Schmitz CargoBull

"Sofőrt nem tudunk adni, de minden mást igen" - Interjú Kolnhofer Bálinttal, a Schmitz Cargobull ügyvezetőjével (1)

2018.07.03.

„A Schmitz Cargobullnak 50 százalék körüli a részesedése a piacon. Ennek ellenére minden ügyfélért újra és újra meg kell küzdenünk” – mondta az autoszektor.hu-nak adott interjújában Kolnhofer Bálint. A 2013 óta ügyvezető menedzsernek alapvetőek az érdemei abban, hogy a bicskei bázisú cég új szolgáltatásaival a lehető legtöbbet kihozta a gépjárműpiaci konjunktúrából. Pedig annak idején bölcsésznek indult és tudományos pályára készült. Úgy véli, kitartatással, akarattal szinte mindent el lehet érni. Most éppen arra készül, hogy életében először végigfutja a maratoni távot. Maraton és Athén között.

•        Hány éves?

•        42.

•        Sokkal fiatalabbnak néz ki. Mondták már?

•        Talán, mert megborotválkoztam.

•        Remek az öniróniája

•        Fontos menedzseri erény.

•        Ezt meg lehet tanulni, vagy így születik az ember?

•        Beérik.

•        Önnél ez gyorsan lezajlott, fiatalon lett topmenedzser.

•        2010-ben, 34 évesen kezdtem a Schmitznél dolgozni, akkor pénzügyi vezetőként. Aki követte a Schmitz előéletét, az tudja, hogy Jörg Möhring volt a cég ügyvezetője 2001-től, a cégalapítástól. Az ő érdeme, hogy ilyen kitűnő helyen építette fel a magyar leányvállalat a cégközpontot. Möhring Úr 2013-ban úgy döntött, hogy visszatér Németországba és  utódként engem jelölt meg. Úgyhogy 2013-tól vagyok a bicskei bázisú cég ügyvezetője.

 

•        Mekkora feladatot jelentett pénzügyesként céget vezetni?

•        Általában keveseknek alakul úgy az élete, hogy a pénzügyből megy át sales-be, illetve ügyvezetésbe. Az ügyvezetés nem is ördögtől való, de a sales komoly kihívás.  Szerencsére ismerős volt a terep. Korábban mindig német és osztrák cégeknél dolgoztam, úgyhogy ez nem jelentett újdonságot. Maga a pótkocsi és az egész járműipar azonban új volt. De mindent meg lehet tanulni és szeretni.

•        Eredetileg mi a végzettsége? Honnan indult a karrierje?

•        Bármilyen furcsa, az egyetemet a bölcsészkaron kezdtem német nemzetiségi és orosz szakon. A német nyelvtudást a családból hoztam, az orosszal pedig még Szentpéterváron is jártam és tanultam. Eredetileg azt gondoltam, hogy a tudomány lesz az életem. Aztán az egyetem felénél úgy gondoltam, hogy ez mégsem nekem való.  Édesapám tanácsát megfogadva, elkezdtem a közgazdasági egyetemet. Párhuzamosan végeztem a kettőt, úgyhogy végül két diplomát szereztem.

•        Volt valaha szüksége az üzleti életben az orosz nyelvtudására?

•        Nem emlékszem ilyenre, de talán szerencse is, mert most már inkább csak értem, mint beszélem az oroszt. A németet és az angolt viszont napi szinten használom.

•         Elmondaná, hogy milyen szakmai lépcsőfokokon keresztül jutott ide?

•        Egyetem után Bécsben, egy adótanácsadó irodánál kezdetem dolgozni. Ott ismerkedtem meg a könyvelés és számvitel alapjaival német nyelvterületen. Aztán azzal keresett meg a cég, amelyiknek a könyvelő szoftverével dolgoztunk, hogy nincs-e kedvem behozni Magyarországra a terméküket, ami akkorra már kezdte kinőni magát egy kisebb vállalatirányítási rendszerré. Igent mondtam, úgyhogy egy osztrák tulajdonossal megalapítottuk a magyarországi kis bt-t, aztán a kft-t. Úgyhogy a rövid bécsi betanulás után 8 évet dolgoztam vállalkozóként a magánszektorban, nagyon fiatalon. A szoftver óriási sikert aratott. A legnagyobb előnye a kétnyelvűsége volt. Ilyet akkortájt nem nagyon lehetett találni a piacon. A magyar verziót én készítettem. Mivel Vas megyéből, Kőszegről származom, így azon a környéken – Sopronban, Szombathelyen, Győrben – kezdtük el az értékesítést. A 2000-es évek elején nagyon sok osztrák, illetve német kötődésű vállalkozás települt ide, elsősorban őket céloztuk meg. A német vezetők németül írták meg a riportokat, az alkalmazottak pedig magyarul dolgoztak benne. 

•        Ha ilyen jól ment az üzlet, miért váltott? 

•        2008 környékén telítődött ez a piac. Akkor már hasonló áron dolgoztunk, mint a nagy szoftvergyártók.  Nyolc év után úgy éreztem, tovább kell lépnem. Sikerült a terméket elég jól értékesíteni, átadtuk egy másik szoftverfejlesztőnek.  Én pedig megpályáztam a pénzügyi vezetői posztot a Voestalpine-hoz, ahová fel is vettek.

•        Miért épp oda?

•        Egyrészt, mert osztrák cég, másrészt, mert nagyon szép tervekkel álltak elő. A linzi és a grazi raktár mellett Győr térségében szerettek volna egy acéltermékek tárolására szakosodott óriás raktárt létrehozni. Felvették az ügyvezető igazgatót, pénzügyi vezetőnek pedig engem. Nekünk kellett volna a teljes értékesítő csapatot létrehozni, az ingatlant megvenni, kiépíteni a vasúti csatlakozást. Szóval felépíteni egy új céget. Nagyon tetszett ez a kihívás. El is kezdtük, de aztán az osztrák tulajdonos úgy döntött, hogy a válság közepén mégsem akarnak Magyarországon terjeszkedni. Leállítottak mindent, köztük ezt a sokmilliós beruházást is.  Így két év után lépnem kellett. Ekkor láttam meg a Schmitz hirdetését, és jelentkeztem.

•        Nem jelentett gondot, hogy a járműipar ismeretlen volt az ön számára?

•        A terméket menet közben megismeri az ember. A lényeg a folyamatok átlátása.  Először is meg kellett ismernem a cég működését. Az ember kívülről sokkal egyszerűbbnek látja, mint amilyen ténylegesen. Nem csak egyszerűen járműértékesítésről van szó, hanem rengeteg szolgáltatás kapcsolódik hozzá. Ráadásul leányvállalatként a németországi központból irányítanak bennünket. Az összes környező országban még 35 Schmitz leányvállalat létezik. Második lépcsőként meg kellett ismernem magát a piacot, az ügyfeleket. Gyakorlatilag nulláról kellett megtanulnom mindent. Úgy gondolom, aki újonnan csatlakozik hozzánk, annak legalább egy évre van szüksége, hogy megismerje a céget, annak működését. Nekem is kellett legalább 3-4 év, mire a piacot is átláttam, megismertem a legfontosabb ügyfeleket, és otthonosan éreztem maga ebben az irodában.

•        Mekkora a cég, mi mindennel foglalkozik?

•        Elég gyors volt a növekedésünk, miután átvettem a cég vezetését. Akkor 13 fő volt az állomány, most 24-en vagyunk. Három üzletágban dolgozunk. Az egyik az új jármű értékesítés. Ez csak magyarországi illetékességgel. A másik a használt pótkocsi értékesítés: ez már európai illetékességgel. Óriási a telephelyünk, 7 hektár, ahol 500-600 pótkocsit tudunk tárolni. Bárhová tudunk szállítani Európában, és most már Európán kívül, például Afganisztánba is.  A harmadik üzletágunk a szolgáltatások és az alkatrészek értékesítése. Ez fiatal üzletág. Március 31-én zártuk az üzleti évünket, ebben az évben 52 millió euró árbevételünk volt, ami olyan 16-17 milliárd forint, árfolyamtól függően. Ez óriási szám, amihez nagy felelősség társul.

•        Mekkora az önállósága a döntéseiben?

•        Viszonylag nagy. Nem vagyunk az a tipikus multi, amelyiknek kinn, Németországban még azt is meghatározzák, melyik irányban kell a mosdóba menni. Nyilván léteznek támpontok, de meglehetősen nagy a szabadságunk.

•        Ha egész Európában értékesítenek használt pótkocsikat, az azt jelenti, hogy Önök versenytársai minden más Schmitz leányvállalatnak is?

•        Szoros értelemben véve igen, de a gyakorlatban más a helyzet. Nekünk van a legnagyobb depónk. Ilyen nagy telephelye és ennyi lehetősége nincs a többieknek. Sok helyen csak egy bérelt irodával rendelkeznek. Nincs más telephely, ahová le tudnak rakni akárcsak 10 vagy 20 pótkocsit. Úgyhogy a horvátok, szerbek, szlovénok, románok általában ideküldik az ügyfeleket, vagy jönnek velük együtt, és innen választják ki a pótkocsikat.

•        Gondolom, az emberi tényezők mellett a piaci feltételek is meghatározóak.

•        Igen, így van, de azért nagy az előnyünk: a gyártók többségét Magyarországon többnyire dílerek képviselik. Viszonteladóik vannak, és nem leányvállalatként működnek, mint mi. Nagyon nem mindegy, mit tudunk intézni közvetlenül a gyárral, a központtal. Ebből adódóan mi tudjuk a legtöbb szolgáltatást kínálni a pótkocsikhoz: finanszírozást, szervízszolgáltatást, alkatrészt. Például ha Önnek szüksége van egy Schmitz alkatrészre, azt valószínűleg még aznap, de másnapra mindenképpen ki tudjuk szállítani. Pátyon egy hatalmas, 2000 négyzetméteres raktárban csak Schmitz alkatrészeket tárolunk.

•        Mi az, ami emberi hozzáadott értékkel, tehetséggel, szorgalommal elérhető ezen a piacon, és mi az, amit maga a piac, a szerencse és a külső körülmények determinálnak? Az elmúlt évek hullámvasút szerű körülményeket produkáltak. Sokáig tartott a válság, most pedig elképesztő a konjunktúra. Önök most épp a hullámvasút melyik ágán vannak? Mekkora a piaci jelenlétük?

•        50 százalék körüli a részesedésünk a piacon. Ha fuvarozókat kérdez, a Schmitz Cargobull minőségét mindenki elismeri. Ennek ellenére a piacon minden ügyfélért újra és újra meg kell küzdeni. Most a mi ügyfelünk, de nem mondhatom biztosra, hogy holnap is az lesz.  Az ügyfelek 80 százaléka alaposan átgondolja, mit vesz. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy hibázzunk, ha meg is akarjuk tartani.

 

Az oldal fő támogatója

 

2024.03.28
2024. április 1-től bevezetésre kerül a napi e-matrica Magyarországon. Az úthasználati jogosultság....
2024.03.28
A HangZóna mai vendége Rusznák András igazságügyi járműszakértő. ..
2024.03.28
Új hajtáslánccal bővül a Lexus első dedikáltan akkumulátoros elektromosnak fejlesztett modellje, a....
2024.03.28
Négy új hajó siófoki felavatásával vette kezdetét a 178. balatoni hajózási szezon csütörtökön. ..
2024.03.28
Két kulcsfontosságú modelljükhöz is ráncfelvarrást mutatott be a Seat és további két modell kaphat....
2024.03.28
Második évtizede viselhetik a büszke jelzőt Győrben: az Audi Hungaria üzemelteti a világ legnagyobb....
2024.03.28
Az új Toyota Yaris a kifinomult technológia és a vezetési élmény legfrissebb példája, mely a hibrid....
2024.03.28
Az érintett útszakaszon forgalomkorlátozásra lehet számítani - írja a Katasztrófavédelem. ..
2024.03.28
Idén januártól elektromos Peugeot e-Partneren érkezik a segítség azokhoz a dél-ausztráliai....
2024.03.28
Dr. Szászi István, a Bosch csoport vezetője Magyarországon és az Adria régióban volt a vendége a....