A KRESZ – még ha olykor bonyolultan is – de minden közlekedési helyzetre tartalmaz szabályozást. Teszi ezt úgy, hogy feltételezi, minden közlekedő betartja a rá vonatkozó szabályokat, így a többiek számíthatnak erre, bízhatnak a másikban, hogy ő is szabálykövetően jár el. Ennek a bizalomnak a lerombolására kiválóan alkalmas az, ha az ember egy „véletlenszerűen” kiválasztott, de fő foglalkozásként ezt űző mellé, mögé ül, akár csak 50 km erejéig.

A közúti közlekedésnek nevezett össznépi társadalom a szabályokra és a bizalomra épül. Egy kereszteződésben, ha zölden világít a lámpa, akkor bízhat – és bízik is – az ember abban, hogy a keresztforgalom számára pirosat, akik ennek megfelelően (meg)állnak, és nem rongyolnak át a metszésponton.

Akik életük jelentős hányadát járművek vezetésével töltik, ebből élnek, azok az átlagosnál is nagyobb rutinra tesznek szert, amibe a rendszeresen bejárt útvonalak ismeretétől kezdve a jármű kezelésének módján át a közlekedésnek, mintegy áramlásnak az átlátása is beletartozik, vagy legalábbis bele kellene tartoznia. Erre sajnos rácáfolt az az eset, ami az elmúlt napokban történt meg.

(A kép illusztráció)

Személyszállítási szolgáltatás igénybevétele során a mintegy 50 km-es út alatt meglehetősen sok, egyenként önmagukban is komoly veszélyt jelentő magatartás tanúja voltam. Az első még az elindulást megelőzően történt, nevezetesen a sofőr nem kötötte be a biztonsági övet, és erre az utasait sem figyelmeztette, kérte. Sokan – sajnálatos módon – úgy gondolják, ha nem kötik be magukat, azzal csak magukat veszélyeztetik, senki mást, de ez egyáltalán nincs így. Ha a járműben többen ülnek – és ez is ilyen helyzet volt –, egy esetleges ütközéskor a testek az eredeti sebességgel és irányban folytatnák útjukat, amivel már másokat is veszélyeztetnek, akár végzetes sérülést is okozhatnak. A vezető esetében a jármű kezeléshez szükséges testhelyzetből való elmozdulás megakadályozza a további irányítás lehetőségét, másodlagos, vagy még további balesetek, károk elkerülését. Szóval a biztonsági öv használata óriási, ráadásul többes jelentőséggel bír. Igen, az ilyen jellegű járművekben is használni kell az öveket, ha kisgyereket is szállít, akkor számára is biztosítani kell a megfelelő ülést, és nem a szülő ölében hagyni…

Ugyanez vonatkozik az utastérben elhelyezett tárgyakra is, pl. egy nem megfelelően, vagy egyáltalán nem rögzített, hanem hanyagul a műszerek elé állított, azokat teljesen eltakaró Tablet is komoly sérülést tud okozni, ha egy ütközés következtében „elszáll”.

Ilyesmi sokkal könnyebben bekövetkezhet, mint azt a legtöbb ember gondolja, hiszen sok lakóövezet átlagsebességének csökkentését – nem csak a táblával is jelzett Lakó- pihenő övezetek – egyenrangú útkereszteződések kialakításával kívánják elérni a tervezők. Itt pedig nem annak van elsőbbsége, aki a nagyobb járművel, vagy éppen egyenesen kíván tovább haladni, hanem a jobbról érkezőnek. Négy –beláthatatlan – kereszteződésből hármon lassítás nélkül sikerült átmenni. Szerencsére nem érkezett senki és semmi jobbról… Az ötödik ilyennél – ahol utak szélessége, a környező épületek jellege, stb. megegyezett a korábbiakkal – viszont a balról érkező, táblával is elsőbbségadásra kötelezett jármű részére akart minden áron előnyt adni a sofőr.

Az útvonal később már nem tartalmazott ilyen „csapdákat”, de sávváltásokat, elkanyarodásokat igen, amik során az irányjelző használata teljesen esetleges, véletlenszerű volt. Tovább fokozta a kellemetlen érzést, hogy a hátsó ülésről is érzékelhető, éppen kialakulóban levő forgalmi helyzetre gyakorlatilag semmilyen proaktív reakciója nem volt a vezetőnek – pl. egy sávváltás a párhuzamos, teljesen üres sávba –, a balra kanyarodni készülő jármű mögött inkább megállt, és megvárta annak elfordulását. (A szemből érkezők miatt ez sok időbe, és a „zöldhullám” elvesztésébe került.) Az ilyen fajta stratégiai hibák közvetlen veszélyhelyzetet ugyan nem okoznak, de pl. jelentősen növelik a jármű 100 km-re vetített fogyasztását. Ez flotta szinten már jelentős költségtöbbletet, társadalmi szinten pedig felesleges környezetterhelést jelent, aminek az elkerüléséhez egészen kis ofdafigyelés is elegendő lenne. Ugyanezt okozza a nem megfelelően megválasztott sebességi fokozat használata is, ráadásul a legújabb autók már ebben is adnak segítséget, javaslatot a vezetőjüknek.

Nem csak a nagy autóparkkal rendelkező flották esetén igaz, hogy javítási, karbantartási költségek kordában tartásáért a legtöbbet a járművek vezetői tehetik. Ha azonban nem kellő gondossággal kezelik a rájuk bízott eszközöket – szándékosan, vagy csak nemtörődömségből –, jelentős többlet terhet rónak nem csak a cégre, hanem adott esetben a környezetre is. Ilyet lehet okozni pl. azzal, hogy a piros lámpánál várakozva végig bekapcsolt sebességi fokozatban, kinyomott tengelykapcsolóval várják a szabad jelzést. Sem a kinyomócsapágyat, sem a kuplungszerkezetet nem erre tervezték, az ilyen kezelési stílus jelentősen megrövidíti az élettartamukat.

Lehet várni a közlekedési kultúra javulását, a balesetek számának csökkenését, a környezetszennyezés mérséklődését, de amíg a foglalkozásszerűen járművet vezetők, akik napi munkaidejük jelentős hányadát ezzel a tevékenységgel töltik, a fentiekben leírt módon viselkednek, nem is beszélve a náluk sokkal kevesebb időt és km-t, sokszor csak kényszerűségből, már a járművezetés gondolatától is jelentős stresszbe kerülő privát autósokról, látványos és érezhető változásra nem lehet számítani.