új a márka, újszerű módon, kínai beszállításból veszi az alvázat, és járműve természetesen elektromos, sőt hidrogén-tüzelőanyagcellás hatótáv-hosszabbítós.

Egymás után ütnek be válságok az automobilizmusban. Véletlen sorscsapások ezek, vagy törvényszerűek, mert mi magunk idézzük elő, esztelen pazarlásunkkal? Svédország példáján el lehet gondolkodni.

Divat a terepjáró, de hányat használnak közülük eredeti rendeltetésére? Keveset, hiszen alig akad már „terep”, és kevés úrvezető lenne képes igazi nehézségek között helytállni. Így többnyire szerepjárás a terepjárás.

A fenntarthatóság záloga nem a benzines luxusautó felválása elektromossal, hanem a luxus elhagyása. Ennek azonban jele sincs, mintha mindannyian a híres író gyengéiben osztoznánk.