John Peake Knight angol mérnök (1828-1886), aki a brit Délkeleti Vasúttársaság jelzőrendszerein dolgozott, 1865-ben felkereste a londoni régió rendőri parancsnokságát azzal az ötlettel, hogy a főváros nagyobb útkereszteződéseiben is alkalmazzanak a vasútihoz hasonló jelzőrendszert. Bár ekkor még csak lovaskocsik közlekedtek, de Londonban már olyan sok, hogy a gyalogosok egyre nagyobb veszélynek voltak kitéve, a halálos balesetek száma elérte az évi ezret. Knight javaslatára nappal szemafor, vagyis karos vasúti jelzőkészülék, sötétedés után pedig vörös és zöld fényű gázlámpa kézi átállításával irányították a forgalmat a kirendelt rendőrök. Az első és egyetlen ilyen jelzőrendszert 1868. december 9-én adták át Londonban, a Westminster-palota előtti Great George Street, Bridge Street és Parliament Street kereszteződésben. A projekt sikeresnek indult, mégis csak egy hónapot ért meg, ugyanis januárban a lámpa szivárgó gázvezetéke berobbant, amitől a berendezést kezelő rendőr maradandó égési sérüléseket szenvedett.

Az Egyesült Államokban úgy próbálták uralni a közlekedési káoszt, hogy az automobiloknál 1908-ban bevezették a kötelezően bal oldalra szerelt kormányt, és 1911-től elkezdték felfesteni a menetsávokat elválasztó vonalakat. 1912-ben az Utah állambeli Salt Lake Cityben szolgáló Lester Wire közlekedési rendőr egy fadoboz négy oldalára szerelt be piros és zöld fényű lámpákat, és áramellátásukat úgy oldotta meg, hogy rákötötte őket az ott futó áramvezetékre. A madárkalitkának csúfolt készülék helyszíni kapcsolgatással irányította volna a forgalmat, a kísérleten azonban a közlekedők és a feltaláló felettesei is inkább csak nevettek. Wire később továbbfejlesztette találmányát, ám nem szabadalmaztatta azt.

Az első, rendszeresített elektromos közlekedési lámpát 1914. augusztus 5-én helyezték üzembe ünnepélyes keretek között az amerikai Ohió állambeli Clevelandben. A helyi autómobil klub javaslatára a Keleti 105-ös utca és a Euclid sugárút forgalmas kereszteződésének négy sarkára egy-egy pár piros-zöld lámpát szereltek fel, amelyeket egy kabinban ülő rendőr kapcsolók segítségével vezérelt. A fények váltásakor a berendezés még egy berregő figyelmeztető hangot is kiadott. A rendőrt szükség esetén telegráfon keresztül tájékoztatta egy diszpécser az aktuálisan várható forgalomról. A közlekedési szabályok betartása komoly odafigyelést követelt meg a sofőröktől és a lovaskocsik hajtóitól. A balra kanyarodást például úgy kellett elvégezni, hogy a járművel jobbra lehúzódtak, és ott várakoztak. Amikor az egyenes haladást a berendezés irányítója leállította, akkor indulhattak meg balra a kocsik a leállított járművek előtt keresztbe. A lámparendszert telepítő The American Traffic Signal Company szabadalmi kérelmét 1918-ban fogadták el "városi közlekedésszabályozási rendszer" néven.

Az első, három színnel működő közlekedési jelzőlámpát Detroit városában helyezték üzembe 1920-ban William Potts rendőrtiszt tervei alapján. A piros tilos, a zöld a veszélyre figyelmeztető jelzés volt, míg a fehér mutatott szabad utat. A színhasználatot az akkoriban megszokott vasúti jelzésekből vették át. Azonban miután a betört, és ezért fehéren világító piros lámpa több balesetet okozott, kialakították a ma is a legtöbb országban használt a piros-tilos, sárga-figyelj, zöld-szabad szín- és jelentéskombinációt. 1923-ban Clevelandben is három színű közlekedési lámpát szereltek fel, amely már automata kapcsolással működött.

A jelzőlámpáknál problémát okozott, hogy a színlátási zavarral küzdők többsége éppen a vörös és a zöld színt nem tudta határozottan megkülönböztetni, ezért ma már a legtöbb országban a pirosat narancssárgás, a zöldet pedig inkább türkizes árnyalatúvá színezik. Egy legenda szerint a kínai kulturális forradalom (1966-1976) ideje alatt néhány forradalmár ideológiai okokból megpróbálta a jelző színeket felcserélni, mondván, az nem lehet, hogy a vörös a megtorpanást és ne az előrehaladást jelentse. Egyik napról a másikra be is vezették az új szisztémát, de az ezt követően fellépő óriási közlekedési káosz miatt nem sokkal később visszavonták ezt a rendeletet.

Párizsban 1922-ben, Berlinben két évvel később, Rómában 1925-ben, Bécsben 1926-ban helyezték üzembe az első villanylámpát. A magyar fővárosban először 1926. december 23-án állítottak fel villanyrendőrt. A Blaha Lujza téren, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében - ahogy a magyar elnevezés találóan utal rá - valóban egy rendőr állt középen egy kis dobogón, és a feje fölött lógott a kötelekkel a környező házakra függesztett jelzőlámpa, amelyet egy rúd elforgatásával tudott állítani.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!