Időben felszálltam a szerelvényre, kerestem egy 220 voltos csatlakozóval is ellátott ülést, beüzemeltem a laptopomat és az ingyenes wifinek köszönhetően villámgyorsan fent voltam a világhálón. A dugalljak feletti minipolc egérpadnak is megtette.

A szegedi Nagyállomásról pontosan, 08.38-kor gördült ki a szerelvény, a Máv Start kellemes hangon üdvözölte a kedves utasokat, akikből még akkor nem sok volt. Két 90 fokos kanyar és néhány 100 méter után egy percen belül megállt a tram-train a Galamb utcánál, ahogy hosszú évtizedek óta teszi ez a „normál” 1-es villamos. Egy menetidőre kihegyezett járatnál ez elsőre nagyon közelinek és feleslegesnek tűnő megállóhely.

Az Aradi vértanúk terén több nyugdíjas is felszállt, az egyik mindössze kettő, a másik három megálló múlva be is fejezte az utazást. A két talán „legerősebb” pontra, a Széchenyi térre és az Anna kútra időben, percre pontosan, 44-re illetve 47-re érkeztünk. Közben egy nagyon kedves kaluz hölgy figyelmeztetett, hogy rendesen húzzam fel a maszkot, hogy az az orromat is eltakarja.

A város nagy piacára, a Mars térre járók a Rókusi templomnál lévő megállót használják, ehhez viszont tényleg nagyon közel van a Tavasz utcai, nem csodálom, ha a tram-train kapcsán ennek megszűntetése is felvetődött. A kérdés persze az, mit ér a gyorsabb vasútvillamos, ha esetleg utoléri a normált? Nem véletlenül beszélnek a szakemberek utasforgalmi próbaüzemről...

Menet közben többször is kedvesen figyelmeztetették az utasokat, hogy kapaszkodjanak, mert a szerelvény hirtelen fékezhet. Ez érvényes a tempósabban vett kanyarokra is, ilyen van például a szegedi vasutas pályánál is. Van aki szerint zavaróan csikorog a tram-tarin bizonyos kanyarokban, én ezt nem tapasztaltam.

A városi villamos üzem a Rókusi pályaudvaron ér véget, itt a szerelvény behúzza az áramszedőjét és dízel-villamos üzemmódban halad tovább a felső vezeték nélküli normál vasúti pályán Hódmezővásárhelyig. Ide 55-re ért a tram-train és 57-kor indult tovább, vagyis percre pontosan tudta tartani a menetidőt. Az álmosító hétköznap délelőtt egyharmados ülőhely telítettséggel vágott neki a villamosvasút a következő megállóig tartó útnak, ami Algyőt jelenti. Már előzetesen bemondták, hogy az első és hátsó ajtó nem lesz nyitható. Ezzel az egy megálló érintéssel 09.18-ra értünk Hódmezővásárhely Népkertre és 20-kor indultunk tovább – újra felhúzták az áramszedőt. Még itt sem volt csúszás a menetrendben.

Ismét bemondták, hogy kapaszkodjon a kedves utas, a Kossuth tér előtt is van egy rendes, éles, tempósan bevehető kanyar. Itt leszállt egy tucat diák, akiknek nagy része Vásárhelyen belül szállhatott fel, de nem láttam, pontosan hol. Közeledve a végállomáshoz, a Kálvin János téren láttam, hogy sokan már a visszafelé induló szerelvényt várták a megállóban.

Mindössze egy percet késett a tram-train, 29 helyett 30-ra ért be, és ezt becsületesen ki is írta az utastájékoztató rendszer. A párhuzamos vágányon már ott állt a másik vasútvillamos, indulásra készen, 31-kor el is startolt, így sok idő nem maradt a fotózásra a vásárhelyi végállomáson.

A Kossuth téren már vagy nyolcan leszálltak, vagyis helyi járat is a városban a tram-train. Egy fiatalember ült le velem szemben, gyorsan megtalált a wifit, így elvolt magában, mögöttem viszont két legény beszélgetett, nem lehetett nem hallani.

- Mit csinálsz Szegeden? Veszek proteint, ott olcsóbb. Az is megtudom, hogy egy adag vagyis 20 gramm csak 122 forintra jön ki. Természetesen az ingyen vasútvillamossal.

09.43-ra értünk a város határába, Népkertre, itt ismét behúzta áramszedőjét a szerelvény, és tette ezt elég gyorsan. Az összesen 216 személy szállítására alkalmas szerelvényen 92 ülőhely van, ennek kétharmada volt foglalt, amikor elindultunk Szeged felé. Az út viszonylag eseménymentes lett, eltekintve attól, hogy ismét kaptam nagyon udvarias figyelmeztetést, hogy húzzam fel az orromra a maszkomat.

Algyőre érkezve 2 perces késésben voltunk. A nyílt pályán mehetne százzal is a tram-train, de a próbaüzem alatt 80 a maximális sebesség. Néha ugyanis „beszitál” a szerelvény, ez ügyben a szakemberek szerint szükség van még finomállításra. Ha előzetesen nem tudom, nem biztos, hogy észreveszem, de figyeltem rá és valóban volt szokatlan mozgás.

Szeged határában lassítottunk, és találkozunk a szembe tram tarinnel. Rókusról 10.06-kor indultunk, 1 és 2 perc között volt az áramszedő csatlakoztatása. A városközpontban, a Széchenyi téren körülbelül tíz leszálló volt, közülük három elfelejtette megnyomni az egyébként zölden világító ajtónyitó gombot és át kellet sietniük a legközelebbi nyitott ajtóhoz. Próbaüzem, majd megszokják az utasok is.

A végállomásra, a szegedi vasúti pályaudvarra 10.28-ra érkezünk meg, ami 6 perc késés, és ami egy álmosnak minősíthető délelőttön sok, a reggeli csúcsban ennél minden nehezebb...

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!