A Ford Escortot nem kell nagyon bemutatni. Bár az egyre fiatalabb generációk talán már nem ismerik, az amerikai gyártó európai részlegének egyik ikonikus darabja 1968-ban látott napvilágot és 2002-es utolsó évéig hat generációt élt meg. A kompakt, jól vezethető és nagyjából jó fogyasztású autó hamar népszerű lett, nem csak az utakon, de a versenypályán is.

Az RS változat a rallypályákon hódított, 1,6-os Cosworth és 2,0 literes verziója is volt, amelyek rengeteg díjat bezsebeltek és még népszerűbbé tették az Escortot, amely később a második generációra is megkapta az RS matricát és persze a vele járó specifikációkat.

Azonban 2002-ben véget ért az Escort gyártása, helyét a Focus váltotta fel, aminek szintén volt RS változata. Az Escort név azonban feledésbe merült egy jó évtizedre, amikor is Kínában ezen a néven dobtak piacra egy szedánt, ami pedig tavaly vonult nyugdíjba. A brit tuningcég, a Boreham Motorworks azonban idén újra előhúzta az Escortot, ráadásul egy sokkal érdekesebb formában, mint a kínaiak.

Biztos hallottuk már a restomod kifejezést, ami régi, veterán járművek kozmetizálását jelenti. A Boreham az Escorttal csinált valami hasonlót, de ha nagyon pontos szeretnék lenni, az Escort RS egy continumod, azaz egy folytatás.

A Ford áldásával működő projekt nem már egy létező modellt épít újra, hanem a semmiből kezdi a dolgot és minden elemet az eredeti alaprajzok alapján gyárt le. A Borehamnek azért van erre lehetősége, mert papíron a Ford licenszpartnere. Így az új Escort RS olyan, mintha a Ford húsz évvel az eredeti modellnév és az eredeti Mark I-es modell után ötven évvel újrakezdené az autó gyártását.

Az 1970-es Escort RS1600 gyártása újraindul

Az új modell a régi Escort minden vonalát megtartja, mind a külső, mind a belső tekintetében. Az egyetlen dolog, ami megváltozik, az a jármű szíve. A régi, 1,6-os motor a múlté, a helyét egy 2,1 literes, 296 lóerős gép veszi át, ami akár 10 ezres fordulatszámot is elérhet az alig 800 kilós autónál. Ötfokozatú, manuális sebességváltó párosul a motorhoz, természetesen.

Az eredeti modell 182 lóerőt tudott, ami nem tűnik soknak a fenti számhoz képest, de ismétlem, egy 800 kilós autóról van szó, aminél egy Miata 191 kilónál nehezebb. Egy ilyen pehelysúly kasztni egy ekkora teljesítménnyel párosítva egyszerre nagyon izgalmas, de nagyon jó sofőrt is igényel.

Befecskendezéses lesz a motor, elektromos dugattyúvezérléssel. Modern megoldásokat senki ne várjon, szervókormány, elektronikus fékrásegítés, vagy elektronikus kézifék még csak hírből sem ismerős. Tárcsafék, az van, négy is, minden kerékre egy-egy.

És ha már kerekek. 15 colos, négyosztású felnik kapnak helyet a föléjük nyúló kerékívek alatt és igény szerint magnézium felnit is lehet kérni.

Belül kagylóülések és teljes bukócső fogad, ami az extra masszivitást adja. A Boreham Alcantarával és bőrrel dobja fel a dolgokat. Ilyen talán nem volt az eredetiben. Négypontos biztonsági öv és a két ülés mögött karbonból készült rekesz ad biztonságot. Ami meglepő, hogy van légkondi, egy aprócska infotainment rendszer, ami lehet, valakinél hatalmas vétség, de szerintem a mai autókhoz szokott vezetők legtöbbje örülni fog neki.

Végül pedig a legfontosabb kérdés. Mennyi is az annyi?

A veterán autók már alapvetően sem olcsók. Ha egy retro modell újbóli variánsáról beszélünk, pláne. A Boreham Motorworks 295 ezer angol fontos (nagyjából 14,5 millió forintos) kezdőárat szabott meg az Escort RS-nek. A tervezett legyártott darabszám 150 lesz, és minden modell két éves és 20 ezer mérföldes garanciát kap. Az új RS1600-ast jövő nyáron mutatják be a közönségnek és harmadik negyedévben kezdődik a gyártás.

Mint Escort-tulajdonos, hihetetlen módon örülök ennek a modellnek, de a limitált darabszám és a hatalmas ár valamennyit elvesz ebből az örömből. Persze, a modell rally változatáról beszélünk, ami ötven éve sem volt olcsó, de nem hiszem, hogy a ritka autók gyűjtőin kívül sokan gondolkoznának el azon, hogy érdemes-e ezt az autót megvenni.

Képek forrása: Ford