Nem ritka, hogy a Renault modellek mellett találunk Daciakat, a BMW-k mellett Mini modelleket és a Mercedes-Benz szalonokban (vagy mellettük) is gyakran találkozunk Smart modellekkel.

Ugyanakkor vannak más megoldások is. A Duna Autó féle autóváros ritka, de nem példátlan megoldás Európában. Ennél gyakoribb két vagy több független márka egyesítetése egyetlen telephelyen, néha egy tető alatt, gyakrabban egy telephelyen, de mindegyik márka saját bemutatótermével, amelyeket közös háttériroda és szolgáltatási részleg támogat.

Az ilyen stratégia előnyei a márkák közötti kapcsolattól függenek. Ahol a márkák ugyanabba a márkacsaládba tartoznak, ott valószínű, hogy hasonlóak lesznek a kiskereskedelmi rendszerek, megosztható az alkatrészellátás, és a szerelők képzése is hasonló.  Ahol a márkák nem kapcsolódnak egymáshoz, a szinergiák sokkal kisebbek lesznek, bár egyes alkalmazottak és technikusok több márkán is dolgozhatnak majd, ami lehetővé teszi a méretgazdaságosságot.

Mindez egyre aktuálisabbá válik a mai környezetben, ahogy a kiskereskedelmi hálózatokban a hangsúly a fizikairól a digitálisra kerül. Nem arról van szó, hogy ne lenne szükség kereskedésekre, de az ICDP felmérése szerint egyértelmű, hogy túl sok a franchise értékesítési pont. Az ügyfeleket sokkal jobban érdeklik azok az emberek, akikkel érintkeznek, és a kiállított és tesztvezetésre rendelkezésre álló autók, mint maga a bemutatóterem csillogása és mérete.

Mindez még fontosabbá válik, ha a gyártói stratégia magában foglalja az ügynökségi formátumra való áttérést. Korábban már írtunk róla, az ügynöki modell keretében az ügynökként eljáró kereskedő semmilyen kereskedelmi kockázatot nem vállalhat, nincs lehetősége kedvezményt adni, vagy bármilyen módon változtatni a gyártó által szabott feltételeken. A Stellantis kivételével, akik jövőbeli stratégiájuk szerves részeként tervezik a több márkával rendelkező „Stellantis házak”-ra való átállást, a gyártók nem foglalkoztak a kereskedéseikkel a terveikben. Több márka is jelezte, hogy hasonló irányon gondolkoznak, így még gyakoribb lehet a több márkát forgalmazó kereskedés.

Mindenesetre a több márkás kereskedések felvetnek néhány kérdést. Ha az egyik márka hagyományos jutalékos rendszerben működik, míg a másik ügynök modellt alkalmaz, problémák léphetnek fel: ha a jutalékos rendszerben jobban jár egy értékesítő egy autó eladásával, jó eséllyel mindent meg fog tenni azért, hogy a jutalékos márka termékeit értékesítse, ne azét, amelynek ő csak egy ügynöke, fix, nyilván alacsonyabb díjért.

Hasonlóképpen, ha az ügyfél kiterjedt online kutatást végzett, és döntött egy márka és modell mellett (az ICDP fogyasztói kutatása azt mutatja, hogy 66%-uk kiválasztott egy márkát és modellt a kutatás kezdetekor, és 72 százalékuk meg is vette ezt), megváltozik-e ez az elkötelezettség, ha a kereskedésben más márka hasonló kategóriájú modelljeit is látja?

Mindenesetre a jövőben érdemes lehet megnézni, hogy mely márkák álltak át ügynökségi modellre, és ha egy értékesítő nagyon próbálna egy másik márka felé terelni minket, gondoljuk át, hogy miért is teszi ezt.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!