Földrészünk autóállománya nagyjából 260 milliós. Óriási mennyiségű anyag és szellemi, fizikai energia van benne, elképesztő értéket testesít meg. Gazdálkodni vele, ezzel arányban álló felelősség, de nemcsak ennyiről van szó, mert valamennyi kocsi egy-egy cég vagy magánszemély tulajdona, az élet fontos eleme és jelentős vagyontárgy. Csak úgy, kellő, tudományosan megalapozott indoklás nélkül, elrendelni, hogy rövid határidővel ki kell vezetni a gyártásból a belsőégésű motoros járműveket, körülbelül akkora balos eszelősség, mint a kommunista hatalomátvétel után minden üzem és üzlet államosítása, minden egyéni gazdálkodó téeszbe kényszerítése volt, erőszakkal, elkapkodva, nagy károkat és egyéni tragédiákat okozva.

Mi lesz 2035 után? Mindenki kénytelen lesz nagyon drága, nehéz, korlátozott hatótávú villanyautót venni, mármint, ha egyáltalán lesz rá pénze? Előre látható, hogy az átállás közeledtével felértékelődnek a használt kocsik, mert azok még forgalomban maradhatnak. Viszont egyre jobban elöregednek, elavulnak, guruló múzeumi darabként közlekedhetnek, mint a kilencvenes években a kétütemű Trabantok.

Szerencsére nem ily sötét a jövőkép, mert autógyárak, például a Mercedes felismerték használt autók ipari léptékű felújításának szükségességét és üzleti előnyeit, az új irányzat vezető márkája viszont a Renault. Jelszava a Refactory, azaz újragyártás. A nagy trükk az egészben, hogy az onnan kikerülő járművek már forgalomban voltak, rendszámuk van, gyakorlati élettartamuk végéig tovább szolgálhatnak.

A francia márka szép hagyományokra visszatekintő Flins-sur-Seine üzeme 2021 szeptemberében állt át, Európában elsőként, a körkörös gazdaság szerinti működésre, és már hivatalosan is felavatták ilyenként (Factory VO), a Renault Csoport értékteremtő és fenntarthatósági terve keretében. Tervezett kapacitása évi 45 ezer autó felújítása.

A Refactory négyféle tevékenység körül szerveződik. A RE-TROFIT komplett használt kocsikat frissít fel, kísérleti üzemként már 1500 darabnál tart. Két éven belül felfuttatják termelését, és kiegészítik komoly mértékű karosszériajavítással. Jövőre talán hozzá jön könnyű haszonjárművek átalakítása elektromos hajtásra. A RE-ENERGY második életet ad akkumulátoroknak 2021 végéig kétezernek, és 2030-ig évi húszezerre növelik kapacitását. A RE-CYCLE alkatrészeket és anyagokat, például katalizátorokat és lökhárítókat forgat vissza. A RE-START az egésznek az innovációs és szakember-képzési részlege, 3D-ben, nyomtat, átállítja a robotokat gyártásról felújítási műveletekre. Tavaly év végére hétszázan dolgoztak a Refactoryben, és az évtized végére háromezer fölé nő létszámuk.

A 11 ezer négyzetméteres, ezzel Európa legnagyobb felújító üzeme teljesen digitalizált – gondoljunk csak bele, hogy hány autótípus megannyi kivitelének, verziójának összes adatát tárolja. Futószalag-rendszerben dolgozik hatékonyan, korszerű robottechnológiával, a munkafolyamatokat automatikus fényképező és videózó rendszer veszi fel, minden dokumentált. Az elkészült kocsik azonnal piacra kerülnek, mindössze nyolc napra tűntek el a használatból. A felújítás műszaki standardja azonos az új gépkocsik gyártásáéval. Egy fecske nem csinál nyarat? Szó sincs róla, a Refactory projektet máris, még felfutási fázisában, kiterjesztik más üzemekre, például Spanyolországban.

Az újragyártás jelentőségét nem lehet eléggé nagyra becsülni. Modern ipari társadalmunk egyik fő problémája, hogy elhasználja, elfecséreli a Föld nyersanyag-készleteit. Nézzünk csak ki az utcára, hány tonna többféle fém, műanyag, gumi áll ott, parkoló kocsikban. Egyes összetevőket nem lehet olyan hatékonyan kinyerni belőlük, mint ahogy annak idején bányászták. Egy motorblokkban van könnyűfém-ötvözet, acél, csapágyfém, műanyag, ilyen-olyan tömítés, elektronikai alkatrész, azok ritkaelem-tartalmával. Mindet maradéktalanul visszavezetni a termelésbe lehetetlen, és energetikailag sem érné meg. Mindössze két megoldás fenntarthatóbb az eddigi pazarlásnál: egyrészt sokkal hosszabb hasznos élettartamú „tartós” fogyasztási cikkeket, köztük autókat, kell gyártani, és azokat idővel, gyári technológiával, nagy számban felújítani, visszavezetni a használatba, legalább megduplázva szolgálati idejüket.

A „vedd meg, dobd el, végy újat” hozzáállás nem évszázadok, hanem néhány évtized alatt bukik meg, gazdasági összeomlást, erőforrásokért vívott háborúkat von magával, tehát abszolúte fenntarthatatlan. Kivezető utat a katasztrófa-spirálból nem az EU vagy egyéb nemzetek fölötti szervezet mutat, hanem az iparban foglalkoztatott sok értelmes ember, akik persze odafigyelnek cégük nyereségességére is. Természetesen meg kell változni a fogyasztói magatartásnak: be kell érni egy-két nemzedékkel korábbi, nem a legdivatosabb dizájnú, kevésbé „menő”, de tökéletesen használható kocsival. Ha nem leszünk képesek ennyire, majd ránk rúgja az ajtót egy olyan válság, amelyben semmilyen autót sem vásárolunk.