Változnak az idők, és mi változunk bennük, szól a klasszikus szállóige. Utólag derül ki, hogy letelt egy életperiódusunk. Nekem szerencsés sors jutott, gazdagon megterített svédasztaloktól sétáltam el jóllakva, visszahúzó érzés nélkül. Így lett a hegymászással, sízéssel, az Alpok hágóinak kerékpáros bejárásával, a maratoni- és ultrafutással, és most az autóvezetéssel is.

1965-ben szereztem hivatásos jogosítványt mindenre, kivéve autóbuszt. Autós újságíróként azóta hajtottam Ferrarit, Lamborghinit, Rolls-Royce-t, Porschéket, mindenféle prémiumautót, tuningautókat, együléses versenykocsit, egzotikus járgányokat, kamionokat, köztük 60 tonnás dupla nyerges szerelvényt, és expedíciós terepjárót. Vezettem felbecsülhetetlen értékű muzeális kincseket, és megfordultam több híres versenypályán. Az utóbbi időben, nagy élvezettel próbáltam ki traktorokat, kombájnokat, sokféle mezőgazdasági gépet. Tanítgattak rali-világbajnokok jégen csapatni, és nem vattába csomagolt zsurnalisztaként, hanem a profi sofőrök életébe belekóstolva vihettem kamiont Párizsból Svédországba. Végigkísértem a műszaki és biztonsági fejlődést. Mindeközben bejártam a világot, az Északi-foktól a Jóreménység fokáig, Kanadától Japánig. Nagyon szép és jó volt, elég volt…

Saját autómat már tavaly elengedtem, mert egyre frusztrálóbb és drágább autózni, miközben régóta ingyen utazhatok a hazánkban kiváló, kulturált és pontos közösségi közlekedéssel. Vidéki riportokra vonat-bringa kombinációval, Volánbusszal utazom. Budapesten gyakran veszek igénybe taxit, sokkal kevesebb pénzért, mint azelőtt csak a biztosításra kifizettem. Lemondásomat magánautómról egy olvasó egész szakmai újságírásom legyalázásának minősítette hozzászólásában. Nem értek egyet vele, az életkorhoz és helyzethez alkalmazkodásból szeretnék követőket látni.

Észrevettem, hogy észlelésem kihagy dolgokat, például egy Védát, de az is gyakran előfordul, hogy meglátok valamit, de nem a helyes következtetést vonom le az információból. Semmi sem hiányzik kevésbé, mint hogy beleszaladjak egy vaskos bírságba, vagy balesetet okozzak. Átengedem a felelősséget fiatalabbaknak, családtagjaimnak, taxi- és buszsofőrnek, mozdonyvezetőnek, mialatt sörömet iszogatva reggelizem, vagy olvasgatok. Nekem már egy ideje nem élvezet volt autót vezetni, hanem terhes, gyakran unalmas munka. Sajtóprogramokon rendszerint kettesével ültetnek be újságírókat egy kocsiba, az utóbbi időben csak pár percre foglaltam el a bal egyest, ezentúl mindig így lesz.

Gyakran olvasunk idős bácsi, néni balesetéről, nem egyszer tragikus következménnyel. Nem hajlandók észrevenni, hogy gyengül látásuk, hallásuk, reakcióképességük, kezük-lábuk. Évtizedekig hozzászoktak az individuális közlekedéshez, örökjoguknak tartják, és sokan férfiasságuk egyik velejárójának is. Ahogy nő az emberek átlagos élettartama, egyre több az elaggott vezető, mind több problémát okoznak, olyan mértékben, hogy szaporodnak a korlátozásukat követelő megnyilvánulások.  

Az EU utópisztikus, irreális, de azért helyeselhető célkitűzésébe – 2050-től senki ne haljon meg az utakon – illik, hogy fokozottan ellenőriznék a 70 év felettiek alkalmasságát autóvezetésre. A Közlekedéstudományi Intézet tanulmányából tudható, hogy Európa útjain a halálos balesetekben elhunytak között a 65 év felettiek aránya 28 százalék. Ha pedig csak a városok halálos baleseteinek adatait nézzük, a 65 év felettiek aránya 38 százalékos, míg a gyalogosoké közelít a 60-hoz. Még jobban ráirányítja a figyelmet az idősekre, hogy míg az összes baleseti haláleseten belül az idős áldozatok aránya nő, a 18-24 éveseké 43 százalékkal csökkent.

Európa számos államában már ma is igazolniuk kell az idős sofőröknek, hogy még birtokában vannak a biztonságos vezetéshez szükséges képességeknek. Például Dániában a 75 év felettieknek orvosi igazolást kell mellékelni, ha meg akarják újítani vezetői engedélyüket. Olaszországban 50 évesen ötévente kell megújítani a vezetési jogosultságot. Magyarországon – szabályozásunk az Unión belül a szigorúbbak közé tartozik – 50 éves kor alatt tíz évig érvényes a vezetői engedély, 50-60 év között öt, 60-70 között 3, felette kétévente kell a sofőröknek egészségügyi vizsgálatot követően meghosszabbíttatni a jogosítványuk érvényességi idejét.

Aki két kötelező egészségügyi alkalmassági vizsgálat között időnként önvizsgálatot tartana, a következőkre figyeljen: ha olvasás közben elmosódott folt jelenik meg a látótere közepén, vagy a közeli dolgok homályosnak tűnnek, érdemes sürgősen felkeresni egy szemorvost, még mielőtt előzés közben derül ki, hogy bajok vannak a látásával. Ha vezetés közben még a rendőr, a mentő vagy a tűzoltó szirénáját sem hallja tisztán, élesen, nemhogy egy másik gépjármű dudáját, itt az ideje egy alapos hallásvizsgálatnak. Aki összezavarodik a napi időbeosztásában, vagy a megszokott házimunkák elvégzése és megszervezése egyre nehezebb, gondolja végig: biztos, hogy kellő gyorsasággal és pontossággal reagálna egy bonyolult közlekedési szituációban? Amikor pedig már reggelente nehéz felkelni az ágyból, vagy nap közben fájdalommal jár felállni a kényelmes fotelból, el kell menni egy teljes körű mozgásszervi vizsgálatra.

Én mindezt megelőztem, mindennapi sportolással és szellemi munkával tartom karban magamat, teljesnek érzem életemet, nem hiányzik semmi, amit elengedtem, de mindegyik gazdagít. Bár minél többen lennénk!