Borlóy Mátyás egyik modelljével, a sok közül                                               A szerző felvételei

Évekig éltek rekordjai

Eljött az idő, amikor Borlóy Mátyásnak már nem az úszás volt a legfontosabb időtöltése, pedig még éveken át éltek országos rekordjai, melyeket később Hargitai András, majd Verrasztó Zoltán döntött meg. Az Újpest Dózsa aktív sportolóinak búcsúztatóján szokás szerint megjelent a támogató belügyminisztérium államtitkára, és a visszavonuló fiatalokat terveikről kérdezgette. Az elvárt válasz rendőrtiszti, vagy hivatalnoki állás lett volna, ám Borlóy iparengedélyt kért.

Meg ne halljak ilyen kérést, csak fizikai állományú mehet el maszeknak, vágta rá a választ a politikus. Borlóy nem adta fel, 1975-ben elment segédmunkásnak a Vasedényhez, majd 1976-ban megigényelte és megkapta a hőn áhított kisiparosi engedélyt, melynek birtokában a családi telken felépített a három állásos műhelyt. Úszótársával és barátjával, a mestervizsgás és ugyancsak autótechnikus Varga Istvánnal nyitott maszek autójavítót.

Saját műhely és brand

Az összeúszott pénz jelentette a lőrinci telephely alaptőkéjét, de a Vajda János utcai cég nagyon is eltért a szokásos maszekolásól, mert nemcsak cégtáblája volt, de saját brandet is alkotott Borlóy: a HiCox - saját technológiájú rozsdavédelmi rendszer - meghozta az eredményt.

Igaz, a profitra még várni kellett, mert egy éven keresztül csak szerszámokra és kajára költöttek a fiúk. Megvették a műfaj legjobb darabjait, például a szakma akkoriban elismerten legjobb gumiszerelő berendezéseit, HPA Unilux futóműállító berendezését, amit csak kevesen tudtak megfizetni és persze jól használni is, mert a pénz mellé szakértelem is kellett.

1982-ben az egyre nagyobb cég tulajdonosa elment emelőt rendelni a Mogürt vállalathoz, ahol a szívükhöz kaptak az ügyintézők, mert a garázsipari berendezéseket forgalmazó cég nem hogy hármat, de egyetlen egyet sem tudott volna egy éven belül leszállítani, így csináltatni kellett.

Csináld magad, vagy?

A külföldön is dolgozó és nukleáris erőművekhez darukat tervező Iparterv mérnöke, Berkecz József tervezett emelőt szinte baráti alapon, pontosabban néhány doboz konyakmeggyért és csokiért készültek el a tervrajzok.

Borlóy ezután a KISOSz-nál talált megfelelő embert a kivitelezésre, ám először be kellett szereznie a megfelelő vasanyagot, végül összejött a szerkezet, amit irigyeltek a kollégák és csodáltak az ügyfelek, hiszen nem kellett aknába mászni ahhoz, hogy a hibákat pontosan láthassák ez pedig meggyőző és kifizetődő volt, ráadásul munka szempontjából is kényelmes megoldás. A méregdrága hidraulika olaj helyett fáradt motor kenőanyaggal is megfelelően működött a szerkezet, a csekély szivárgási veszteséget finoman átszűrt folyadékból pótolták.

A műhely tevékenységéhez tartozott a gumijavítás, futóműállítás, vonóhorog és riasztó szerelés, speciális üreg-, és alvázvédelem, valamint az új autók pótlólagos revíziója: a Daciát, Zsigulit szedje szét, rakja össze című művelet.

Reklám a kötszeres dobozban

Hamarosan úgy beindult a műhely, hogy egy idő után már nem is tűnt kihasználatlanul nagynak a közeli parkoló hely. Özönlöttek az ügyfelek, hála a jó reklámnak, ami szinte ingyen volt: Borlóy megállapodott a a Rico kötszerművek vezetőjével, hogy az új autóknál is kötelező elsősegélycsomagba már a fóliázásnál bekerül a HiCox cég reklámcédulája, melyen az alvázvédelemmel is foglalkozó műhely címe és telefonszáma szerepelt. Más megoldás híján barter keretében ingyen tervezett nekik plakátokat.

Látványosabbat is készített Borlóy: falon áttörő sportkocsival reklámozta a HiCox céget, melynél napi 40-50 autóra érkezett megrendelés. Tizenegy ember két műszakban dolgozott, a szerszámok és a munka minőségi átadására egyórás átfedéssel történt a személyzetváltás. A nyereség növelése érdekében úgy váltották ki az alvázvédelemhez használt drága Valvoline tectil anyagot, hogy a magyar Chemikálnál kifejlesztettek egy sajátot, ami nem csak lényegesen jobb volt, de literje ötödannyiba kerül mint a hatvan forintos importárú.  A 80-as években már kinőtték a telephelyet, a társak szétváltak, Varga István is önállósult.

Borlóy elkezdett fejlesztésre is félretenni pénzt, mert ott volt fejében az álom, a magyar autó.

Sokan szkeptikusak voltak, mert a valutaínség korlátozta az anyagok, alkatrészek beszerzési lehetőségét. Mátyás ezer forintért vett egy 127-es Fiat motort, amit elvitt korábbi társához és azt beépítették egy Trabantba. Bizonyítani akarták, hogy tudnak tiszta és takarékos autót csinálni itthon, ami divatos és korszerű, de ennél többet csináltak

Folytatás következik...

Borlóy ötlet: ha kell csomagtartó, utánfutó vagy ladik