Az őrültek vonzzák az őrülteket, sivatagi eltévedés után pattant ki az ötlet Thierry Sabine fejében, aki megszervezte a második Párizs-Dakar Rally-t. Bőven akadtak megszállottak, akik követték, az erőgépek mellett akadt néhány nyiszlett induló is.

Claude és Bernard Marreau Renault R4-essel állt rajthoz 1979-ben az első Dakaron, melyen az összesített ötödik helyen végzett a testvérpár, akinek annyira megjött a kedve a sikertől, hogy egy évvel később is rajhoz álltak és harmadikok lettek.

Példájuk ragadós volt, mert egy évvel későbbi népes mezőnyben 90 motoros, 116 autós, és 10 kamionos állt fel. Az 1980-as Dakart a svéd Freddy Kottulinsky és a német Gerd Löffelmann páros nyerte egy igencsak fura fazonú VW terepjáróval.

A német autónál feltűnőbb jelenség volt Thierry de Montcogé átalakított Rolls-Royce Corniche kupéja, amivel az 1981-es Dakaron indult. A 4x4-es hajtást a Toyotától vették, ettől 80 kilóval nehezebb lett a gép, ám nem ezért, hanem illegális szerelésért diszkvalifikálták 13-i helyezését.

Ahogy a Forma 1-ben a Tyrell, úgy a Dakaron is megjelent 6 kerekű autó, amivel 1984-ben a korábbi Rolls-Royce pilóta, de Montcogé indult Christian Dior támogatással. Karosszériája üvegszálas műanyagból, mindkét ajtaja, motorház teteje és csomagtér fedele alumíniumból készült.

Egy évvel később de Montcogé egy Porsche 935-ös alapokra épített hatkerekű Jules II Proto autóval indult, ebbe 3,5 literes, V8 hengeres Chevrolet motort építettek, de ezzel sem volt szerencséje a franciának, mert a harmadik szakaszon összetörte autóját és kiesett.

Georges, Philippe és Gilles Marques egy 1963-as évjáratú Citröen 2CV Kacsával rajtolt el a 2007-es Dakaron. A megerősített alvázú kocsit két motor hajtotta, ezek összteljesítménye száz lóerő volt, de ez sem volt elég a Bi-Bip2-csapatnak, mely a negyedik szakaszon futóműtörés miatt feladta a harcot a sivataggal.

Az eredeti Kacsát egykor expedíciós célokra építette a Citroën 1954-ben. A 2CV Sahara modellt két léghűtéses boxermotor hajtotta. A korai változat még a 375 köbcentiseket, az 1960-os már 425 köbcentiseket kapott. Normál üzemmódban az alapváltozathoz hasonlóan csak az orrmotor hajtotta a kormányzott első kereket, míg szükség esetén, nehéz terepen a farmotor a hátsókat hajtotta, így 4x-4-esként működött a Kacsa, mely 2x24 lóerőnyi teljesítményével 105 km/órás tempóra volt képes. Két benzintankja az első ülés alá, a pótkerék az első motorháztetőre került.

A Sahara kétszer annyiba került, mint az alapváltozat, emiatt 1966-ig mindössze 693 darabot gyártottak belőle. A megmaradt alkatrészekből 1970-ben összeraktak egy múzeumi példányt.

2005-ben egy átalakított 2CV Bi-Bip Kacsával a Cyrill Ribas-George Marques páros teljesítette a Párizs-Dakar versenyt, szerelőjük, Christian Roux bukócsövet, elektromos ventilátoros olajhűtőket és tűzoltórendszert épített a Kacsába.

2025-ben is akadtak meglepő darabok. Igaz, a verseny már nem Párizsból indult és elkerüli Dakart, mert biztonsági okokból Szaúd-Arábiában rendezik és az olyan klasszikusok, mint az Audi Quattro, a Peugeot 205-ös és a Citroën 2CV már a szeniorok között, pontosabban a Classic kategóriában indultak.

De nem volt ez mindig így, akadt olyan év, amikor robogósok is nekivágtak a kemény túrának. 1980. január 1-jén még Párizsból rajtolt a mezőny és Dakarban volt a cél, a Rózsaszín tónál.

Az év meglepetése volt a robogós csapat, mely Thierry Sabine ralis barátja, Jean-François Piot ötlete volt. Piot ralizott Renault Alpine-nel, Forddal, Porschével, indult a Le Mans-i 24 óráson és több sivatagi versenyen. Első Párizs–Dakar szereplésén, 1979-ben a Honda France motoros csapat sajtófőnökeként dolgozott, bérelt helikopteren a levegőből is követte versenyzőit. Ősszel átigazolt az olasz Vespa-Piaggio céghez, melynek csapatát fogadásból benevezte a következő Dakarra, melyről így nyilatkozott: A Vespa tipikusan az a motor, amellyel még normál utakon is nehéz közlekedni a Száhel-övezetben, úgy gondoltam, ennél őrültebb már csak az lenne, ha benevezném a Dakarr

Profi módon megszervezte a logisztikát, szerviz- és kísérőautónak V8 hengeres Land Rovereket állított be, méghozzá olyan pilótákkal, mint az akkor már háromszoros Le Mans-győztes Henri Pescarolo.

A Vespákat is profik hajtották: Marc Simonot 1978-as endurobajnok, Yvan Tcherniawsky 1979-es francia endurobajnok és a főállású motorosrendőr Bernard Neimer, valamint az olasz márka tesztpilótája, Bernard Tcherniawsky.

Mind a négy versenyzőre jutott külön szervizkocsi, szerelő és tartalék pilóta, utóbbiak egyébként főállásban a gyárban dolgoztak szerelőként.

Akkora médiafigyelmet kaptak, hogy bőven jutott reklám a legújabb olasz robogónak: a Vespa P200E modellt egyhengeres, kétütemű, 10 lóerős motor hajtotta négysebességes manuális váltón át. Maximális sebessége 100 km/h volt, de ezt legfeljebb aszfaltúton tudta.

A sivatagi terepre erősebb első és hátsó felfüggesztést, lengéscsillapítót, nagyobb üzemanyagtartályt, valamint speciális Pirelli abroncsot kapott. Leginkább a széria vázak repedtek, törtek, de volt elég tartalékalkatrész a cserékhez.

A Piaggio gyár kommunikációiból annyit lehetett megtudni, hogy a négy robogóból Yvan Tcherniawsky és Bernard Neimer Vespája kiesett. A kategória ötödik helyén álló Yvan Tcherniawsky gépéből néhány kilométerre a cél előtt kiszakadt a motorblokk, miközben Marc Simonot befutott.

Fotók: Dakar, Red Bull, Vespa-Piaggio, Citroen, Renault, VW

Dakar tragédiák

A Vespa kaland ötletgazdája Jean-François Piot 42 évesen versenyezőként 1980-ban a Marokkó ralin Land Roverjével szakadékba zuhant és belehalt sérüléseibe.

A Párizs–Dakar kitalálója, Thierry Sabine 1986. január 14-én helikopterével homokviharba került, és lezuhant Timbuktu tartományban.

1979. óta 79 ember halt meg a Dakar-raliban, a 33 versenyző áldozat közül 24 motorkerékpáros, 6 személyautós, 1 teherautós, 2 pedig a helyi lázadók konfliktusa következtében halt meg.

A 46 nem versenyző halálos áldozat között van a verseny alapítója, Thierry Sabine, 14 újságíró és segédcsapat tag, 23 néző, köztük 4 gyerek.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!