Álom és valóság a közlekedésben

Az index reléje egy zárt dobozba épített kis szerkezet, mely az áramkör zárásával és megszakításával biztosítja az irányjelző villogását. Minden autóban kötelező és előírás szerint percenként minimum hatvanat, maximum 120-at kell pislognia. Már ha jól működik a műszaki része és persze ha használjuk. A műveletben kap fontos szerepet a szoftver, vagyis az emberi agy, ami irányítja mozdulatainkat, működteti kezünket, amikor felmerül a kanyarodási, előzési, sávváltási, vagy parkolási szándék. A hangsúly a szándékon van, mert az már veszélyes, ha tapossuk a féket kanyarodás előtt és csak befordulás közben használjuk az irányjelzőt. Vagy akkor sem.

Nem vagyunk egyformák

Az indexhasználatban nagyon eltérőek vagyunk, több típust lehet megkülönböztetni: van aki beletapos a fékbe és bekanyarodik, vagy leparkol, aztán van aki beletapos a fékbe és kanyarodás közben irányjelez, (immár teljesen feleslegesen) és van aki irányjelzővel utal kanyarodási szándékára, majd lassít és bekanyarodik. Ez nem csak szabályos, de biztonságos is.

Hogy mégis miért a legritkább? Sokféle magyarázat van rá, az egyik a felelőtlenség, melyet még azzal is tetéz az autóvezető, hogy lassítás és kanyarodás közben mobilját nyomkodja, így persze nem marad szabad keze az indexkar használatához.

Evolúció

Az irányjelző több mint százéves találmány, ahogy lényege is: autózás közben a szándékot, és nem a cselekvést jelezzük vele, szóval hasznos tartozék, fontos biztonsági eszköze, persze csak ha működik és működtetik.

A hőskorban kézzel jelzett a vezető, ami persze sötétben nem látszott, aztán jött a prizmás sofőrkesztyű, majd a csukott autók karosszériájából kihajló index, aztán a 21 wattos izzók, majd a gyorsabban reagáló, de kisebb fogyasztású és nem utolsósorban attraktív megoldásokat kínáló világító diódák következtek. Ezek már annyira meghódították a járműipart, hogy egyetlen luxusautóban ötszáz, vagy akár ezer LED áll a fény szolgálatában, ennyiből pedig bőven jut az irányjelzőknek is.

Öngyilkos filmsztár

Az USA-ban a brit származású PercyDougla-Hamilton 1907-ben elkészítette, 1909-ben pedig szabadalmaztatta az első integető kezet. A világ első filmsztárjaként jegyzett Florence Lawrence elsők között szerzett jogosítványt és 28 évesen, 1914-ben feltalálta az irányjelzőt. A kanadai születésű színésznő szerkezetén gombbal kapcsolható karokat lehetett mozgatni és így jelezni a haladási irányt. Nem mellékesen megtervezte és elkészíttette az első autós féklámpát, mely a pedál lenyomására világító Stop feliratot kapcsolt be. Lawrence 1938-ban lett öngyilkos, néhány évvel halál után már több modellhez széria tartozékként kínálták az elektromos indexet.

Buick extra

1920-ban a Protex Signal Co. szabadalmaztatta a világ első villogó irányjelzőlámpáját. 1925-ben Edgar Walz Jr. Által levédett ovális doboz közepén fékezéskor stoplámpa, indexeléskor a balra mutató felső és jobbra mutató alsó nyilak világítottak irányjelzéskor. Az autógyártók nem vették meg a szabadalmazott ötleteket, ám amikor 1939-ben lejárt védettségük, azonnal alkalmazták. A Buick akkoriban még extra tartozékként kínálta a hátsó rendszám fölé épített jelzőlámpa-egységet.

Karlendítés helyett

Miközben az 1920-as évek elején megjelentek a különböző irányjelző készülékek, a Bosch mérnökei úgy gondolták, hogy előnyösebb emberi karjelzéshez hasonló eszközzel indexelni.

A hatásosabb megjelenés miatt olyan irányjelzőt terveztek, mely kiugró karral is mutatta, hogy merre kanyarodik majd a jármű. 1928-ban az elektromágnessel működtetett, és immár az utastérből kezelhető eszköz világított is. Mivel sokan kint felejtették karokat, ezért megjelentek az időkapcsolós megoldások, a Bosch készüléke péládul tíz másodperc múlva kikapcsolta az indexet.

1938-ban a villamosokra is felszerelték az irányjelző karokat.

Rendelet a lelke mindennek

Az 56.100/1939. számú belügyminiszteri rendelet szerint 1939 december 31-ig minden közúti forgalomban részt vevő gépkocsi jobb és bal oldalán is megfelelő nagyságú indexet kellett felszerelni. „Az irányjelző készüléket a gépkocsin lehetőleg elől, a szélvédőüvegnél, a vezető fejmagasságában kell felszerelni, hogy a készülékkel adott jelzés mind a gépkocsi vezetője mögött, valamint a szembejövő közlekedési eszköz vezetője és a gyalogosok is jól láthassák.”

A Budapesti Közlöny 1939/138.számából az is kiderül, hogy ha nem ilyen helyre kerül a jelzőkészülék, akkor arra alkalmas eszközzel, például visszajelző tükörrel kell ellenőrizhetővé tenni.

Villogó szemű Gumimaci

Az 1950-es évektől a német, illetve az európai jogszabályok minden autóra sárgán villogó irányjelzőt írtak elő. A régebbi járművek tulajdonosainak 1961-ig kellett irányjelzőt cserélniük. Kivétel volt a Szovjetunó, az USA-ban pedig napjainkban is vörös fényűek az irányjelzők.

A hatvanas években házilag barkácsoltak visszajelzőket az ezermester magyar autósok, akik a Trabant műszerfalára épített gumi Maci villogó szeméből láthatták, hogy éppen melyik index világít.

Száguldó fénytechnika

2013 szeptemberében mutatták be a frankfurti motorshow-n az Audi A8-as dinamikus irányjelzőjét. Amikor a Matrix LED fényszórójába épített kamera szembejövő járművet észlel, a fényszórók letompítják a távolsági fénysugár megfelelő részeit, a rendszer annyira pontos, hogy a fénysugárnak csak azt a részét árnyékolja ki, amely közvetlenül a szembejövő, illetve az elhaladó járműre irányul. Az éjjellátó berendezéssel és navigációs rendszerrel összehangolt kanyarkövetésnél a fényszórók a navigációs adatok alapján már a kormány elfordítása előtt megvilágítják az út ívét.

Az indexek is hasonló technológiával készültek: az elsők 18-18, a hátsók 24-24 diódája nem egyszerre, hanem futófényszerűen villog, ami jobban észlehető, ezért a tervezők szerint biztonságosabb: a dinamikus irányjelző LED-jei 150 ezredmásodpercenként villannak fel a kanyarodás irányába haladva, a fényshow addig tart, amíg a vezető egyenesbe fordítja a kormányt, vagy kikapcsolja az indexet.

Nincs új a nap alatt

Az ötlet nem új: ha nem is világító diódákkal, de hagyományos izzókkal már készültek sorozatgyártású autók dinamikus irányjelzővel, ilyen volt az 1965-ös Ford Thunderbird sportkocsi, melynek futófénye látványosan jelezte a sportkocsi haladási irányát.

Az amerikai autókon inkább reklámból alkalmazták az útelzárásoknál ismert technológiát, melynek fényforrásait ritmikusan villogó futófényként figyelmeztették a közlekedőket, napjainkban a hasonló szempontok mellett már inkább a biztonság dominál, ahogy a visszapillantó tükörbe épített indexeknél is, mely már évek óta szériafelszerelés az új modelleken.

Mátyás királyi ötlete

Hogy mennyire nincs új a nap alatt, azt nemcsak a dinamikus index bizonyítja. A magyar kisautót is tervező és építő Borlói Mátyás nem csak megrajzolta, de saját Fiat Ritmo autójára fel is szerelte a külső visszapillantó-tükörbe épített irányjelzőt, ám annak használatát 1987. május 27-i levelében a Közlekedési Felügyelet megtiltotta a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló B1977.(XII.20) rendeletére hivatkozva.

Az ötlet ma általános az autóiparban, sőt, Borlói Mátyás szerint tovább fejleszthető, mert reklámra is felhasználhatnák a gyártók a lámpatesteket, melyeknek egyszínű - például vörös, vagy sárga - burája mögött a márka logója világíthatna, így fénylő dizájn elem lehetne a Mercedes csillag, vagy az Audi négy karikája.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!