Bár a statisztikák szerencsére javuló tendenciát mutatnak, sajnos a közlekedési balesetek minden napos események. Amikor egy baleset kimenetele, vagy egyéb körülményei már nem a KRESZ, hanem a Büntető Törvénykönyv hatálya alá esnek, akkor büntetőeljárás indul, amelyet a rendőrség kezd meg, az ügyészség folytatja, majd a bíróság tesz pontot az ügy végére. A rendőrök, ügyészek és bírák nem rendelkeznek olyan szaktudással, amellyel a közlekedési balesetek részletei megállapíthatóak lennének, ezért van szükség az eljárás különböző szakaszaiban a közlekedési szakértők bevonására.

„Mi lett volna ha”- típusú kérdések

A szakértők szerepe nem merül ki abban, hogy egy megtörtént baleset minden adatát kiszámolják, majd elmondják, elmagyarázzák azt a bíróságon. Ha egy ütközéses baleset történik, a bírónak a helyes döntés meghozatalához azt is tudni kell, hogy pl. a megengedett legnagyobb sebességet betartva is megtörtént volna-e a baleset. Mondhatnánk, hogy ez értelmetlen kérdés, hiszen a baleset már bekövetkezett, kit érdekel, hogy az egyéb körülmények változatlanul hagyásával mi történt volna, ha 50-el jön az autó. A "Mi lett volna ha" kezdetű kérdések a súlyosbító-, vagy enyhítő körülmények tisztázásában segítik a bíróságot.

Közlekedési baleset szimulációs programban

Elkerülhetőség

Nagyon fontos a szerepe a baleset elkerülhetőségi vizsgálatának. Azt, hogy egy veszélyhelyzetből baleset legyen, alapvetően kétféleképpen lehet elkerülni. Térbeli elkerülésnek hívjuk azt a lehetőséget, amikor a járművet az akadály előtt meg tudjuk állítani. (Illetve kormányzással elkerülni a képzeletbeli ütközési pontot.) A térbeli elkerülésre vonatkozó kérdés arra keresi a választ, hogy mekkora lehetett volna az a sebesség, amellyel maximális fékezés mellett a jármű éppen megállítható lett volna. Ha a baleset két mozgó jármű (illetve jármű és gyalogos) között történt, akkor az időbeli elkerülés kérdése is felmerül, vagyis az, hogy mekkora sebességről lassítva maradt volna elég ideje a másik járműnek (vagy gyalogosnak), hogy kihaladjon a nyomvonalból.

Hogyan számítja ki a szakértő, hogy mennyivel ment egy kocsi a baleset előtt?

Nyilvánvalóan nem fogunk most bonyolult fizikai számításokba bocsátkozni, de a számítás elvét érdemes megérteni. A szakértő számára a sok baleseti nyom közül van három, amely kiemelkedő jelentőséggel bír

1.       járművek sérülései

2.       járművek ütközési pontja és véghelyzete

3.       féknyomok (ha volt vészfékezés, és a nyom látható)

Egy balatonföldvári baleset véghelyzete (az üzközéskor a fekete autó az útra merőleges, míg a kék azzal párhuzamos helyzetben volt) 

A szakértők a legtöbb esetben visszafelé tudnak számolni. Első körben csak annyit tudnak, hogy a véghelyzetben megállt a jármű, vagyis a sebessége nulla volt. Az ütközési ponttól a véghelyzetig a járművek a legkülönfélébb csúszó-pörgő mozgáskombinációkat végezhetik, de ez a szakasz a megfelelő matematikai tételekkel jól modellezhető, vagyis kiszámítható az ütközés utáni sebesség.

Egy jármű rongálódási képe sokat elárul a szakértő számára

A járművek sérülései összefüggésbe hozhatóak azzal az energiával, ami okozta őket, így jó pontossággal becsülhető az ütközés pillanatának sebessége. A fékezés általában valamiféle nyomot hagy az úttesten, ebből tudható, hogy hány méteren valósult meg a lassulás. (A jellemző lassulás figyelembe vételével a korábbi haladási sebesség kiszámítható.)

Innen már csak egy lépés, hogy meghatározható legyen az a térbeli pont, ahol a jármű vezetője megkezdte a cselekvést, jó esetben a vészfékezést, ezt hívjuk észlelési pontnak. Az a bizonyos kb. 0,8 másodperc kap itt szerepet, ami arra kell, hogy a vezető reagáljon az észlelt veszélyhelyzetre (reakció idő), és az a kb. 0,2 másodperc, ami a fékpedál lenyomásától a teljes fékhatás kialakulásáig eltelik (fékfelfutási idő).

Ha ismert, hogy a vezető hol észlelt, akkor még egy kérdés felmerül: ez volt az a pont, ahol legelőször észlelni lehetett a veszélyt, vagy esetleg volt a járművezetőnek késedelme.

Bizony nem kevés a megválaszolandó kérdés, és rengeteg bemenő adattól függ a végeredmény. A járművek tömege, az adott útszakaszon elérhető lassulás mértéke, a látási viszonyok (és még sorolhatnám) mind-mind olyan adatok, amelyek meghatározzák egy-egy ügy kimenetelét.

A szakértőknek ma már nem csak a papír és a ceruza áll rendelkezésére, hogy egy baleset adatait kiszámítsák, hanem különböző programok is segítik munkájukat. A technikai fejlődésével, már a többszereplős, bonyolult baleseti mechanizmusok is viszonylag gyorsan és pontosan modellezhetők.

Amennyiben egy tanúvallomás alapján semmilyen számítással, illetve modellezéssel nem „hozható ki” a baleseti véghelyzet, akkor könnyen lehull a lepel: itt valaki nem mond igazat. Nem érdemes tehát próbálkozni, mert előbb-utóbb kiderül, hogy ki az… a fizikát nem lehet becsapni.

Egy közúti baleset általában 3-4 másodperc alatt zajlik le észleléstől a véghelyzetig. Amit maga után hoz, az sok száz munkaóra mentés, helyszínelés, nyomozás, tárgyalás, szakértői számítások. A balesetekben meghalt áldozatok családjának tragédiájáról, vagy jobb esetben a gyógyulás, gyógyítás költségvonzatáról már ne is beszéljünk. Spóroljuk meg magunknak ezt az időt és költséget, és vezessünk inkább óvatosabban!