A kommunista-szocialista rezsimekben a sok ígéret ellenére is sokáig egy szűk elit monopóliuma volt az autóhasználat. A második világháború utáni évtizedben megritkult (8 ezres) személygépkocsi flotta leginkább a pártfunkcionáriusokat, pártvezetőket szolgálta. Magánautót csak külön engedéllyel és csak néhány szerencsés meg kivételezett sportoló, színész, orvos birtokolhatott.

A kommunizmus diszkrét bája   Fotó: Boros Jenő

„A Parlament lenyűgöző látvány a Duna partján. Pompázatos épület, fölényt, méltóságot és gazdagságot sugároz. Hatalmas méretei jobban illenének egy nagy birodalomhoz. Egymás után gurultak a Chevrolettek (!), Buickok, Hudsonök vagy Chyrslerek az oroszlános főbejárat elé. Palival apám kocsiján érkeztünk. Justusz Pál mögöttünk szállt ki feleségével, Editettel.”

A Petru Groza román miniszterelnök fogadásáról szóló jelenetet Szakasits Klára írta le könyvében, a hiteles sorokat Majtényi György is idézte K-vonal című könyvében.

ZIM limuzin Fotó: Boros Jenő

A politikusok gyakran szóltak a gépkocsi demokratizálásáról: az Autó Motor Sport 1946. májusi számában Tildy Zoltán kisgazda politikus így nyilatkozott: „Mindenekelőtt köztudatba kell vinni, hogy az autó nem luxus. Olyan olcsó autókat kell forgalomba hozni, amelyeket a legkisebb jövedelmű dolgozók is meg tudnak vásárolni. Az autó nemcsak munkaeszköz, hanem a szürke hétköznapok után a dolgozók megérdemelt hétvégi pihenőnapjait teszi szebbé és emberibbé. És ez, ismétlem, nem luxus – ha ez nem csak egy kiválasztott rétegnek jut osztályrészéül. ”

Rákosi Mátyás hivatalból először a Hitler által is kedvelt Horch márkájú luxuskocsival járt, később páncélozott ZISz 110-essel, majd az öttonnásra hizlalt még golyóállóbb ZISz 115-össel közlekedett, de állítólag nem kedvelte különösebben a nehézkesen manőverező monstrumot, hétköznaponként inkább Cadillaccel járt.

Hruscsov Budapesten, 1958-ban Forás: Berkó Pál/Fortepan

A szovjet klasszikusok mellett az állambiztonsági szervek fedett autói között sokféle típus megfordult: a ZIM, ZISz és GAZ modellek társaságában garazsíroztak Vauxhall Veloxok és Eisanachabn gyártott BMW-k, vagyis EMW 340-esek, csehszlovák Tatraplanok, Tatrak, szovjet Pobjedák, Volgák.

A vezetéssel együtt az autópark is változott, a hatvanas években a párt- és állami vezetők Mercedesekkel, néhány minisztere Bel Air Chevroletekkel és Buick-kel közlekedett. A belváros, de különösen a Parlament és a Fehér Házként elhíresült pártközpont parkolói több modellváltást megéltek.

Igen csak színes volt a minisztertanács járműparkja, melyben szolgált Buick Roadmaster, Cadillac, Chrysler Windsor, Hudson Commodore, Lincoln Continental, Oldsmobile, Packard Super Eight és Plymouth. Bármennyire furcsa volt a drágább amerikai modellekhez könnyebb volt alkatrészeket beszerezni, mint a jóval olcsóbb, de nehezebb és nagyobb fogyasztású ZISz, majd ZIM típusokhoz.

Nyugdíjazott pártflotta   Fotó: Boros Jenő

Amerikai mintára készült az első szovjet pártlimuzin, melynek jelzését már gyártása előtt megváltoztatták. A hruscsovi éra azzal indult, hogy a hírhedt diktátor nevét kihagyták a ZISz autógyár nevéből és a Zavod Imenyi Sztalina átváltozott Zavod Imenyi Lihacsova, vagyis ZIL-re, mely a személyi kultusz enyhülésének jegyében megkapta a segédmunkásból gyárigazgatóvá avanzsált káder nevét.

A katonai járművekre és főleg teherautókra szakosodott üzem kapta feladatául az aktuális pártlimuzin elkészítését. Volt már ebben tapasztalatuk, de nem sok sikerrel, mert az elkészült néhány prototípust bezúzták,

A következő generációs modell tervezését Valentyin Nyikolajevics Rosztkovra bízták, ő rajzolta az 1936-ban bemutatott ZISz 101-es, majd a 110-es formáját is.

Klasszikus szovjet modell    Fotó: Boros Jenő

A 111-est 1956-ban mutatták be, ennek csak a ruhája próbált divatosabb lenni, mert szerkezetileg teljesen megegyezett elődjével. A prototípus a Moszkva nevet kapta, a sorozatgyártású változat már Lev Jeremejev formatervező munkája, ő is az amerikai vonalat vitte tovább, finom megfogalmazással a Packard Patrician modell ihlette meg. Az autó új technikáját A. N. Oszterov tervezte, a V8-as 6 literes benzinmotor 200 lóerényi teljesítményét kétfokozatú, nem tévedés kettő fokozatú automata sebességváltó továbbította a hátsó kerekekhez, a kapcsolás nyomógombbal történt.

A 6,1 méter hosszú autó súlya még páncélozás nélkül is 2,7 tonna volt, ahogy a korábbi pártlimuzinokat, ezeket is a KGB emberei tesztelték, minden alkatrészről és minden dolgozóról nyilvántartást vezettek. A biztonságot szolgálta a kettős benzinszivattyú, a két akkumulátor és az ugyancsak megduplázott gyújtásrendszer.

Az 1959-es változatban, a 111A-ban már légkondicionált utastér várta pártvezetőket.

Pobjeda a pártgarázsban    Forrás: Fortepan/KMV

A parádékon szolgált a nyitott 111V-es. A GAZ 13-as, vagyis a Csajka már annyira tömegmodell lett, hogy jutott belőle megyei vezetőknek és kolhozelnököknek, ezért az SzKP vezetése 1962-ben új pártlimuzint rendelt. Az ukáz szüleménye az inkább csak külsejében megfiatalított 111G, mely leginkább a Cadillacre hasonlított, ez nem volt véletlen, hiszen hasonló szolgálta az amerikai elnököt. Az első 26 darabos ZIL 111G sorozat 1964-re készült el. A 111D jelzésű nyitottakból nyolcat gyártották, egy jutott Fidel Castro kubai elnöknek.  A 111-es sorozatot az októberi forradalom ötvenedik évfordulóján, 1967-ben váltotta a ZIL 114-es.

A későbbi modellek premierjeit pártkongresszusokhoz és elnöki beiktatásokhoz igazították.

A Kádár korszakban a párt és állami vezetés autóparkját a Közlekedés Műszaki Vállalat szervizelte két angyalföldi telephelyén. Az UVATERV által tervezett XIII. Kárpát utca 19-21 épület kifejezetten többszintes garázsnak és karbantartó műhelynek készült, napjainkban itt működik az egyik reprezentatív Mercedes szalon és szerviz.

Kék lámpás Mercedes   Fotó: Boros Jenő

A hazai használtautó-piacon többször felbukkannak pártflottásnak titulált fekete Mercedesek, melyektől nagyobb hasznot reméltek eladóik. Ami biztos, hogy Kádár többnyire 280-as S Mercedest használt, ebből a típusból volt egy tartalék is. Amikor az MSzMP első titkára magas rangú külföldi politikusokat látott vendégül, akkor a minisztertanács hosszított nyolcüléses 230-as W115-ösében, később a hasonló (két pótüléses) W123-as jelzésű 250-essel utazott.

Kádár Jánosnak nem volt tartósan magánautója, amikor felesége, Tamáska Mária Hruscsov feleségétől, Nyina Petrovnától ajándékba kapott egy Volgát, azt rövid időn belül 30 ezer forintért eladták. Nem tartotta meg a Kádár család a szovjet pártfőtitkár Breznyev által 1979-ben ajándékozott Niva terepjárót sem.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!