A Nihon autóipari főiskola (régebbi nevén Nihon Automotive Technology School, azaz NATS) 1989 óta oktatja az autótuning, a versenyautó-építés, a járműgépészet mesterfogásait hallgatóinak, akik kétféleképpen tesznek tanúbizonyságot felkészültségükről. Egyrészt az iskola rendszeresen részt vesz a diákok számára kiírt hazai és nemzetközi motorsportszériákon, ahol saját tervezésű formulaautókkal versenyeznek a résztvevők. Másrészt a végzős diákok évről évre különleges tuningjárműveket építenek a rendelkezésükre álló alkatrészekből. Ezeket a fantáziadús Frankenstein-autókat 1997 óta a Tokiói Autószalonon is bemutatják, az iskola standja mára a kiállítás egyik meghatározó látványosságává vált.

Idei munkájuk első pillantásra nem több egy látványos képzeletbeli versenyautónál, ha azonban a mélyére ásunk, kiderül, hogy napjaink egyik legizgalmasabb fejlesztési projektjébe képzelték bele magukat a tanulók. A Tom’S Racing felirat és a klasszikus piros-fehér-zöld színvilág alapján könnyen azonosítható, hogy a látványos versenyautó egy Toyota akar lenni – ez azonban csak félig igaz. A diákok ugyanis azt a Lexus LFR-t vizionálták, amely majd csak egy év múlva mutatkozik be, érkezéséről azonban jó ideje lehet már tudni.

A hátratolt orrmotoros versenyautó egyrészt a GT3 géposztályban képviseli majd a márkát különböző nemzetközi bajnokságokban, másrészt a japán Super GT széria felső házában, a GT 500 csoportban is rajthoz áll 2026-tól. Erőforrása minden bizonnyal egy nyolchengeres turbómotor lesz, érkezését pedig az teszi igazán izgalmassá, hogy az FIA homologizációs előírásainak értelmében készülnie kell belőle közúti változatnak – ezt a variánst, amely várhatóan hibrid komponenssel kiegészítve alkalmazza majd a versenyblokkot, máris a legendás szupersportautó, a V10-es Lexus LFA utódaként emlegeti a szaksajtó.

Egy inspiráció azonban nem inspiráció, gondolhatták a NATS diákjai, ezért az LFA-II GT Concept néven tálalt  vizsgamunkájukba egy másik álom-Lexus formai elemeit is beledolgozták. A Lexus Electrified Sport Concept nem csak stílusa miatt ígérkezik a márka zászlóshajójának, hanem fejlett műszaki tartalma miatt is. Egyfelől ugyanis akár 700 kilométert képes megtenni szilárd elektrolitos akkumulátorának egyszeri feltöltésével, másfelől viszont, ha kiaknázza tisztán elektromos hajtásláncának képességeit, kevesebb mint három másodperc alatt gyorsul 100 km/órára.

A NATS fantázia-versenyautója ennek a két, meghatározó jövőbeli sportmodellnek a metszetében született tehát, ám egy harmadik ponton is kötődik az autógyártó valóságához. Ahogy ugyanis mindkét fent említett Lexus a Toyota GR GT3 versenyautó-koncepcióra vezetheti vissza családfáját, úgy az LFA-II GT Concept is egy Toyotából született meg – igaz, jóval hétköznapibb modellből. A diákok ugyanis egy első generációs Toyota GT86 sportkupé alapjaira húzták fel alkotásukat. A munka nem volt egyszerű: a 2012-es gyártású autó padlóját elvágták, az első tengelyt 25 centiméterrel előrébb tolták, meghosszabbítva a tengelytávot, és helyet adva a (képzeletbeli) hátratolt V8-as erőforrásnak. Az eredeti autóból jóformán csak a tetőoszlopok, a tetőlemez, valamint az ablakok maradtak meg, a lámpatestek más közúti Toyota, illetve Lexus modellekről származnak. Az optika viszont 100 százalékban a vizsgázó tanoncok alkotása, akik arra is ügyeltek, hogy hátul megjelenítsék az eredeti Lexus LFA egyik legjellegzetesebb stíluselemét, a zárfények alatti rácsozatot.

A versenyülésekkel, versenykormánnyal és bukókerettel szerelt Lexus-racert megható aprólékossággal dolgozták ki. Habár az autó soha egy métert nem fog közúton megtenni, a műszaki tartalomra is odafigyeltek, végtére is a jövő tuningmesterei dolgoztak a tanulmányon. A kétliteres boxermotorra turbófeltöltőt illesztettek, ami a sportkipufogóval, olajhűtővel és átprogramozott vezérléssel együtt 266 lóerős csúcsteljesítményt ad ki, a futóművet leültették, a fékeket nagyobbra cserélték. 

Fotó: CarsCoops