Szerző: Mészáros Erika

Egy szép nyári nap… legalábbis így indult. Rokonoknál beszélgetés, játék, nagy ebéd, forróság. Miskolc mellől startoltam – két gyerekkel a hátam mögött –, az M3-on vezettem nem keveset. Mi is a kihívás, ha nem ez? A családos autózásnak megvan a maga szépsége, de az árnyoldala is, például a hangos szócsaták a hátsó ülésen. Hab a tortán, ha ekkor megcsörren a telefon. De kezdjük csak az elején, a vezetés elején!

Illusztráció. Magyar Közút

Tűző nap, dög meleg, így jellemezném az időjárást röviden. Legtöbben megvárták a délután három órát az indulással, ezért óriási forgalom hömpölygött az autópályán. Az M3-as 3 sávján egymás mellett és mögött is csak 130 alatt lehetett haladni. Bő egy óra vezetés után – hiába a légkondi – a szemből tűző nap úgy felforrósította a combomat, hogy tükörtojást lehetett volna rajta sütni. Szóval, a koncentrálós vezetés elfárasztott. Max. 110 km/h-val haladt a tömeg. Ebben a helyzetben kiszámoltam a csíkokat a követési távolság betartása végett, mert nem éreztem biztonságosnak a vezetést. Ráadásul előzni se mertem, épp elég ügyesség kellett ahhoz, hogy elengedjem az őrült száguldozókat.

A fotó csak illusztráció. Fotó: NÚSZ

Megcsörrent a telefon, kihangosítóra kapcsoltam, közben hallgattam a gyerekek marakodását hátul, és próbáltam elmondani mennyi idő múlva érünk az úticélhoz. Mindezt egyszerre. A váratlan dolgok persze egy szempillantás alatt megtörténnek. Azt tudtam, hogy a vészvillogó előttem minimum nagy fékezést, de legalábbis figyelmet követel. Lassítani kezdtem, bár azonnal látszott, hogy itt többről lesz szó. A három sávon egyszerre fékezett minden autó, mint a filmekben, ha benyomják a gombot. Szerencsére láttam, hogy én meg bírok állni, hála a kiszámolgatott vonalaknak. A következő percben azon aggódtam, hogy a mögöttem levőnek is sikerül-e. Mivel a gyerekeim hátul ültek, az igazi veszély őket fenyegette. Láttam is magam előtt, ahogy a Nissan terepjáró felpasszíroz az előttem menő lökhárítójára. Vadul vészvillogóztam, de szívem szerint a tetőt ütöttem volna ki, hogy a kalimpálásommal megállítsam. A stop előtti utolsó métereken végül jobbra keresztbe húztam a kormányt, hogy a gyerekeket megvédjem az ütközéstől. Így elég lett a hely a nissanosnak is a megálláshoz. Mire újraindult a szívem, persze több óriási kérdőjel rajzolódott az agyamba: Mi a fene volt ez??? Gyorsan kiderült, a három sávból minden előzetes jelzés nélkül két sávra szűkült a forgalom. 200 méter egyesben gurungálás után azt is megláttam, hogy miért. Egy ropogósan friss, bejelentetlen tömeges koccanás áldozatai telefonálgattak bőszen, láthatólag személyi sérülés nélkül. Hat autót számoltam a szélső sávban, de tovább vezetni nem bírtam. A legközelebbi benzinkútnál kikanyarodtam a stressz-lecsapódás miatt. Remegő végtagokkal szálltam ki a kocsiból (tankoltam – volna, ha ez a képességem még működik). Egy férfi segített, akivel néhány szót váltottunk, ő 7 autót látott vesztegelni. Megállapítottam, hogy a stressz a matematikai képességeimet is komolyan befolyásolja.  A boltban bármilyen édességet lehetett választani a gyerekeknek és nekem is. A családos autók közül többen megálltak itt, és hozzám hasonlóan szusszantak egyet a trauma okozta adrenalinfröccs után. A cukorszint helyreállítása segített, idegeskedve, de hiánytalanul és balesetmentesen megérkeztünk a kijelölt helyszínre, igaz, a tervezettnél 1 órával később.

Illusztráció. Fotó: NÚSZ

Több tanulságot is leszűrtem ebből az esetből. Az összekoccant autókban ülők átlagéletkora 18 és 26 év között mozgott, valószínűleg a kevesebb vezetési rutin és az „ez még belefér” előzési gyakorlat miatt szenvedtek balesetet; tuti, hogy nem tartották be a követési távolságot, ráadásul rosszabbul reagáltak, mint én. Nos, nem árt, ha az ember tisztában van a saját képességeivel és ezt a magabiztosságot simán módosítja egy óvatosabb verzióra az időjárás és az aktuális fizikai állapota alapján. Egy biztos, a jogosítványomat haladó szintre léptette az élet és a láthatatlan vezetést támogató felsőbb rendszer 19 év használat után. 

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!