A bólogatós kutya, és a Videoton hangfalak bűvkörében

Rendkívül erősen él bennem a kép, amikor apum hazahozta a bilikék 601-est elnöki, Limousine kivitelben, hogy mi menyire örültünk neki. Beültem hátra és feltettem a könyökömet a vajszínű doblemez takaróra, és úgy éreztem, hogy vagyok valaki ebben a szép autóban. Végre dobhattuk a buszt, többet kirándultunk együtt, szabadabbak voltunk. Aztán Lepencére menet kiakadt a gáz, meg az M7-esen letolt minket egy kukásautó, de ez már egy másik történet. Minden esetre az ergonomikusan tökéletes, (műszerfalra helyezett) váltókaron kívül sok extrára nem tudnék visszaemlékezni a Trabis időkből. Viszont nagyon sok autó kalaptartóján ott trónolt a bólogatós kutya, ami egyfajta ereklye volt. A 60-as, 70-es években majdnem minden autóban helye volt, aztán népszerűsége szépen lassan lecsengett, de azért sok Zsigában még a kilencvenes években is ott csücsült, már ha ráláttunk a kalaptartóra, mert nem takarta éppen a maffiarács, vagy hórács. Mindenhol másképp hívták a lamellás takarót, ami ha Koppány dobbal párosult, akkor biztosak lehettünk benne, hogy a helyi vagány fiatalember kocsijával van dolgunk. A fagolyós, maszírozós ülésvédőt mondjuk imádtam, ilyen volt a családi gombszemű Zsigulinkban, mondjuk a tört fehér színű kasztni, és a króm dísztárcsa mellé valljuk be, jól is mutatott. De egy utolsó visszatekintés jöjjön, mert úgy vagyunk ezzel, hogy ha elkezdjük, nem lehet abbahagyni, mert jönnek a történetek sorra. Tehát ha Ön is megosztaná, akkor írjon nekünk, és készítünk egy olvasói csokrot is a régi, kedvenc extrákból. A polifonikus tolatásjelzőre emlékeznek még? Ez is nagyon a kilencvenes éveket jelentette, viszont már nem csak a KGST-s éra járműveibe, hanem a nyugati autókba is építették. Én utoljára talán egy "mi autónk" kettes Swiftben hallottam. Egy időben nagyon népszerű volt, de sajnos a dallamokat mára elfelejtettem, talán a lambadát tudom felidézni, amivel összekapcsolom az emléket. De elég a múltba révedésből, nézzük korunk extráit.

Minden földi jóval

Nagyon sok extra segíti a biztonságos közlekedést korunk autóiban, de vannak köztük olyanok is, amik szerintem csak fényűzésre valók. Mivel az autóipar a kilencvenes évek végére nagyjából mindent elért, amire valaha büszke lehet, már nem lehetett nagyobb motort, kényelmesebb belteret, és még inkább az örökkévalóságnak gyártott autót eladni. Kellettek azok a kütyük, amik mindennapi életünket mára alapjaiban megváltoztatták. Először csak a kezünkben tartva vettük észre, hogy mekkorát nőtt a kijelző, amit egész nap simogattunk, aztán kettőt pislogtunk, és már az autóba beülve is mindent leuraltak a hegyomlásnyi méretű tabletek. Lassan eltűntek az analóg mutatók, és a tekerős műszerek, de semmi baj, jöttek helyette hasznosabb, és exkluzívabb extrák. Nézzük, mik ezek.

Láblendítős csomagtartó nyitás

Nem mernék rá megesküdni, hogy tíz éve a Ford, vagy az Opel reklámozta először hazánkban a lábbal a lökhárító alatt kotorászós csomagtér nyitást. Igazából van az az élethelyzet, amikor megértem a szükségességét, de általában évente egyszer-kétszer van valós értelme. Persze a szomszéd előtt jól lehet villogni vele. Legalább annyira, mint a motoros ajtó nyitás/zárással. Egy átlagos embernek nem jelenthet gondot, hogy belekapaszkodjon az ajtóbehúzóba, és lecsukja az ajtót. Bár tény, hogy a magas SUV-oknál jól jöhet, ha nem kell pipiskedni, hogy elérjük. Megfigyelésem, hogy ezek az extrák kényelmessé tesznek, és valójában pont ez a célja velük a gyártóknak. Ha pedig már itt tartunk, akkor sokkal hasznosabb extra, ha külön nyílik a hátsó szélvédő, mert így pár apróság bedobálásához nem kell az egész ajtóval matatni.

Kilépőfény

Minden menő autógyártó extraként adja szinte minden modelljéhez a vetítős márkalogót, ami kilépőfényként funkcionál. Én biztosan nem ikszelném be az extralistára. De sokan szeretik megmutatni, hogy igazi márkafanok, így sok autóban láttam már, tesztautóban pedig magam is gyönyörködhettem benne. Értelme mennyi? Teheti fel a kérdést olvasóm, és nincs egyedül. Ez a visszapillantó alatt elhelyezett diszkrét fény eredetileg a jármű utasainak segített abban, hogy sötétben semmi olyanra/olyanba ne lépjenek, amire nem kellene. Eredete itt gyökerezett, és mára ment el ebbe az imázsépítős irányba. Mondok is helyette kettő jobbat. Az ezredforduló japán autóin volt egy szolid fény a gyújtáskapcsoló körül, hogy sötétben is betaláljunk a lyukba. Kedves, és hasznos extra. Illetve a BMW-nél a világítás csomagban elérhető a külső kilincsek megvilágítása: pontszerű leddel világít, és tudjuk, hová kell nyúlni. Egy E91-es BMW "Alpinweiss" fényezése varázsolt el szürkületben ezzel az extrával. Na, látják, valahol mélyen belül én is szarka vagyok, hogy felültem erre a vonatra.

Tapipadok

Persze, jó mélyre hajolok a gesztus, és érintés vezérelt kezelőszervek előtt, meg milyen jó, ha felismeri az autó a krikszkrakszokat, amiket a nagy központi kijelzőre próbálunk vezetés közben írni, de valahol ez az elbutuláshoz vezet. Régen minden tulaj megtanulta, hogy melyik gombnak mi a funkciója a műszerfalon, és ha valami kellett, akkor már szinte vakon nyúlt oda, és állította. De amikor manapság már lassan azt is menüből kell állítani, hogy hideget fújjon a lábamra a klíma, akkor valahol elveszettnek érzem magam. Emlékszem lassan tíz éve már, hogy a Modell S-t vezethettem: ügyes vezetéstámogató rendszerén elaléltam, hihetetlen robbanásszerű ereje letaglózott. Erre a tulaj megmutatta, hogy ha akarok, rajzolhatok virágot is a tabletre (a központi kijelzőre). Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.

Elektromos kézifék

A végén majd elfeledkeztem erről, de annyira természetes, hiszen a saját családi autónkban is minden megállásnál vinnyog a kézifék. Ez is a 2010-es években terjedt el, és mára egyeduralkodóvá vált. Egy hagyományos kézifékkart felhúzni, reteszelni, majd oldani semmilyen plusz erőfeszítéssel nem jár, szóval teljesen értelmetlen számomra a létjogosultsága. Ráadásul, ha csak egyszer merült már le autójának akkumulátora, ami mozgásképtelenné vált, de a kézifék behúzva maradt, akkor biztosan osztja véleményemet. Nagyon fontos kényelmi funkció tehát ez, aminek az értelmét a mai napig nem tudtam megérteni. Témába vágó anyagunkat a felesleges extrákkal kapcsolatban itt az Autoszektoron olvashatja, én pedig csak annyit fűznék ide lezáró gondolatnak, hogy az egész cikk megírásakor egyetlen egyszer dobbant meg a szívem, amikor a kolléga megemlíti írásában saját Fiesta Sportját, amivel bármikor elmennék egy körre, pedig az előbb felsorolt extrák közül semmi sincs benne. De egy valami nagyon, az pedig a tűz: a vezetés hamvas, minden kütyütől mentes vegytiszta öröme.

További autós tartalmakért kövessen minket Facebookon is.