Milyen szempontok szerint választunk autót? És hogyan vélekedhetnének eladó kocsik az őket mustráló vevőkről? Egy kis gondolati kísérlet rávilágíthat emberi kapcsolataink buktatóira is.

Sokan ülnek autóban vezetőként vagy utasként, mintha életuntak lennének: nem csatolják be biztonsági övüket. Eltűnődhetünk, vajon miért? De nem is ez érdekes, hanem az életveszélyes szokás visszaszorítása, mindannyiunk üdvére.

Környezetünkről és rólunk is gyűjtenek adatokat apró érzékelők. Jelen vannak autóinkban, óráinkban, telefonunkban, városaink minden pontján, és hamarosan beépülnek a szemüvegünkbe, ruházatunkba, sőt akár a testünkbe is. Mennyiben áldás vagy átok ez, hol tart és merre folytatódik a szenzorok...

Kevéssel 80. életévem betöltése előtt lejárt jogosítványom orvosi érvényessége. Nem hosszabbítom meg, mert elég pozitív élményt kaptam az autóvezetéstől, és észreveszem, hogy egyre kevésbé vagyok alkalmas rá. Görcsösen volánba kapaszkodás helyett az önkéntes, belátó visszavonulás példája...

Bosszantó, baljós jelek sokasodnak az autózásban, de ha nyitott szemmel mögéjük nézünk, felismerhetjük, hogy többről van szó átmeneti jelenségeknél: egy kedvező, kellemes korszak ér véget, és nem tudni mi jön utána. Mi lehet a helyes egyéni stratégia?

Járművünk állandó kapcsolódása a világhálóhoz nagyon előnyös, hasznos információkat kaphatunk, de szintén sok adatot küld magáról, és közvetve rólunk a kocsi, rejtélyes cégekhez, amelyek többet tudhatnak meg, mint szeretnénk, ijesztően pontos profilt állíthatnak fel rólunk. Ez a praktikum ára…...

Kezd köztudottá válni a villanyautók akkumulátorának tűzveszélyessége, de még kevesen gondolkodtak el, hogy milyen tűzijátékot okozhat egy akkugyár. Emberéletek kerülhetnek veszélybe, óriási lehet az anyagi kár, és az égig érő füst, illetve az oltóvízben oldódott veszélyes anyagok...

Miközben nőtt a villanyautók száma Németországban, fokozódott a füstszennyezés, mert részben szénerőművekkel termelik elektromos energiájukat. Pillantás Európa „bezzeg országára”.