Mazda6 MPS

Emlékszem, hogy még az alapmodell Mazda6 is mekkorát gurított a 2000-es évek derekán az ezüst hátlapos féklámpákkal és a sportos megjelenésével. Aztán befutott az MPS változat, és a világ nem volt ugyanaz többé. A mai napig keresett modell a sportos rajongók körében, ugyanis nem elég, hogy a 2,3 literes, turbós négyhengerese 260 lóerőt teljesített – ugyanez a motor később a harmadik generációs Focus RS-ben érte el 350 lóerős csúcsát –, de ráadásul mindezt egy remek 6-fokozatú kéziváltóval és összkerékhajtással párosították. Már ekkor használták a Mazda remek nyomatékvektorálásának egy korai változatát, ráadásul a hátsó tengely gyárilag sperr diffit kapott.

Suzuki Kizashi

Szintén intenzív gyermekkori élményeim vannak a Kizashiról, ami a legvágyottabb Suzuki modell volt a márka iránt rendkívül hűséges hazai piacon. Amíg mi 1,0 literes papír-Swifttel jártunk, addig a kicsi japán gyártó kínálatában elérhető volt egy döbbenetesen dögös szedán, apró kacsafarokkal a csomagtartóján, motorterében egy 2,4-literes V6-tal. Ami persze jobban hangzott, mint a valóság, ugyanis csak 185 lóerős volt, ráadásul fokozatmentes automatához (CVT) kapcsolták, ami elvett valamelyest a vezetési élményből. Ugyanakkor létezett belőle összkerekes változat is, persze nem sok. A HAHU-n például jelenleg csak kettő összkerekeset kínálnak, no, nem mintha alapból olyan nagy lenne a választék. Megbízhatóságának köszönhetően döbbenetesen jól tartja az árát. Talán kicsit túl jól is.

Volkswagen Phaeton

Ma már alapnak vesszük, hogy a Passat a Volkswagen csúcs modellje, de ez nem mindig volt így. Rövid európai pályafutása miatt gyakran képesek vagyunk megfeledkezni róla, hogy egykor a Volkswagen is szeretett volna az Audi A8 ligájában játszani, ezért is hozták létre a Phaetont. Az igazi német überszedánt, a motorterében akár a híres (vagy inkább hírhedt?) győri W12-essel, fabetétes műszerfallal, adaptív légrugókkal, és persze a kor minden egyéb csúcs kiegészítőjével, köztük a Torsen (a gyártó) által hangolt 4Motion összkerékhajtással. Olyannyira komolyan vették a luxust, hogy a Bentley Flying Spurral közös gyárban készültek a Phaetonok Drezdában egy ideig. Minden autót kézzel szereltek össze, mindezek ellenére sem tartják túl jól az árukat. Jelenleg mindössze 34 darabot kínálnak a HAHU-n.

Opel Insignia OPC

Az Opel Insignia első generációja elég korán jött ki ahhoz, hogy még lehessen belőle valódi sport változat, ami nem merül ki két kamu kipufogóvégben, némi tuning optikában és keményebb futómű hangolásban. 2009 elején egy valódi OPC modell futott be, az alapmodelltől merőben eltérő lökhárítókkal, de ami még fontosabb, egy 2,8 literes, turbós V6-tal, amit korábban csak az ausztrál belpiacos Holdenek kaptak meg. Nem kevesebb, mint 321 lóerőt adott le gyári adatok szerint, amit egy Haldex kuplungos összkerékhajtás tett teljessé, ha már zárható diffiből csak elektronikus jutott neki. Ami még menőbbé teszi a lista többi tagjánál, hogy elérhető volt kombiként is, bár ez nem ennek a cikknek a témája.

Saab 9-3

Bocsánatos bűn megfeledkezni egy mára nem létező autógyárról (a kínai utómárkát nem nevezném méltó utódnak), de nem lehet teljes ez a lista anélkül a svéd repülőgép gyártó nélkül, aki egykor a legmenőbb szedánokat szállította az európai piacokra. Noha volumenben sosem voltak nagyok, a Saab sztorija nem is erről szólt. Sokkal inkább az innovációról, a különleges ötletek megvalósításáról, amit lehetett szeretni, vagy utálni, de annyi biztos, hogy minden autójuk a korszakja legdögösebbje volt. A 9-3-as második generációja ráadásul elérhető volt összkerékhajtással, még az alapjait szolgáló GM többi modelljénél is előbb. Ha hozzávesszük, hogy mindez egy 2,8 literes, turbós V6 párosításában volt elérhető, máris világos, hogy a 9-3 miért volt az egyik legmenőbb összkerekes szedán, amiről valahogy mégis megfeledkeztünk.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!