Május vége, érkezik a megrendelés egy BMW 535d-re. Elsőre csak ennyit látunk. Amíg nem nyitjuk meg az értesítő e-mail-t, nem tudjuk, pontosan milyen autó lesz a vásárlás előtti használtautó-vizsgálat áldozata. Reményem, hogy valami szép prémiumot nézünk, hamar szertefoszlott, mert kiderült, hogy egy 2005-ös gyártású limuzint kell megnéznem a budapesti agglomerációban.

Szeretném rövidre fogni, de nem lehet

A szemlét a nap utolsó munkájaként sikerült megszerveznem, mert ezt az autót magánszemély árulta. Már jócskán kezdtek megnyúlni az árnyékok, amikor megérkeztem a kertesházas övezetbe. Ott már várt rám a megrendelő és természetesen a kocsi eladója. Az első pillanatban szertefoszlott minden reményem. Tudtam én előre már hirdetés alapján, hogy így lesz, de mégsem mehetek oda az ügyfélhez, hogy „Figyelj, ez az autó a bontóba való, nem, hogy 3,2 milliót, de forintot nem ér, úgyhogy ne is raboljuk egymás idejét, engedd el a bánatba!”, hanem össze kell gyűjtenem egy tucatnyi elrettentő tényt, hogy ezt egy órával később elsüthessem.

Bár ne lett volna igazam

A legjobb megoldás mindenkinek az lett volna, ha már telefonban elmondhatom mindezt és még akkor is nagyon jól járt volna a vizsgálati díjjal, hiszen, ha ezt megveszi, szó szerint milliók elköltésével sem lenne ebből egy normális autó.

De nem volt mese, el kellett kezdeni a szemlét. Először kívülről írtam össze. Ami már messzebbről is látható volt, az a silány minőségű karosszériajavítás. A tetőlemez, a csomagtér fedél és a bal hátsó sárvédő kivételével minden elemet javítottak korábban és hogy teljes legyen az „öröm” a kocsi jobb hátsó részén valami komolyabb dolog történhetett, mert a C-oszlopon csak úgy repkedtek a 800 mikrométernél is nagyobb festékréteg vastagság értékek.

A kéder is darabokban

A teteje jégvert volt, mindkét lökös lehúzva, az eleje csupa kavics, a tükrök fénysérültek, a vezető ajtaja élben fénysérült, az első sárvédőkön megszámlálhatatlan kisebb festékleverődés. A tükröket tartó konzolokat is megfújhatták korábban, de nem sikerült jól, a fényezésük rossz minőségű, buborékos, csúnya volt.

Nyilván, már ezen a ponton ki kellett volna lépni a buliból, pedig még be sem szálltam az autóba. Minden esetre feljegyezhetjük, hogy ha ezt helyre kellene állítani, a minimum egy telifény némi lakatolással, így szerezzük be az első milliónkat, mármint költségben.

Külön a lámpákról

Mindkét első fényszóró törött, repedt volt. A baloldali ráadásul utángyártott, mondjuk törötten tök mindegy. A jobboldali ködfényszóró egy nagyon enyhe nyomásra be is esett, az csak úgy oda volt rakva. A baloldalinak is hiányozhatott egy rögzítőfüle, mert az is erősen mozgott.

A bal hátsó lámpa is törött volt, a jobboldali pedig a legolcsóbb utángyártott. Siralmas.

Külön a kerekekről

A BMW-n „kétszéles”, 19-es felnik voltak, elöl 245/35, hátul 275/35-ös méretben. Sok jót már nem vártam, elöl 2021-es, de alsópolcos márkájú gumik voltak, cserébe legfeljebb 3 mm-es profilmélységet lehetett mérni rajtuk. Hátul egy jó márka 2015-ben gyártott darabjai voltak, de a baloldali szálszakadásos volt, biztosan cserés, ráadásul párban.

A felnik nem gyáriak voltak. A rönkfeketére fényezett keréktárcsák közepéből hiányoztak az emblémák, látszik, hogy nemrégiben mókolták a kocsihoz őket, mert meglepő módon nem volt leverve egyik sem.

Annyira rossz látni ennyire méltatlan állapotban

Benyitottam, hogy összeírjam az utastér állapotát. Az első, ami feltűnt, hogy a tetőkárpit csak úgy csüng, teljes szélességében elengedett a ragasztó. Ugyanígy járt a jobboldali A-oszlop szövete is. A vezető oldali padlókárpitban a bal láb alumínium pihentetője, vagy taposója már nem volt rögzítve, lötyögött. A kormány utólagos bőrözése kritikán aluli minőségű volt, de azért arra volt érkezésük, hogy „racse” piros csík oda legyen varrva középre.

Egyébként a – mindjárt mondom milyen – indítást követően a klíma legalább ment benne, szólt a rádió is. De a pozitívumok sora itt véget is ért.

Borítékolni lehetett volna a hibákat

Aki látott már 18 éves dízel BMW-t, az nem lepődik meg a következőkön, ügyfelünket viszont a sírás kerülgette a tények hallatán.

Mivel a kocsi akkumulátora gyenge volt, a számítógépes diagnosztikához be kellett indítani az autót. A kocsi alig akart elindulni. Ezt már vártam is, ugyanis a főtengely és/vagy a vezérműtengely jeladók a legtöbb ilyen esetben már utángyártott, olcsó darabok, amelyek nem működnek megfelelően. A kocsi jó 10-15 másodperces indítózás után csak nagy nehezen indult be, mentségére legyen mondva, hogy ezután már szépen duruzsolt a sorhatos dízel. Erre az eladó már melegítette is az érdeklődőket, hogy hát hoz ő egy új akksit és akkor indulni és szépen fog és hogy hallják-e milyen jó hangja van ennek a motornak. Hallották.

A motorvezérlőben 8 hibakód éktelenkedett. Ebből 6 a hat izzítógyertya szakadása volt. Nem szabad arra számítani, hogy itt 6x10 ezer forintból meglesz az alkatrész és kész. Ugyanis a legtöbb ilyen korú autóba bele vannak rohadva az izzítógyertyák és ha kivételkor beletörnek, akkor vagy egy sebész ügyességű szerelő kell hozzá, hogy kivegye őket, vagy pedig le kell venni a hengerfejet. Egyik sem olcsó.

A másik két hibakód sem bíztató. A gázolajszűrő eltömődött. Micsoda??? Hát meddig kell kockás üzemanyaggal etetni egy autót, hogy felismerje ezt hibának. De szívesen ott lennék annál a pillanatnál, amikor megpillantják ezt a szűrőt. A motorolaj érzékelő pedig hibás jelre panaszkodik. Érezzük-e, hogy megint ugrott a számláló vagy kétszázezret?

A 286.000 km-t futott német prémium diagját a részecskeszűrő vizsgálatával folytattam. Egy diagramra tettem a fordulatszámot és a DPF nyomáskülönbségét. A kék vonal a fordulat, a piros a nyomáskülönbség. Ezeknek nagyjából párhuzamosan kellene futniuk, hiszen minél nagyobb a fordultszám, annál nagyobb a nyomáskülönbség. De nem. Itt a nyomáskülönbség permanensen nulla volt, vagyis a részecskeszűrő hiányzik a kocsiból. Megint a legolcsóbb, méltatlan és ráadásul illegális megoldás. A pótlás költsége horror.

Kékkel a fordulatszám, pirossal a nyomáskülönbség

Ezen kívül még számtalan kisebb részegységet, pl. a kiegészítő fűtés érintő elektronikai hiba, jeladók, szenzorok hibái sorakoztak a listára.

Végre kettesben az ügyféllel

A kocsi egyébként próbarendszámos volt, nem is tudom, a magánszemély eladó honnan szerzett ilyesmit. A forgalmi engedély, ami még nyilván a német papír lett volna, nem volt a helyszínen. Az eladó viszont szerette volna bebizonyítani, hogy ez a kocsi igenis rendben van, ezért otthagyott minket, mert a szomszéd faluból elhozza az új akkumulátort.

Na, mondom, csak nem gondolják, hogy én itt akkumulátorcserét fogok csinálni, vagy akár kivárni?

Elindult, én pedig végre rázúdíthattam ügyfelemre ezt a rengeteg rossz hír. A srác nem lehetett több 20 évesnél, egyem meg, az apukájával jött a szemlére, gondolom a vételárat is a papa fizette volna. Nagyon jó, hogy eljött „az öreg”. Ha nincs ott sokkal nehezebben hozzák meg a jó döntést, hogy innen menekülni kell, méghozzá minél gyorsabban.

Próbaútra már nem volt szükség. Úgyis kopogott volna az ültetett futómű, füstölt volna a gép – pláne részecskeszűrő nélkül – és további csontvázak estek volna ki a szekrényből. És arról még nem beszéltem, hogy ezeknél a gépeknél alap a vezérléscsere, a szívóoldali tisztítás, szívósor csere vagy felújítás, főtengely csapágyazás. Soroljam még?

És ha én 18 éves prémiumot akarok?

Ilyet akkor sem veszünk meg, ez alapnak sem jó, és végképp nem hárommillió kétszázezer forintért. Ha pedig ragaszkodunk az E60-hoz, akkor mélyen a pénztárcába kell nyúlnunk, hogy egy normális példányt találjunk. Aminek volt gazdája, amire vigyáztak, amit nem rúgtak le és nem a kókány, legolcsóbb megoldásokat választják az életben tartására.

A hirdetés és az autó adatai alapján ezt az eredményt telefonon is el tudtam volna mondani, de ahogy mondani szoktuk, nekünk Mohács kell. Így vagy úgy, a használtautó-vásárlás előtti vizsgálattal megint megmenekült valaki egy kolonctól, úgyhogy érdemes minden esetben igénybe venni ezt a szolgáltatást.

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!