1. 2003 Audi RS6 Avant

A top lista első fokára meglepő módon nem a legendás 1980-as Quattro került fel, hanem a C5 generációs Audi RS6 Avant. Állításuk szerint azért esett a választás épp erre a modellre, mert megtestesíti az Audi sportmodelljeinek eszenciáját: egy őrületesen gyors autó, ami közben praktikus is, ráadásul kívülről egy avatlan szem meg sem mondaná róla, hogy különleges. És épp ez az exkluzivitás, visszafogott, igényes duhajság az, ami annyira vonzóvá teszi az Audi sportautóit. Hogy miért éppen a C5-ös RS6-ra esett a választás, azt könnyen megmagyarázza a motortérben dolgozó 450 lóerős V8, ami a quattro összkerékkel párosítva 4,9 másodperc alatt repítette állóhelyzetből 100 km/h-ra a kombit. Igen, a korabeli BMW M5-öt vezetni állítólag nagyobb élmény volt, ugyanakkor az Audi egy olyan közeghez is eljuttatta az élvezetes vezetés élményét, akik eddig kimaradtak ebből hely szűke miatt.

2. 1980 Audi Quattro

Azért a második helyre befért a sportos Audik ikonja, az eredeti Audi Quattro, ami egy életre megreformálta az ingolstadti márka jövőjét. Újító összkerékhajtása és öthengeres motorja felforgatta az autózás világát, a közúti autózástól a Rally Világbajnokság gyorsaságiaiig. Elsősorban homologizációs célból építették, azonban idővel kiderült, hogy remek utcai autó is lett belőle. A quattro összkerékhajtás hibátlanul vitte át mind a négy kerékre a 200 lóerős, 2,1 literes öthengeres motor erejét. Nem csoda, hogy mostanra az egekbe szállt az értékük, pláne, ha valaki egy érintetlen példányra bukkan valamelyik német vagy brit pajtában. A csúcsmodell S1-ről nem is beszélve, amit még többek között Walter Röhrl hajtott az emberfalak között a piszkos B-csoport korszakában.

3. 2007 Audi R8 V8

Jó magam csak a babonázó hangzású V10-es motorral próbáltam az Audi R8-as modellcsaládot, de a Goodwood újságírói szerint a 2007-es, még V8-as volt az igazán korszakalkotó modell. Amikor az Audi bejelentette, hogy nevezne a Porsche 911 babérjaira, kinevették őket. Azonban ez csak addig tartott, amíg nem vezették az R8-at, aminek V8-as motorjába legalább annyi karakter szorult, mint a Porsche boxerjába. Ráadásul összkerékhajtását úgy hangolták, hogy bármikor képes legyen hosszan és koordinálhatóan driftelni. 420 lóerőt tudott a 4,2 literes nyolchengeres, és akár kéziváltóval is lehetett kérni. Más kor volt az.

4. Audi RS3 Sportback

Egy igazi fekete ló a mai piacon, hiszen ma már öthengeres turbómotor és hot hatch sincs sok, az RS3 Sportback mégis ezt a két csodálatos tényezőt kombinálja. 2,5 literes motorja nem kevesebb, mint 400 lóerőt ad le, amivel egészen elképesztő, 3,8 másodperc alatt van 100-on, amit igazából akármelyik szupersportautó megirigyelne. És még mindig egy két üléssoros, tágas, nagy csomagtartóval rendelkező, kívülről egész hétköznapinak kinéző autóról beszélünk, de ha akarjuk, felfalja az utcát. Ezt persze igyekeztek az orr kialakításával is kiemelni, ami erősen inspirálódott a korai elődjéből, a legendás quattroból. Mára sajnos végleg elköszöntünk tőle, de le sem merem írni, hogy mire volt képes ugyanez a hajtáslánc a kisebb és laposabb TT RS-ben. Szerintem még egyetlen autóban sem sikítottam vezetés közben, egészen addig.

5. 1994 Audi RS2

Amerika csak álmodott róla, Európa szerencsésebb része viszont már a 90-es években nagro kék kombival járt, aminek a motorját a Porsche húzta fel 320 lóerősre. Az RS Audi modellek ősatyját egy turbós, öthengeres motor hajtotta, azonban a Porsche fékrendszerével, a 911-es tükreivel és a Carrera Cup felnijeivel szerelték fel, és kapott egy méretes bodykittet is a stuttgartiaktől. Állítólag pontosan úgy is viselkedett, ahogy elvárnánk egy ilyen autótól. Erőből kellett ívre tenni, viszont kigyorsításkor csak úgy katapultált az összkeréknek és a bitang turbónak köszönhetően. Értéke értelemszerűen egyre magasabb. Egy modern sport Audi árának a többszörösét is elkérik érte, Amerika pedig annyira vágyott rá, hogy most rohamosan importálják be őket az országba a különböző gyűjtemények ékeként.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!