Tóbiás CD
Tóbiás mosolygott: mindig is kedvelte OBB Marcit, a város rendőrét. Milyen kedves tőle, hogy segített Édesapáéknak a bicikli szabályos felszerelésében, és még születésnapi üdvözletet is küldött. Egon, a béka már türelmetlenül ugrabugrált a bicikli körül.
- Gyertek csak, nézzük meg közelebbről.
Mindnyájan körbeállták a gyönyörű ezüstszínű kerékpárt, és buzgón elkezdték tanulmányozni.
- Először is: szükség van két lámpára! Nézzétek csak, itt is vannak: egy elől, egy pedig hátul. Az elülső fehéren világít, a hátsó pedig piros színű.
- Höhö! Hogy meg lehessen különböztetni, hogy a fehér az elejed, a piros meg a hátuljad! Hogy sötétben is látható legyen, hogy jössz vagy mész! – kuncogott Egon.
- Úgy bizony, Egon. – dicsérte meg Édesapa – Pontosan ezért van szükség két féle színű lámpára. Nagyon okos kis béka vagy!
- Én? Okos? Nahát... – tátotta el a száját Egon, hiszen eddig nem is gondolt arra, hogy ő is mondhat valami okosat.
- Ezen kívül – folytatta Józsi, a szamár -, szükség van még két piros színű fényvisszaverő prizmára, és néhány sárga színűre itt, a kerék küllőin, látjátok?
- Látjuk, látjuk – bólogatott Tóbiás -, de ezek bizony nem világítanak.
- Most valóban nem. Azért hívják őket fényvisszaverő prizmának, mert csak akkor világítanak, ha a sötétben rájuk esik a fény – mondjuk egy autó reflektorainak a fénye. A prizmák ezt a fényt verik vissza, s így jelzik, hogy itt kerékpáros közlekedik. – magyarázta Édesapa. – Értitek már?
- Értjük, persze, hogy értjük! – kiáltotta Egon. Az előbbi dicsérettől annyira megtáltosodott, hogy most valóságos egyetemi professzornak érezte magát. – Elég, ha a lámpák és a prizmák a sötétben világítanak. Nappal nincs rájuk szükség. A villanyt sem kapcsoljuk fel a szobában, ha odakint süt a nap. Csak este, mikor már besötétedett.
Tóbiás és az ő vadonatúj, csodaszép biciklije!
- Úgy bizony, Egon. És azt meg tudnád-e mondani nekem, hogy mi ez a két kallantyú itt a kormányon? – adta fel a leckét Édesapa Egonnak.
A kis békának még a nyelvecskéje is kilógott a szájából, annyira igyekezett eligazodni a bicikli felépítésén. Majd rövid gondolkozás után végre kibökte a választ:
- Szerintem az ott a fék!
- Az ám! A fék! Sőt, fékek! Mert nem is egy van belőlük, hanem kettő. Így szabályos ugyanis – magyarázta Józsi, a szamár – Két, egymástól függetlenül működő fék. A jobb oldali a hátsó kereket fékezi, a bal oldali az első kereket.
- Aztaaaaa… A jobb a hátsó kereket, a bal az első kereket fékezi. – ismételte Egon buzgón. Most már egyértelműen elhatározta: mindent tudni akar a kerékpárokról, ami csak tudható.
- Ezen kívül kell még lennie a biciklin egy csengőnek, itt van ni. – mutatta Édesapa, és Tóbiás persze rögtön ki is próbálta, milyen hangja van az új bicikli csengőjének.
- Az enyémen is van csengő! – csacsogott közbe Léna – De ilyen fényvisszaverő prizmák sajnos nincsenek. Mindenképpen szólok az apucikámnak, hogy vegyünk prizmákat! Szeretném, ha az én kerékpárom is szabályos lenne! Ugyanis nagyon szeretem a szabályokat… - de ezt az utolsó mondatot Léna inkább már csak magának motyogta…
- És mi van még rajta? – érdeklődött Tóbiás, miközben egy pillanatra sem engedte el új biciklijének kormányát.
- A leglényegesebbek azok a dolgok, amiket a szabályzat előír. OBB Marci külön felhívta a figyelmünket arra, hogy mik azok, amik mindenképpen kötelezőek: a lámpák, a prizmák, a fékek és a csengő. De van még pár holmi, amiket ajánlatos beszerezni. – magyarázta Édesapa. – Nézzétek csak: itt egy pumpa. Sosem baj, ha van egy a kerékpáron. Ki tudja, mikor ereszt le a kereke… És persze szükség van egy jó erős lakatra is, hogy biztonságosan le tudd zárni a biciklit a tárolóban. És itt egy kulacstartó a vázon, látjátok? Így vihettek magatokkal innivalót, ha például kirándulni mentek.
- De klaaaaassz… - lelkendezett Léna – Pont olyan ezüstszínű a kulacs, mint a bicikli!
- És persze itt egy fejvédő sisak és egy fényvisszaverő láthatósági mellény is, ez is az ajándék része. – mosolygott Édesapa, miközben Tóbiás fejére nyomta a sisakot. A sisak is ezüstszínű volt, s a két oldalán kék villámok futottak végig. Tóbiás nagyon menőnek érezte magát új sisakjában. De a mellény… Hát az már koránt sem volt ilyen divatos darab. Léna meg is jegyezte:
- A mindenit, de ronda színe van ennek a mellénynek… Mennyire sárga… Annyira, mint egy… nem is tudom… Ilyen sárga dolog nincs is a világon...
- Pont ezért van ilyen színe a fényvisszaverő mellénynek. Hogy az úton mindenki láthassa: ez bizony nem lehet más, mint egy kerékpáros! – magyarázta Józsi, a szamár.
Legyél mindig látható! (forrás: OBB)
Tóbiás pedig nagyot sóhajtott:
- Ha ez egy fényvisszaverő mellény, akkor hasonló lehet a fényvisszaverő prizmához, annak meg ugye csak este van értelme, ha besötétedett. Jól gondolom, hogy ezt a sárga mellényt nem szükséges nappal hordani? – nézett reménykedve Édesapjára.
- Hát persze, kölyköcském! Ezt csak sötétedés után kell hordani, vagy ha ősszel leszáll a köd.
- Vagy esetleg akkor, ha a Városon kívül akarsz kerékpározni – vetette közbe Józsi, a szamár – de nem hiszem, hogy egy ilyen kicsi kutyakölyök, mint te, Tóbiás, egyedül karikázna a Városon kívül, az országúton.
- Bizony, én csak a városon belül szoktam biciklizni, és ráadásul most szerencsére nyár van, és elég későn sötétedik, és sötétedés után már úgyis alszunk, úgyhogy a sárga mellényt eltehetjük a meleg ruhák közé, és ősszel majd elővesszük. – zárta le a témát Tóbiás.
Ezek után a felnőttek leültek az asztal köré, Édesanya kávét főzött. Tóbiás, Egon és Léna az új bicikli körül csoportosultak, és megpróbáltak mindent megjegyezni, amit Édesapa és Józsi a szabályos bicikliről meséltek.
A csodaszép délután a végéhez közeledett. A vendégek lassan elbúcsúztak: először Egon és Léna indult haza, majd hamarosan – némi kiadós pofácska-csipkedés után - Lujza néni is útnak indult. Józsi, a szamár pedig udvariasan felajánlotta, hogy kiviszi Lujza nénit a vasútállomásra kis kék teherautóján. Tóbiás még hosszan integetett a kapuból utánuk. Visszasétált az udvarra, leült a fűbe, és a csodaszép, ezüstszínű biciklijében gyönyörködött. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy kisöccse, Balambér odasomfordál hozzá, és háta mögé dugott mancsocskáiban buzgón rejteget valamit.
- Én is hoztam neked ajándékot, Tóbiáááás…. – motyogta Balambér – Egész délután ezzel foglalatoskodtam. Nagyon igyekeztem, hogy szép legyen. Mert ez a te ajándékod, Tóbiás…
- majd halkan hozzátette: - Te vagy a legjobb testvér az egész világon… - és háta mögül előhúzott egy maszatos papírlapot, melynek a közepén nagy műgonddal megrajzolva ott díszelgett maga Tóbiás és az új, ezüstszínű bicikli.
- Köszönöm, Balambér… - suttogta meghatottan Tóbiás – Ez a legszebb ajándék mind között.
A két testvér még sokáig üldögélt a fűben; hol az új biciklit, hol Balambér remekművét nézegették. Tóbiás pedig közben végig arra gondolt, hogy talán nincs is nála szerencsésebb kölyökkutya ezen az egész nagyvilágon…
Lássuk, milyen tanulságokat vonhatunk le a meséből!
Milyen tartozékok hiányoznak erről a bringáról?
Megtetszett a mese? Vásárold meg most a Tóbiás és Balambér hangoskönyveket! Mindennapos friss hírért lájkold Tóbiás és Balambér Facebook oldalát, hetente frissülő írásainkért pedig kövess minket itt, az autoszektoron a Tóbiás és Balambér Kalandjai rovatban!