"Az Opel archívumának rejtett kincsei" második részében még több Rüsselsheim-i eredetű, ámulatba ejtő elképzelést és terméket láthatunk, olyanokat, amikre az átlagember még csak nem is számítana. Néhányuk idővel ráadásul igazi kultusztárggyá is vált! Sikerük titka a mögöttük álló autógépészeti szaktudás, hiszen az Opel fejlesztői mindig is olyan kifinomult kidolgozású és innovatív megoldásokra törekszenek, amelyek könnyebbé és egyszerűbbé teszik a mindennapokat.

A természet, mint minta: a könnyűszerkezetes építés művészete

Az Opel, mint a “lakberendezés” megújítója? Akár így is tekinthetjük, de ahhoz, hogy megértsük a hátteret, először át kell ugranunk az Atlanti-óceán túlsó partjára, New York-ba, a Modern Művészetek Múzeumába, a világ egyik legfontosabb modern művészeti gyűjteményébe. A holland Joris Laarman tervezte “csontszék” 2008 óta része ennek a tárlatnak. A különleges, alumínium szerkezetű ülőalkalmatosság a “Dizájn és a rugalmas gondolkodás” című kiállítás egyik darabja, egy Opel Vectrából származó motortartó bakkal együtt.  A csontszékhez hasonlóan a motortartót is a természet megoldásainak alapos tanulmányozása után alkották meg tervezői. A bionika tudománya a természet kialakította struktúrákat vizsgálja és fel is használja őket a műszaki fejlesztésekben, akár az autóiparban is. A cél az egyes alkatrészek tömegének csökkentése és teherbírásuk fokozása olyan könnyűszerkezetes konstrukciókkal, amelyek a természetből fakadnak. Az Opel mérnökei szimulációs programot alkottak, amely a fák természetes növekedési folyamatait használja fel egyes alkatrészek megtervezésénél. Az eredmény: olyan alkatrészek, mint például a motortartó, akár egynegyednyivel is könnyebbek, ugyanakkor 60 százalékkal erősebbek lehetnek a korábbiaknál.

Minden konyha kötelező tartozéka: valami, ami igazán “cool”

Manapság a konyhák természetes tartozéka, azonban koránt sem volt általános a régi időkben: a hűtőszekrény az 1950-es években sok német háziasszony vágyálma volt. Az egyik legsikeresebb márka, a “Frigidaire” története az Opelével is összefonódik, hiszen hűtőszekrények ezrei készültek Rüsselsheim-ban. Hogyan történhetett ez meg? A Frigidaire 1916-ban kezdte a hűtőszekrény-gyártást, majd a márkát 1918-ban felvásárolta a General Motors. 1920-as évek közepére az üzlet komolyan beindult, a világ minden tájáról keresték a cég hűtőit, a GM leányvállalat pedig a német piac felé is nyitott.1926-ban Berlinben megalakult a Frigidaire GmbH, 1931-től pedig már az Opel is szállított alkatrészeket Rüsselsheim-ból, a berlini összeszerelő sorokra. 1938. október elsején aztán a teljes gyártás átkerült az Opelhez, majd 1949-től a hesseni gyártású hűtőszekrényeken külön felirat hirdette: Product of Adam Opel AG. Az 1954-es megújulás után a márka piacvezetővé nőtt Nyugat-Németországban, az 1950-as évek közepétől azonban az Opel inkább az autógyártásra koncentrált, így 1959-ben a hűtőgyártás leállt Rüsselsheim-ban. A Frigidaire márka ma is létezik, egy svéd vállalkozás tulajdona.

Messze a kora előtt: az olimpiai bob

Fotók: Opel

Az Opelt nem csak a hűtőszekrények gyártása köti a hideghez és a jéghez, de egy sikeres téli sportág is, ugyanis LP 13 kódnéven a márka mérnökei egy bobtípust is konstruáltak, kifejezetten az 1980-ban az Egyesült Államokban megrendezett Lake Placid-i téli olimpiára. Ott azonban sosem használták. A történet három évvel korábban, 1977-ben kezdődött: az Opel mérnökei megbízást kaptak, hogy tervezzenek és építsenek bobokat a Német Bob- és Szánkószövetségnek, különleges festéssel. A fejlesztők alapjaiban újratervezték a sporteszközt, amit a szövetség örömmel át is vett. Az opeles fejlesztőgárda új formatervét szélcsatornában csiszolták tökéletesre és friss kormányszerkezetet is konstruáltak, a siklótalpakat pedig rugókkal és lengéscsillapítókkal szerelték fel. Már az első teszteken kiderült, hogy az új négyes és kettes bobok 0.65 illetve 1.35 másodperccel gyorsabbak, mint elődeik – ekkora különbség ebben a sportágban komoly előnyt jelent. Az esélyegyenlőség jegyében azonban a kvalifikációs futamokon kizárólag a korábbi, hagyományos szerkezetű bobok használatát engedélyezte a sportág vezetése. Ez egyben azt is jelentette, hogy a csapatoknak a futamok előtt meg kellett ismerkedniük a futurisztikus új szánokkal. Azonban erre nem volt elég idő, és a vezetők sem tudták kipróbálni a friss kormányrendszert, így a túlságosan magas kockázat miatt a szövetség végül nem engedte rajthoz állni az Opel új bobjait. “Ezek a szánok messze koruk előtt jártak, mint kiderült túlságosan is” – mondta az Opel-rajongó boblegenda, André Lange. Vitathatatlan, hogy az Opel bobok hatása ma is érezhető a sportágban.

Támogatás a bajnokok mögött: Forma 1-es sikerek az Opelnek köszönhetően

Az Opel nem csak a bobsportot gyorsította fel, az autóversenyzésre is komoly hatással bírt. 1990-ben, amikor Michael Schumacher megnyerte első versenyét a német Forma 3-as bajnokságban, Reynard 903-asában az Opel legendás 2,0 l-es, hengerenkénti négyszelepes motorja dolgozott. 1990-től az Opel ezzel nem csak a sportág egyik legkeresettebb motorbeszállítójává vált, de a 2,0 l-es erőforrás a legsikeresebb sporthajtómű címét is elnyerte. Több későbbi Forma 1-es sztár Opel motoros Forma 3-assal kezdte: Rubens Barrichello, David Coulthard, Giancarlo Fisichella, Heinz-Harald Frentzen, Mika Häkkinen, Nick Heidfeld és Ralf Schumacher is. Az Opel összesen 164 Forma 3-as győzelmet szerzett csak a német bajnokságban, és további 30 nemzeti bajnoki címmel büszkélkedhet a világ különböző országaiból. Jos Verstappen (1993), Jarno Trulli (1996) és Nick Heidfeld (1997) szintén Opel motorral lett német Forma 3-as bajnok. És manapság? Az Opel a jövőbe vezeti az autósportot: az ADAC Opel e-Rally Cup a világ első tisztán elektromos márkabajnoksága, amely az akkumulátoros-elektromos hajtású Opel Corsa-e Rally-ra épül.

Ha több felszerelés kell: az Opel utánfutói

Ahogy modern versenygépeivel komolyan hat az autósportok jövőjére, úgy teszi könnyebbé a mindennapokat az Opel praktikus eszközeivel és megoldásaival. Kiváló példa erre az 1980-as évek aluszerkezetű Opel utánfutója, amit üzleti és hobbicélokra is szívesen vásároltak, és a reklámokban csak “Leichtmetaller” (könnyűfém szerkezetű) néven emlegettek. Az 1981-es katalógusban hat változat szerepelt négy méretben, azaz a vásárló összesen 24 kivitel közül választhatott; a legnagyobb 2.20 méter hosszú volt, egytonnás teherbírással. Az utánfutókon sehol sem szerepelt az Opel jelvénye, ha így lett volna, a még futó példányok ma bizonyára vagyonokat érnének gyűjtői körökben. Az Opel egyébként már 1913-ban is kínált utánfutót, de azt a két tonna teherbírású kéttengelyest teherautók vontatmányának szánták.

Vadásszunk együtt: rejtett cápák az Opel kultautóiban

Vissza a mába: az Opel formatervezői imádják a különleges részletmegoldásokat, a rejtett cápák felkutatása is egy ilyen különleges részletre épülő tradíció a márkánál. A cápa először 2006-ban, a Corsában tűnt fel. Hogyan került oda? Az Opel egyik formatervezője, Dietmar Finger, éppen a Corsa kesztyűtartójának fedelét rajzolgatta otthon, a dolgozószobájában, amikor fia átkukucskált a válla felett és így szólt: “Apa, miért nem rajzolsz ide egy cápát?” Ő pedig rajzolt, majd megmutatta a terveket a feletteseinek is, akiknek kifejezetten tetszett a dolog. Ettől a pillanattól fogva az apró cápák az elkövetkező Opel modellek kötelező rejtett figuráivá váltak: a fejlesztési folyamat végén mindig a belsőért felelős vezető formatervezőnek van joga egy-egy rejtett apró cápa elhelyezésére valahol az utastérben, de nem árulhatja el hová tette. Így a “cápavadászat” az Opel vásárlók egyik kedvelt foglalatosságává fejlődött, sokan új autójuk átvételekor azonnal el is kezdik a keresést. Az Opel Astra Sports Tourer-ben ráadásul több ilyen apró ragadozó is elbújt, olyan helyekre, ahol senki sem számítana a felbukkanásukra...

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!