Szerző: Heimer György

Vajon a modern hadviselés szimbólumának tekintett erős páncélzatú, nagy tűzerejű harckocsik felett tényleg eljárt az idő? A kérdést mostanában mind gyakrabban teszi fel a nemzetközi média, miután a február 24-e óta dúló orosz-ukrán háború hírei kiugró páncélos veszteségekről is szólnak. A világsajtót bejárták azok a felvételek, amelyeken kilőtt, felrobbant tornyú, vagy éppen vontatókötélre vett orosz tankok láthatók. Ha hinni lehet a nyugati haditudósításoknak, akkor a korszerű páncéltörő rakétákkal felszerelt ukrán gyalogos egységek már eddig is közel 700 támadó orosz tankot tettek harcképtelenné. Az okok magyarázataként felemlegetik a 2700 darabra taksált orosz harckocsizó erők gerincét adó T-72-es Ural tankok viszonylagos korszerűtlenségét és rosszul megtervezett bevetésüket.

Fotó: youtube. A videó a képre kattintva indul!

Nehéz megítélni, hogy ez így igaz-e vagy sem. Annyi viszont bizonyos, hogy a kilencszázhetvenes évek elején hadrendbe állított T-72, a legendás szovjet T-34 és az amerikai Sherman után a legnagyobb példányszámban gyártott lánctalpas típus a világon. Egyes források szerint 45 országban több mint 40 ezer darabot állítottak belőlük szolgálatba, különféle, továbbfejlesztett változatait licenc alapján öt országban is gyártották. Ahogy a Wikipédia leírásából kitűnik, a mintegy 40 tonnás, alapesetben 125 mm-es ágyúval és két géppuskával felszerelt T-72 dízelmotorja a lövegtorony mögött keresztben van elhelyezve, mögötte az átviteli mű, felette a hűtőrendszer. A jármű nagy hiányossága, hogy a nyugati típusokkal ellentétben nem vették figyelembe a könnyű szerelhetőség és az ergonómia kívánalmait: a háromfős személyzet zsúfolt beltérben szorong, kialakításánál fogva a tankbelső könnyen tüzet fog és ez robbanást okozhat. Nem igaz, hogy a T-72 egyszerűsége miatt megbízható – jegyzi meg a már említett Wikipédia forrás. Üzembiztonsága alacsony, különösen a hetvenes évek technikai színvonalán tervezett elektronikai és hidraulikai egységek hajlamosak meghibásodni. Összességében bármilyen karbantartási munka lényegesen tovább tart, több erőforrást igényel, mint akár a német Leopard 2, üzemeltetése drágább a nyugati gyártmányokénál.

Másrészt a 780-840 lóerős, dízelhajtású T-72 mozgékonysága, terepjáró-képessége kiváló, egy feltöltéssel 480 kilométert tud megtenni, és a konstrukció lehetővé teszi, hogy petróleummal vagy benzinnel is menjen, sőt légző csővel víz alatt körülbelül egy kilométert is. Az 1990 után gyártott típusok francia licencen alapuló tűzvezető rendszert kaptak, digitális fedélzeti számítógéppel, amely a lézeres távmérő alapján kiszámítja a lövedék várható röppályáját, vagyis a tüzér pontosan célozhat. A jármű továbbfejlesztett változatai sikeresek a nemzetközi piacokon, olyannyira, hogy több országban kivárnak leváltásával.

Mindezek ellenére a korszerű páncéltörő fegyverek korában úgy tűnik, hogy a páncélos fegyvernem sebezhetővé lett. A mértékadó BBC News úgy tudja, hogy az orosz-ukrán háború kitörése óta az USA legalább 2000 Javelin (gerelyhajító), a britek pedig legkevesebb 3600 NLAW (Next Generation Light Anti-tank Weapon) mintájú, páncéltörő rakétával látták el az ukránokat. Mindkét, a gyalogság által is hordozható, úgynevezett kumulatív fegyver, kettős lövedékében az a kulcselem, hogy becsapódás után egy forró, olvadt fémsugár átégeti a páncélt, majd utána a tank belsejében pusztít halálosan. Ráadásul ezek az infravörös célirányítású rakéták kilövés után magasba emelkedve a harckocsik tetejére csapnak le, ott ahol a páncélzat vékonyabb. Ugyanígy végzetesek lehetnek a „kamikaze” drónok is. Az amerikai Switchblade tankelháritó drón, (amelyből a BBC fülese szerint 100 darabot szállítottak az ukránoknak) bizonyos ideig képes az adott célterület felett körözni és célpontokat keresni. Amint megtalálta azt, rázuhan, majd a rajta lévő robbanófejével – mint annak idején az öngyilkos japán kamikaze pilóták – megsemmisítő csapást mér.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy e páncéltörőkkel szemben léteznek már védelmi technikák. Ilyen a páncélosokat körbefogó fémrács, amely ugyan meglehetősen primitív, de olcsó megoldás. E rácsozat kijátszhatja a rakétát: az így késleltetett becsapódás után a lövedéknek már nem lesz elég ereje átégetni a harckocsik páncélzatát. Ennél összetettebbek az úgynevezett aktív védelmi rendszerek (active protection systems) körébe tartozó megoldások, így például az orosz Drozd-2 rendszer. A harckocsi elektronikája radarjelekkel érzékeli a közeledő rakétát vagy drónt, majd a torony tetején forgó indítószerkezet golyósorozattal semlegesítheti a támadást.

A témának szentelt anyagában a BBC brit és amerikai főtiszteket is megszólaltat, akik egybehangzóan állítják: mindig szükség lesz védett mobil tűzerőre, vagyis a tank egyáltalán nem elavult fegyvernem. A holnap csataterein – mint a drónok esetében – hamarosan megjelennek majd a távirányítású, személyzet nélküli tankok, amelyek növelik az ütőerőt, egyúttal megkímélik a katonák életét – jósolja Ben Hodges amerikai altábornagy, az Európában állomásozó szárazföldi amerikai hadsereg nemrég nyugalmazott parancsnoka. Justin Crump, volt brit harckocsi-parancsnok mindehhez hozzátette: „A tank nem mérhető össze a gyalogságéval a tűzerő, mobilitás és rugalmasság tekintetében. Flexibilis platform, éjjel-nappal hadra fogható és megrendítő csapást mérhet az ellenségre.”