Egy örökkévalóságnak tűnő 6 évet és egy sikertelen próbálkozást követően tér vissza az Aston Martin Vanquish. Az autó egy elképesztően erős 5,2 literes ikerturbós motorral lett felszerelve, amely 824 lóerős teljesítményre képes, végsebessége pedig eléri a 344 km/órát is. A brit cég évente több, mint 1000 darabot tervez gyártani a Vanquish-ból, alapára nagyjából 150 millió forintra tehető majd. 

A motor alapvető méretei megegyeznek az előző V12-es Astonnal, de az attribútumokat tekintve alaposan át lett dolgozva. A teljesítmény és a nyomaték növelése érdekében - megfelelve az egyre szigorúbb károsanyag-kibocsátási előírásoknak - a V12 egy új blokkot, fejeket, csatlakozókat, vezérműtengelyeket, összekötő rudakat, turbófeltöltőket, üzemanyag befecskedezőket és áthelyezett gyújtógyertyákat kapott. Tehát lényegében mindent kicseréltek rajta, így a gyártó szerint "felismerhetetlenné vált" a régi motorhoz viszonyítva. 

Fotók: Aston Martin

A régi DBS Supeleggerához hasonlóan a motorhoz egy hátsó, nyolcfokozatú automata sebességváltó párosul, bár az új Vantage-hez és a DB12-höz hasonlóan ez is egy elektronikusan vezérelt, korlátozott csúszású differenciálművet kap majd. A motor egy új 'Boost Reserve' nevű funkcióval is rendelkezik, amely képes megnövelni a töltőnyomást, így amikor a sofőr beletaposna a gázba, egyből "kilövésre készen áll" majd az autó. Ezt a fojtószelep és az elektronikusan vezérelt tolózár gondos összehangolásával tudták megoldani a mérnökök. Az Aston szerint a Vanquisht a nagy végsebességre tervezték, viszont az elindulással sem lesz igazán gondja, mivel a 0-60 mérföld/órás gyorsulásra 3,2 másodperc alatt képes. 

Mint minden Aston Martinnak, a Vanquishnek is ragasztott és extrudált alumínium monocoque alváza van, viszont a DB12-vel és a Vantage-dzsel ellentétben az autó többnyire szénszálas karosszériát kapott. A jármű száraz tömege 1774 kilogrammra rúg, viszont a működéshez szükséges összes folyadékkal a Vanquish túllépi az 1815 kilogrammos súlyt is. A gumiabroncsokat illetően Pirelli P-Zero készlettel látták el a felniket, a méreteket tekintve elől 275/35-ös, hátul pedig 325/30-as gumikat találunk. A kovácsolt alumínium felnik és a szén-kerámia ötvözetből álló fékek is alapfelszereltségnek számítanak, melyek a rugózatlan súly kordában tartásáért felelnek.

A Vanquish 'Bilstein DTX' lengéscsillapítókat kapott - ugyanúgy, mint az új Vantage és a DB12 - valamint egy hattengelyes mérőegységet is, amely segíti a lengéscsillapítók és a kipörgést/stabilitást szabályozó rendszerek pontosabb működését. Egy új 'Corner Braking' nevű rendszert is beleszereltek az autóba, ami a hátsó stabilitás megőrzését támogatja a kanyarban történő fékezéskor. 

A belső teret illetően a Vanquish nagyjából úgy néz ki, mint a többi jelenleg futó Aston-modell - az új középkonzolt leszámítva, amely tele van fizikai kezelőgombokkal, és egy testreszabható infotainment rendszerrel is. A régebbi Astonokkal szemben sok olyan kritikát fogalmaztak meg, hogy túl színtelen és unalmas volt az utastér, viszont az új típusra már biztosan nem igaz ez az állítás.

A DB12-vel összehasonlítva a Vanquish hosszabb, szélesebb és alacsonyabb is. Tengelytávja valamivel több, mint 3 hüvelykkel hosszabb és 2,4 hüvelykkel szélesebb. Viszont a magasságcsökkentést követően 0,2 hüvelykkel lett alacsonyabb az autó. Határozottan Astonos vonásai vannak, de az eleje és a hátulja is nagyobb és jobban kiemelkedő domborulatokkal rendelkezik. A Kamm-farok egyedülállónak számít az új Astonok között, az ihletet pedig az 1960-as évek Le Mans-ban versenyző autói - a DP212, a DP214 és a DP215 - adták. A jármű profilját tekintve pedig a limitált kiadású Valour jegyei lelhetőek fel. 

A brit márkának ez még csak a harmadik 'Vanquish' névvel ellátott autója a története során, és az elődök nagyon kedvelt modellek voltak, ami feladja majd a leckét a 2025-ös verziónak. Ennek ellenére szinte bizton állíthatjuk, hogy sikeresen abszolválja majd a feladatot.