Üzleti etika órák gyakori példája a Ford Pinto esete. Az amerikaiak terve az volt, hogy a kis Pinto majd felveszi a versenyt a növekvő üzemanyagár miatt oly népszerűvé vált japán modellekkel. A terv jó volt, a kivitelezés kevésbé: ahogy azt a Mother Jones magazin feltárta, a Pinto nagyon könnyen kigyulladt, ha hátulról érte ütés egy baleset során. Persze tervezési hibák előfordulhatnak a legnagyobb jószándék mellett is, a botrány oka nem elsősorban maga a hiba ténye volt, hanem az, hogy kiderült, a Ford tudott róla. Költség-haszon számítások után arra jutottak, hogy pénzügyileg jobban járnak, ha a hiba által okozott haláleseteknél megfizetik a kártérítést és inkább nem hívják vissza a már eladott autókat. Miután három fiatal meghalt Indiana államban az autó hibája miatt, a Ford-ot gondatlan emberöléssel vádolták, később pedig az összes Pinto-t visszahívta, hogy elhárítsák a potenciális veszélyforrást.

Később árnyalta a képet, hogy vizsgálatok során kiderült, hogy a vádak túlzóak voltak és a Pinto nem volt kevésbé biztonságos a kor többi kisautójánál. Ugyanakkor a Ford hírnevén ejtett csorbán ez már mit sem segített.

Mindössze tív évvel ezelőtt, 2009-ben egy család a Lexus modelljükben utazott, amikor is balesetet szenvedtek, a család pedig életét vesztette a balesetben. A Toyota visszahívta a modelleket és azt állították, orvosolják a hiba forrását: a beakadó szőnyeget. Mint kiderült, nem a szőnyeg akadt be, hanem a gázpedál. A Toyota elismerte, hogy félrevezette vásárolóit és sokáig rekordnak számító 1,2 milliárd dolláros bírságot fizetett érte. Ugyanakkor ebben az esetben is kiderült, hogy egy beszállító túlzott spórolása vezetett a tragédiához, a Toyota valóban nem hibázott, legfeleljebb a túlzott bizalom róható fel nekik.

Nem is olyan régi, de annál híresebb botrány a Takata légzsákok esete. A japánok légzsákjai túl nagy erővel nyíltak ki, ezért nyílásuk során fémdarabok repülhettek az utastérbe. A hibás termékek hét ember halálát és több száz sérültet eredményeztek, míg végül a Takata 19,2 millió autót hívott vissza az Egyesült Államokban. Mint kiderült, a Takata és az ő termékeiket használó Honda egyaránt tisztában volt a hibával, de először úgy látták, jobb hallgatni.

A legérdekesebb botrányt egyébként nem is botrány, legalábbis nem egy autógyártó botránya. 1982-ben az Audi egyik csúcsmodellje volt a 5000-es. Az eladások jöttek, minden a legnagyobb rendben volt, mígnem a híres „60 Minutes” műsor gorcső alá vette az Audi 5000 modellt. A műsorban azt állították, hogy az autó önmagától gyorsít, ezt pedig felvételekkel és tulajdonosokkal készített interjúkkal támasztották alá. Hogy miért nem vonták felelősségre az Audit? Mert a 60 Minutes hazudott. A felvételek trükkök voltak, a tulajdonosok pedig nem voltak tisztában vele, hogy az autó azért gyorsított, mert ők a fék helyett a gázpedálra léptek. Az Audi viccesen vágott vissza, különböző reklámokban kvízeket töltettek ki a nézőkkel, amik teljesítése után megbizonyosodhattak róla, hogy ők elég okosak ahhoz, hogy Audit használjanak. Bár a németek nem tettek semmi rosszat, két évtizedbe került, mire teljesen kiheverték a 60 Minutes által okozott károkat.

Biztosak lehetünk benne, hogy minden iparágban vannak hasonló történetek és az autóipari botrányokat is hosszan lehetne még sorolni, de így is érdemes elgondolkodni, hogy mekkora felelősség nyomja az autógyártók vállát. Bízzunk benne, hogy a sok botrány után mára megtanulták kezelni is azt.