Az orosz piacról eltűntek a nagy nyugati és távolkeleti autógyártók gépkocsijai, hatalmas az alkatrészhiány, amit a Kreml azzal próbál ellensúlyozni, hogy új életet akar lehelni az egykori Szovjetunióban népszerű márkába. Bár a realitások ezt könnyen felülírhatják.

A Csajka – amit Magyarországon is jól ismertek a világháborút követő évtizedekben - a szovjet korszak egyik népszerű márkája volt. Elsősorban hivatali autóként használták, főleg a kommunista nomenklatúra bennfentesei furikáztak rajta. A „Sirály” a jelek szerint hamarosan újra szárnyra kaphat.

Ennek markáns előjele, hogy a Gorkij Autógyár (GAZ) megkapta a feljogosító tanúsítványokat a szabadalmi hivataltól a kultikus modell logójának kizárólagos használatára. A cég immár a másodszor kap hasonló jogvédelmet arra, hogy a gyár korábbi termékeinek logóját használhassa a jövőben. Az elsőt 2021 tavaszán hagyta jóvá a szabadalmi hivatal.

Maga a védjegy egy vízszintesen megnyújtott latin V betű, ami egyúttal egy stilizált Sirályt jelképez. A múlt században hasonló márkajel pompázott egy GAZ-13 Csajka autók hűtőrácsán.

A GAZ autógyár a benyújtott szabadalmi pályázat szerint nem csupán az autók és a javításukhoz szükséges alkatrészek tömeggyártásához használhatja a márkanevet és a logót, hanem az ezekhez kapcsolódó ajándéktárgyakhoz is. Ebbe egyebek mellett beletartoznak például társasjátékok, kulcstartók vagy miniatűr autómodellek.  

A védjegyet 10 éven át birtokolhatja a Gorkij Autógyár. A márkanév birtoklása azonban nem jelent kötelezettséget arra, hogy ilyen néven autót kellene gyártania a cégnek.

A GAZ lépése nem előzmények nélküli.  Idén júniusban az Orosz Föderáció Ipari és Kereskedelmi Minisztériumának vezetője, Denis Manturov közölte: a Gorkij Autógyár akár már 2024-ben bemutathatja az újjáélesztett Volga márka első sorozatgyártású modelljét. A GAZ-nak a közeljövőben döntenie kell a technológiai partner kiválasztásáról a Volga autók gyártásához. Alighanem kormányzati ösztönzésre történt most a „Csajka” név és logó levédése, abban a reményben, hogy a volt Szovjetunió újabb ikonikus márkája megdobbanthatja a nemzeti érzelmű orosz autósok szívét.

A lelkesedést azonban lelohaszthatják az orosz szaksajtóban megjelent értékelések, amelyek szerint a gyár a közeljövőben nem tervezi a Csajka limuzin újraélesztését. A GAZ sajtószolgálata többször is hangsúlyozta: a cég a könnyű haszongépjárművekre (LCV) koncentrál, amelyekre évek óta stabil kereslet van az oroszok körében.

A GAZ 1959 és 1988 között gyártott kis sorozatban "Csajka" limuzinokat. Ez idő alatt a modell két generációja született – a GAZ-13 (1981-ig) és a GAZ-14 (1977-88 között).

A GAZ-13 az M-12 ZIM modellt váltotta fel. A GAZ-13 azért vált hírhedté, mert ez lett a kiváltásgosok autója. Megszüntették a tömeggyártást, és csupán a kiváltságosok használhatták az utakon: állami és pártvezetők, szovjet nagykövetek, valamint külföldi állampolgárok. A karosszéria színeit is limitálták. A fekete dominált, ezzel is kiemelve az autók státushoz való kötődését.

A Csajka sok olyan újdonságot hozott, amelyek abban az időszakban a Szovjetunióban abszolút kuriózumnak számítottak. Ezek közé tartozott az addigi legerősebb, 5,5 literes motor, az automata sebességváltó, fejlett karburátor, fékrásegítő, szervokormány, az ablakok gombokkal történő emelésének és leengedésének lehetősége.

A Sirályok meglehetősen nagy autók voltak: általában három üléssor került az utastérben, amelyeket legalább 7 ember számára terveztek. A továbbfejlesztett fűtési rendszer tökéletesen felmelegítette a belső teret. A beépített kesztyűtartó, az elektromos szivargyújtó, hamutartók, jó minőségű rádió és erős hátsó hangszórók pedig csak növelték a kényelmet. Az akkori időszakban az autózás a Csajkával igazi luxusutazásnak számított. A GAZ-13-as modellt több mint 30 éven át, 1988-ig gyártották. Összesen körülbelül 3 ezer darab készült belőle.

Noha a GAZ-13-at 1977-ben a következő generációs modell, a Csajka GAZ-14 váltotta fel, a 13-ast még 1981-ig sorozatban gyártották.